Helyzet

A helyzet az, hogy akármennyire is szeretem a havat, már utálom a havat. Tavaszt akarok, plusz fokokat, napsütést! Akarooooooook! 

A Fogtündér megint nálunk járt, ezúttal a perec segített neki, kiesett a másik oldalon is az a fog, annyira mókás, helyes mosolya van (nem mintha eddig nem lett volna).

Az, hogy elfelejtettem a 9. szülinapomat, vajon jó jel? Volt pedig, február 13-án. A 13 egy szerencsés szám. Nekem, ja.

Na, küldök egy kis napsugarat mindenkinek.

Rebeka...

...szeretsz engem? - kérdezi Beni a konyhában kora reggel. Rebes ránéz nagy szemekkel, és szó nélkül megöleli. Hüpp, itt egy kicsit homályosan láttam. 

- Akkor segíthetek neked felvenni a cipődet? 

- Ühüm.

És kézenfogva, nagy egyetértésben kiballagtak az előszobába öltözni. Hüpp.

Ez a történet (is) valós eseményeken alapul, és olyannyira bearanyozta a mai reggelt (mit reggelt, napot), hogy az egyetértésen túlmutató és igen hamar kitörő csetepaté sem tudta elhomályosítani. 

Kívánok mindenkinek hasonlóan arany reggeleket.

Ez a nap más...

Ez a nap megint más... Rebeka ma 3 éves! Isten éltessen Muncu! 

Hihetetlen, hogy csak 3 éves. Mindig nagyobbnak tűnik. Méretre is, khm, és okosságra is. Komoly diskurzusokat lehet vele folytatni, 2 nyelven. Humora van. Mindig viccel. Egyszerűen okos, na. És csodaszép. Mint egy mosolygós őszibarack. No meg hisztis. Mert hát azért mégiscsak 3 éves. 

Elkezdte az ovit, imádja. Csacsog reggel, mikor megyünk, csacsog délután, mikor jövünk. Kivéve, ha éppen akkor ébredt, amikor odaérek érte, mert akkor nagyon kaka kedve van és hisztis. De ha elmúlt, akkor csacsog újra. Jaj, nem is tudom, mit írjak. Csak nyálas áradozásokat tudnék, azt meg nem akarok. 

Meg köszönetet is mondanék, mondok is újra, mindenkinek, akinek ezt a csodacsajt köszönhetjük, de ez meg (már a köszönet) szülinaptól független. És minden egyes nap átsuhan a fejemen. 

_________

Más. 

Hosszú volt a nyár, igen. Nem jelentkeztem, tudom, de... Nincs de. Lusta voltam, na. Munka után átadtam magam a semmittevésnek, a gyerkők egy hónapig Magyarországon voltak apával meg a nagyszülőkkel. Én pedig kihasználtam, hogy egy kicsit lustulhatok munka után. Aztán én is Mo-n voltam egy hetet, gyerkőkkel a Balatonon, majd vissza és újra munka és iskolakezdés és óvodakezdés. 

Ó, majd elfelejtettem. Beni magyar bizonyítványa szuperre sikeredett: Csak nyelvtanból kapott négyest, minden másból ötöst! Nem is tudom, mivel érdemeltem ki két ilyen szuper gyereket (broáááááááf, ez már túl nyálas, elnézést). 

_________

Más.

Rebes, Rebce, Rivka, Muncu, Manci, Boszorkány, Nunus, Bogár, Rebeka 

ISTEN ÉLTESSEN!

Hüpp

Egyébként pedig

ISTEN ÉLTESSEN BENJÁMIN!!!!!!!!!!!!!!!!!

Egy fürdés képei

Jajj, olyan tüneményesek voltak! Pedig kemény időket élünk, de ilyenkor nem lehet őket nem megzabálni!

Rebeka pedig önként, magától elhagyta az esti tejet-cumisüveget. Bemondta, hogy nem kéri, és azóta anélkül alszik el, gyorsabban, mint eddig bármikor, időben. Jajjj, ezt most gyorsan lekopogom, most, hogy leírtam, tuti borul minden... Vissza tudom még szívni? 

Mostanában...

