Naplóbejegyzés 2010 májushoz: a házban van kávé, laktózmentes tej, pelenka 4-9 kg-ig, popsitörlő. Decemberhez: csomagolópapír, díszszalag és ajándékzacskó van, SOOOOOOK.
Bevásárlólista: csípős és csemege kolbász, téli szalámi, fekete libamájas, unicum, egy kicsike trappista sajt és parenyica.
Így indul a visszaszámlálás. Holnap indulunk Németországba és májusig valószínűleg nem jövünk. A házat ennek megfelelően össze kell pakolni, és át kell gondolni, hogy hogyan is csomagoljak, hogy a gyerekeknek kéznél legyen meleg ruha és takaró, mert nagyon zord időjárást jósoltak holnapra (már mára is, ehhez képest Münchenben még csak eső esik, ami biztató, bár holnapig ez még simán átcsaphat a horror havazásba).
Sok mindent összepakoltam délelőtt, már csak a ruhák vannak és a szendvicskészítés, amit a legjobban utálok az egészben, de a legfontosabb, mert amint kigurulunk a kapun, hirtelen mindenki éhes lesz, és ezt az éhséget ezer km-en át lesz lehetetlen csillapítani. Szóval. A Beni szalámival szereti de sajt nélkül, Péter szalámival és sajttal, nekem gyakorlatilag mindegy, én vagyok az egyetlen, aki az izgalmaktól nem fog tudni enni.
Most nagyjából itt tartok, amikor az HBO-n pont a Valami Amerika 2 megy, ez jó, mert éppen annyira szétáll az agyam, hogy kell egy kis pihenő. Rebeka nyűgös, pedig most jó sokat aludt, vagy éppen azért, ezt most nem tudom eldönteni.
Így tehát elindult a visszaszámlálás, holnap hajnalban indulunk, amit már alig várok, de jó volna azt is tudni, hogy ez a három hét mitől múlt el olyan gyorsan.
Bevásárlólista: csípős és csemege kolbász, téli szalámi, fekete libamájas, unicum, egy kicsike trappista sajt és parenyica.
Így indul a visszaszámlálás. Holnap indulunk Németországba és májusig valószínűleg nem jövünk. A házat ennek megfelelően össze kell pakolni, és át kell gondolni, hogy hogyan is csomagoljak, hogy a gyerekeknek kéznél legyen meleg ruha és takaró, mert nagyon zord időjárást jósoltak holnapra (már mára is, ehhez képest Münchenben még csak eső esik, ami biztató, bár holnapig ez még simán átcsaphat a horror havazásba).
Sok mindent összepakoltam délelőtt, már csak a ruhák vannak és a szendvicskészítés, amit a legjobban utálok az egészben, de a legfontosabb, mert amint kigurulunk a kapun, hirtelen mindenki éhes lesz, és ezt az éhséget ezer km-en át lesz lehetetlen csillapítani. Szóval. A Beni szalámival szereti de sajt nélkül, Péter szalámival és sajttal, nekem gyakorlatilag mindegy, én vagyok az egyetlen, aki az izgalmaktól nem fog tudni enni.
Most nagyjából itt tartok, amikor az HBO-n pont a Valami Amerika 2 megy, ez jó, mert éppen annyira szétáll az agyam, hogy kell egy kis pihenő. Rebeka nyűgös, pedig most jó sokat aludt, vagy éppen azért, ezt most nem tudom eldönteni.
Így tehát elindult a visszaszámlálás, holnap hajnalban indulunk, amit már alig várok, de jó volna azt is tudni, hogy ez a három hét mitől múlt el olyan gyorsan.
2 megjegyzés:
Szia! Megjöttetek? Minden rendben volt az uton? Izgultam miattatok igy ismeretlenül is, hogy ne legyen bajotok a hetvegi hokaoszban. Üdv, Ildi
Hú, de kedves vagy! Igen, minden rendben volt, a hókáosz nem érintett minket, csak két, jó messze lévő tartományt. Hó azért volt, de forgalom alig, a legnagyobb fennakadást a hókotrók okozták :-D
Megjegyzés küldése