Csütörtök este kimenősök voltunk. Mindketten, együtt. Az én szerelmetes uramnak születésnapja volt, méghozzá jó kerek. Nosza, megkérdeztem a szomszédokat, hogy elvállalnák-e a gyerekeket erre az estére, tekintettel a jeles évfordulóra, és ők boldogan igent mondtak. A világ legjobb szomszédai nekünk vannak. Mi meg kicsit remegő szívvel elindultunk az estébe vacsorázni.
Nagyon jó volt maga az érzés, hogy kiléphettünk a szülő szerepkörből és csak mint fiatal (na jó, középkorú, brrr) pár ücsörögtünk egy másik fiatal párral egy asztalnál. Velük egyébként szinte minden ünnepünket megosztjuk, nagyon sokat találkozunk, hetente többször is akár, de hosszú idő óta most először úgy, hogy nem volt velünk egy gyerek sem. Jó volt, na.
Tíz óra felé azért már egyre sűrűbben néztem az órát. Nem azért, mert olyan nagyon vágytam már haza (tudtam, hogy a gyerekekkel minden rendben van, mert nem csörgött a telefonom), hanem egyfolytában az járt a fejemben, hogy még hány órát tudnék aludni ha most, vagy most, vagy éppen most hazamennénk. Ezzel egyenes arányban nehezedtek a pilláim is. Hiába, no, nem csak az ember felett repül az idő.
Nagyon jó volt maga az érzés, hogy kiléphettünk a szülő szerepkörből és csak mint fiatal (na jó, középkorú, brrr) pár ücsörögtünk egy másik fiatal párral egy asztalnál. Velük egyébként szinte minden ünnepünket megosztjuk, nagyon sokat találkozunk, hetente többször is akár, de hosszú idő óta most először úgy, hogy nem volt velünk egy gyerek sem. Jó volt, na.
Tíz óra felé azért már egyre sűrűbben néztem az órát. Nem azért, mert olyan nagyon vágytam már haza (tudtam, hogy a gyerekekkel minden rendben van, mert nem csörgött a telefonom), hanem egyfolytában az járt a fejemben, hogy még hány órát tudnék aludni ha most, vagy most, vagy éppen most hazamennénk. Ezzel egyenes arányban nehezedtek a pilláim is. Hiába, no, nem csak az ember felett repül az idő.
3 megjegyzés:
Egyszer egy bölcs dédnagymama azt mondta nekem, hogyha két pár sok időt tölt együtt, annak óhatatlanul szerelmi háromszög lesz a vége. Az én esetemben is így lett majdnem, szerencsére (a csökkenő vérellátás ellenére) helyén volt az eszem. Bár így a válásom után már sajnálom, hogy nem adtam be a derekam.
ehh, eltűnt a hsz-em?
nem tűnt el, itt van, csak moderáltam :-DDD
Megjegyzés küldése