... este már csak arra vágyom, hogy valaki ugyan lőjjjjjön mán le. Nehézkes a dolog ugyanis, Rebes rászokott a nyávogásra. Nem, nem mintegy kiscica, vagy ilyesmi, hanem úgy, hogy máááááámiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, máááááááááááááááámiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Meg ááááááááááuuuuuuuuuuuáááááááááááááá, pedig semmi baja, csak valamit akar, de nem hajlandó mondani. Én egyértelmű összefüggést látok azzal, hogy a Tagesmutternél most majdnem ő a legnagyobb és legidősebb, van két-három egy év körüli kicsi, akik még valóban "nyávogással" kommunikálnak. De nekem estére olyan az agyam, mintha egész nap sajtreszelőt húzogatott volna rajta a két gyerek. 

Tudom, erről és így nem illik írni. De ez van. 

Amúgy vannak továbbra is cuki dolgok, nyilván. Például az, hogy naponta többször kapok puszit és ölelést, meg azt, hogy anya, szeletlek. Meg van a csajnak szavajárása is, mégpedig: tuuuudooooood? Vagyis nem, hanem, hogy: tyuuuugyoooooood? Minden mondat végére odabiggyeszti. Vagy azt, hogy IIIgeeeen? Ami valahogy így hangzik: Iiigöööön? Nagyon mókás. Főleg, hogy folyékonyan és egyfolytában beszél, mindkét nyelven (no, ez most melldöngetés). Nem lehet betelni a csipogásával. Vagyis dehogynem. Vasárnap este nyolckor a csönd a legkedvesebb barátom. 

Na, és hogy bizonyítsam, hogy attól, mert nem beszélünk róla, vagy csak keveset és óvatoskodva, nem csak az én agyam szok vanni lereszelve: 

Jön a tavasz

Azt hiszem, legalábbis. Kint már egész tavasz-szag van, elég borús is az idő, szóval abszolút tavaszosba hajlik. Tényleg megint jó rég írtam, pedig mindig akarok, komolyan, de nem jutok hozzá. 

Most Rebus éppen beteg, vagy nem, nem tudom, vasárnap éjjel 40 fokos láza volt, aztán meg nem, most meg elvileg 39, de csipog, jön-megy, intézkedik, én már rég haldokolnék ilyen lázzal. Inkább nem hiszek a hőmérőnek. Bár kettővel is megmértem, mert nem akartam elhinni. Ja, ez úgy jön ide, hogy emiatt kényszerpihenőn vagyok, vagyunk, rég töltöttem ennyi időt itthon (csüt-pénteken nem volt Tagesmutter, most meg a betegség miatt), így kihasználom a helyzetet, és jelentek. 

(Lehetséges, hogy újra fogzik? Hogy már beindulnak a nagy rágófogak? Beni asszem 3 éves volt, amikor elkezdtek kibújni neki, de Rebes még csak majdnem 2,5. Tegnap ebédnél elkezdett sírni, hogy jajjj, a fogam, jajjj a fogam... Az orvos meg nem talált semmit az ég világon, már köhöést, középfül-gyulladást, vagy ilyesmit. Na mindegy, rejtély - jesszus, így írják?)

Tegnap is, ma is sétáltunk egy nagyot. Az úgy néz ki, hogy elindulunk, és onnantól kezdve illetékes elvtársnő mindenkinek hangosan köszön, jó hangosan, és vigyorogva mint egy őszibarack. Így az egész séta mókás. Délelőtt ugye jórészt a nyugdíjasok vannak úton (meg néhány kismama, őket nem számítom, mert nekik ez nem mókás újdonság, van nekik otthon ilyen akárhány)... Szóval a nyugdíjas nénik majdnem cigánykerekeznek örömükben (ami szintén mókás lenne), de mindenesetre mélyen belenyúlnak a cukorkás zsebükbe (és a mutatványért én is osztogatnék cukorkát... fúj, gonosz). 

Ja, igen, a tavasz. Rebeka mondatainak jó része úgy kezdődik, hogy "Ó...". Aztán:

Ó,...

- ...egy cica! Szeretem a cicát! cupp-cupp

- ...anya, szeretlek, anya! cupp-cupp

- ...Beni! Szeretem a Benit! cupp-cupp

- ...a nyuszkám! Szeletem a nyuszikám! cupp-cupp

- ...a cicim! Szeretem a cicim! (nem, itt nincs cupp-cupp, hiába, nem csak szép, de okos is :-D)

Stb, stb. Hát nem zabálnivaló? 

Hjaj, és Beni. Két napja valamin nagyon összevesztünk (egyre sűrűbben fordul elő, megy a bírkózás javában). Annyira dühös volt és frusztrált, hogy fuldoklott a hisztitől, miközben válogatott piszokságokat üvöltözött nekem. Hogyaszongya: 

Utállak! Nem vagyok a gyereked! Te vagy a leghülyébb! Te vagy a legbutább! Te, te, teeeeeeeeee, te isten buta teremtménye, te istentelen, teeeeee!..... 

Elnézést, de még most is nevetnem kell, ahogy ezt itt mesélem, pedig tudom, hogy milyen súlyos szavak ezek, főleg egy 8 éves szájából, de annyira tündéri volt, ahogy kereste a szavakat dühében, és hogy pont ezek jutottak az eszébe. Amúgy ott és akkor legszívesebben kiráztam volna a bőréből, de mikor ezeket a szavakat kimondta, alig bírtam ki nevetés nélkül. 

És ja, mit kezdjek vele? Néha nem tudom lekezelni a helyzetet, érzem, hogy legszívesebben én is üvöltenék, hogy miért nem érted már, amit magyarázok???, de tudom, hogy nem segít, így focizunk a frusztrációval és a feszkóval, robbanásig... Valakinek ötlete? 

2012

Tettem egy újévi fogadalmat, azt hiszem, talán, hogy újra írok rendesen, de mintha már nem emlékeznék rá tisztán...Most mindenesetre arra gondoltam, hogy szépen sorra veszem a fontos dolgaimat és elmesélem, hogy mi történt az aktuális frontokon.

Gyerekek

Az első karácsonyunk volt Németországban. Nyugodt volt és békés. Nem kellett rohamtempóban, két nappal az ünnepek előtt hazavágtatni, és utána egy nap alatt mindent összerántani az ünnephez, nyugodtan süthettem a sütiket éjszakánként... (Nem panasz, élveztem) Aztán eljött az ünnep, és Benjámin magától ünneplőbe vágta magát. Én igyekeztem Rebekát, de nem hagyta magát. Határozottan végigvitte az elképzelését, ez lett belőle:

 

 Igyekeztem a lakást is karácsonyivá varázsolni, azt hiszem, egész jól sikerült:

Most mindenkinek boldog új évet kívánok, és igyekszem tartani magam a fogadalmamhoz. Ígérem. Nagyon. Igen. Kisdobos becsszóra.

Képzeljétek

Rebeka beszél. Mondatokban. Néhány példa:

Nem akarok aludni. Neeeeeeeeeeem akaroooooooooook aludniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. 
Jó étvágyat.
Fagyizunk, jó?
Nézd, új cipő!
Megyek iskolába (hátizsákkal a hátán mindezt).
Ez miez? 
Csípős?
Hol van anya?
Alszik a baba (a játékbaba).

Hja, és a kedvenc:

Doktor bácsi ne gyógyítsa meg, puncus a mókus, újra fára megy... 

És így tovább, mindent mond. És még mindig nincs kétéves (na jó, de mostmár aztán mindjárt, nem egész két hét múlva, ugye). Megzabálom. Főleg, mikor a világ folyását komoly arccal és hatalmas kék szemekkel kommentálja. Amikor rá van írva az arcára, hogy ő most okos, és ezt tudja is... Tündér. Imádom. És egy kis boszorkány. Benivel már igazán testvéries a viszony (oké, eddig is az volt, de más szinten): iszonyatos bunyózásokat és balhékat rendeznek. Az egyik itt duzzog, a másik ott én meg győzzem őket békíteni... Imádom őket. Két rablóvezér.

Kőőőőőőtözéééééés

Na jó, elköltöztem. Most már csak apróságok vannak, de hogy én azokat hogy utálom! A munka kicsit lazább volta héten, így próbáltam a régi házban sokat dolgozni, de kicsit én is kilazultam, elfáradtam, no. Jelenleg a legjobb barátom a 120 literes kukászsák (Kbúvár, érdekel? :-D). 

A gyerekeket egy hét múlva hozom vissza Magyarországról. Már nagyon, nagyon hiányoznak. Tündéri levelet írt nekem Beni (igazit, postán), idézem, szó szerint: 

Liebe Mama

du felst mir.

Ich mag dich sehr.

Aber ohne dich machts kein Spaß.*

Jahahahahahahahaj. Nagyon hiányzik. Rebes is nagyon hiányzik. Az illata, a haja, a puha kis pofija, az állandó vigyorgása, jahahahahaj. Már csak egy hét, és az nagyon gyorsan elszáll. 

Hát most így állok.

*Kedves anya hiányzol. Nagyon szeretlek. Nélküled nem jó.

Reggel

Imádom.

Nagyon boldog, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!

klikk

Van abban valami...

...bájos és megható, amikor egy pici gyerekkel (olyan másfél év körülivel) összebújva alszol egy szűk kanapén, aztán hamarabb ébredsz föl, hogy láthasd a kisimult, rózsás pofiját, az izzadt, csapzott kis haját, és azt az áthatolhatatlan nyugalmat, ami persze kb. 2 másodperc múlva mégis megtörik és csap át valami másba. 

A hiba a képben sajnos ott van, hogy a rózsás kis pofi a láztól rózsás, a haja a láz okozta izzadástól csapzott, és a nyugalmat nem én, hanem az a fránya köhögés zavarja meg...

Hurrá!

Megérkezett! A legsötétebb forgatókönyvvel számoltam (2 hét késés), és a legjobb valósult meg! Köszönöm! Visszaadták a postába vetett hitemet. És minden épségben maradt, ami szintén egy kisebb csoda. 

Akkor hát íme, a szülinapi ajándék, mostmár nem titok: 

Isten éltessen sokáig!!!!!

Ma egy ilyen nap van

Mármint bőgős, annak ellenére, hogy megígértem, ebben a hónapban többet már nem, de mégis, ugorgyon, aki már nem bírja...

http://wondrlanding.blogspot.com/2010/09/szeretetvarazs-takarok-atadas.html

Egy éve

http://www.youtube.com/watch?v=gm_5gcH4vEI&feature=player_embedded

Ígérem, ebben a hónapban többet nem bőgök. De a gyerkők lefeküdtek, a fiúk sportolnak, szóval most lehehehehehehet. Pont egy éves a pecsét azon az íráson, amely szerint örökre hozzánk tartozik, a mi kis örökbabánk. 

Kedves életet adónk, ha olvasol, tudd, hogy minden nap gondolunk rád, soha nem fogunk elfelejteni, és kívánunk neked csodaszép és boldog életet. 

Csak sikerült, íme:

Mérleg

1 év

2 láb

5 szó (Beni, vau-vau, háló-háló, tessék /tessss/, ja-ja)

8 fog

sok haj

És még sorolhatnám, de nem tudom, mi mindent kéne számba venni. Azt hiszem maradok inkább az egynél:

1 csoda

1 elragadó kiscsaj

1 vagány báty

1 röpke év

1 nagyon boldog család

(és sajnos 1 db középfülgyulladás, pont e nemes ünnepre időzítve :-( )


És igen,
1 életet adó, akire mindig hálával fogunk gondolni, főként ilyen ünnepek alkalmával
1 egyesület, akikre a fenti állítás szintén igaz, csak nekik mindezt el is tudjuk mondani

Isten éltessen kislányom!

Ez a nap más...

...mint a többi. Igen, 7 éves lett. Tegnap este együtt szorgoskodtunk a nemzeti színű foci-muffinokon (mind egy szálig elfogytak ma a suliban), ma egy angyal volt délben, mikor hazajött, magától (!) megköszönte az ajándékot (gombfoci szett, extra csapatokkal), Tibor-nagyinak is illedelmesen (békatalpak). Jöhetett az extra meglepetés, elmentünk minigolfozni. 

Aztán jött nekem az extra meglepetés: nem Beni nyert, és ettől aztán tökéletesen kifordult önmagából. Először gondoltam biztos túlpörgött, szülinap, meg minden, de egyszerűen nem és nem lehetett kirángatni ebből a spirálból, hazáig visítva, vagdalkozva és hisztériázva jött, szigorúan betartva az 5 méter követési távolságot, egy centivel sem jött közelebb. Plusz mindenkit lehülyézett maga körül, még a barátnőmet is, E-t, aki velünk tartott. Ennek aztán az lett a vége, hogy mire hazaértünk én is teljesen kiakadtam, legszívesebben én is csak üvöltöttem volna, de inkább higgadtan, szépen hazaküldtem D-t, sűrű elnézéseket kérve, hogy így alakult (hiszen hát ez neki is büntetés, a legjobb barátjáról van szó). A további vaskos büntetés sem maradt el, 2 nap foci-stopp, nem nézheti a meccseket. Persze mindez csak olaj volt a tűzre, de végül csak hagytuk, hogy kitombolja magát. 

Eltelt egy jó óra, mire lehiggadt és elcsendesült, lesomfordált a nappaliba és birtokba vette a gombfociját. Aztán már beszélni is lehetett vele, újra az én kedves kis Benjáminommá vált, de ez a nap sajnos akkor is ott marad az emlékezetünkben, valószínűleg örökre, engem legalábbis nagyon megtépázott. Lefekvéskor azért összebújtunk egy kicsit, nehogy haraggal és fájó szívvel kelljen nekivágni az éjszakának... Holnap újra eljön D, akkor majd megesszük a tortát is. Remélem.

...

Az előbb lejött az emeletről, és nagy hirtelenjében át is estünk egy röpke szexuális felvilágosításon is, nevezetesen, hogy a kisbabák hogyan bújnak ki az anyukájuk pocakjából. Azután elmesélette velem, hogy ez velünk hogyan történt. Édesem, sugárzott a boldogságtól, ahogy hallgatta...

Az egyik barátnő

Szándékosan nem írok legjobb barátnőt, mert nem akarok rangsorolni. Hasonló címmel megjelent nemrég egy poszt baudolinÁnál (bár már tavaly volt az is) és azóta néha eszembe jut. Tegnap különösen aktuális volt a téma.

Ingajáratban voltam Érd és Százhalombatta között. Ez nem hangzik olyan rettentően, de én egyik várost sem ismerem, így visszafelé Érden egyszer alaposan eltévedtem. Még ez sem lenne olyan rettentő, de mikor Százhalombattáról elindultunk, Rebeka már sírt, gondoltam, hogy majd az autóban elnyomja az álom. Nem úgy lett. Magán kívül üvöltött, egyszer meg is álltam, valahol Diósd és Érdliget között talán a senkiföldjén, hogy kivegyem, miközben még egyszer megnézem a térképet, de az sem segített: a kezemben azonnal abbahagyta a sírást, a csücsiben azonban kezdte elölről.

Kétségbe voltam esve, nagyon nem találtam a címet, ahova mennem kellett, közben hátul az egyik gyerek üvölt, a másik meg megpróbálja túlharsogni, hogy anyaaaaaaaa, a Rebekát meg kéne nyugtatniiiiiiiiiiiii! Ekkor felhívtam a barátnőmet, aki érdi, és egyébként nála voltunk délelőtt beszélgetni és játszani, hogy ugyan hadd menjek már vissza hozzájuk egy etetésre, mert attól Rebes mindig megnyugszik.

Alig hallott engem Rebekától (igen, kérem, én kihangosítóval telefonálok vezetés közben, példás, példás :-D). És ő nemhogy megrettent volna, de még örült is nekünk. És én is örültem volna, ha nem lettem volna már tökéletesen megtépázva idegileg. Így csak utólag örültem, de akkor nagyon. Persze mire odaértünk az utcájuk sarkára, Rebeka abbahagyta a sírást, sőt, mire beértünk a házba, már egész jó kedve kerekedett. Megetettem, felöltöztünk, és békében hazamentünk.

Hát erről a kis történetről jutott eszembe a barátnős poszt. Hogy milyen jó nekem, hogy van egy ilyen barátnőm. Aki hat éves korom óta nagyjából mindent tud rólam, mindig van néhány kedves és megnyugtató szava, és mindig tele van energiával, még akkor is, amikor én már rég feladnám, pedig neki még mindig több mint kétszer annyi gyereke van, mint nekem.

A mi barátságunk mindent túlél. Nem szövi át politika és vallás, sőt kibírja a távolságot is, térben és időben egyaránt. Én pedig olyan szerencsés vagyok, hogy ugyan mindez éppen őróla jutott az eszembe, de van még rajta kívül két ilyen barátnőm is. Ezzel aztán igazán kevesen büszkélkedhetnek.