Häpi Börsdey...

Nem öregítem magamat, de a fonalat szülinapomra kaptam (ami még nem volt :-D) és tádáááám, elkészült az első stólaköltemény belőle:

(Barka - Vattacukor, 3,5 gombolyag, tehát nem egészen 100 g az egész)

  

Vettem...

... egy igazi, szépséges, csinos és értékes töltőtollat magamnak. Már alig várom, hogy kipróbálhassam. Csodaszép, tényleg, nézzétek. Az ezüst színűt nézzétek. Chaque mot est une pensée. Hát nem nekem készült? 

Kedves naplóm...

... sokminden történt az elmúlt napokban, nagy volt a jövés-menés, főleg Jézuskából kifolyólag. Kezdeném az elején, de az már mintha fényévekre lenne, holott csak négy napja volt. Szóval szerencsésen megérkeztünk. Majdnem minden a terv szerint ment, kivéve Beni last-minute betegségét, vagy nem is tudom, mijét*. Az út hosszú volt, mint mindig (kicsit hosszabb), de a gyerekek remekül bírták. 

A pihenés nagyon jót tesz, itt van minden nagyszülő, fele a háztartást, másik fele a gyerekeket terelgeti - a legszebb a karácsonyban, ma 11-kor keltem, irigyeljetek! Azért ne olyan nagyon, mert ahogy ígértem, elkezdtük Rebes "nevelését", mikor máskor, ha nem 24-én éjjel (fúj, gaz, galád szülők, de amikor felébredt, még olyan nagyon frissnek éreztem magam, hogy egy életem, egy halálom, bele kelett vágni...), úgyhogy éjszakánként buli van, de határozottan látszik a javuló tendencia. Hátha, hátha, hátha sikerül, és rendeződnek az éjszakáink. Nagyszülők nélkül nem bírnánk, úgyhogy ezúton is köszönöm nekik. 

Sokat horgoltam is, mindenkinek került saját készítésű ajándék. Jó lecke volt, mostmár tudom, hogy jövőre kinek nem érdemes, és ki az, akit év közben is lehet kápráztatni... Ilyeneket csináltam, mindenféle színben, ez csak egy kis ízelítő:

Hú, most látom csak, az a sötétkék hópehely de csáléra sikerült...

Az egészet gyakorlatilag egy az egyben Mesitől "loptam", remélem vigasztalja a tudat, hogy amióta közhírré tette a titkot, azóta én folyamatosan rá gondolok, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm! Élvezet csinálni, élvezet adni, nem is tudom, mi lesz, ha már nem kell többet készítenem belőle.

Hát, nagyjából ennyi most hirtelen, majd biztos írok még, amikor valami nagyon fontos megint az eszembe jut. Addig álljon itt egy szép kis karácsonyfa, amit a kedves barátunknak, akivel egy ideje IRL (LOL! :-D) megosztjuk az életünket, ajándékba készítettünk, hogy ne legyen olyan nagyon egyedül az ünnepek idején. 

Oh Tannenbaum...

*kedd éjjel sokat hányt, abból egy keveset az ágya magaslatából a már összecsomagolt bőröndbe, hehe.

Nagyon boldog, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!

klikk

Lilák

Elkészült két lila is, ismét ajándékba, Rebus óvónénijeinek (vagy hogy is mondják ezt - bölcsis néni, vagy mijaszösz, mert nem dadusok). Nem, nem vagyok annyira stréber, hogy külön vigyek nekik ajándékot, csak annyira, hogy egy másik anyukával együtt elvállaltam a csoport szülő-képviseletét (szmk? kettesben?), és vele együtt találtuk ki, hogy ez milyen szép ajándék lenne a csoport nevében, én pedig szívesen csinálom... Na, sok a szöveg. 

Közben Hencsi is megkapta az ajándékot tőlem, örülök, hogy örül :-).

Íme, ő

Nem gondoltam volna, hogy egy egész iparág épül erre (is). Ez itt éppen egy kezdő, jobbkezes 7 évesnek való töltőtoll, a kiválasztott, amivel nekivághat Beni a radírozhatatlan, javíthatatlan betűk világának... Jövőre majd vehetünk 8 éves középhaladóknak valót, mígnem egyszer csak eljutunk a csúcsra.

Egyébként külön büszkeséggel tölt el, hogy nem a sztereotíp fiú-kéket, hanem a zöldet választotta. Sőt, bezzegelhettem megint, mert a boltban az eladó is megdícsérte, milyen szépen ír. Tényleg szépen ír, sok lány megirigyelhetné...

Ez is elkészült

Egy gyerekszoba falára. 

Mandalák innét.

192.

Ezt megmutathatom, mert akinek készült, az csak akkor néz bele a blogba, ha egyáltalán, ha nagyon-nagyon-nagyon unatkozik a munkahelyén:

Ez egy ugyanolyan tábla, mint amit magunknak készítettem korábban, csak más a fonal és a színek is kicsit erőteljesebbek. Nekem azért tetszik. A tábla maga is sokkal vékonyabb, ezért nehéz volt szépen rápasszintani a horgolt keretet, de a jó öreg teknokol kisegített, szerintem ennyit még ér csalni... Horgo-blogos virág továbbra is rulez!

Levél a Jézuskának 2.

Kedves, drága Jézuska!

Én szeretnék egy felhőtlen napot együtt tölteni a gyerekeimmel, egy olyat, amikor

nem öntik ki,

nem rántják le,

nem eszik meg,

nem köpik ki,

nem törik össze,

nem teszik tönkre,

nem pakolják ki,

hogy aztán ne pakolják vissza,

nem másznak fel,

nem esnek le, 

nem nyálazzák össze,

nem tapossák össze,

...

a végtelenig, és tovább!

De kedves, drága Jézuska, másik gyerekeket én nem szeretnék, én őket szeretném azért, csak ezt az egy napot, nem lehetneeeeeeeee?

Ez is kész

Készen lett az ovis csörgő-szett is, elég nyögve-nyelve ment, mert már nagyon más projekteken dolgozom, de végre erőt vettem magamon és befejeztem, mehet az ovisokhoz. 

Hurrá!

Megérkezett! A legsötétebb forgatókönyvvel számoltam (2 hét késés), és a legjobb valósult meg! Köszönöm! Visszaadták a postába vetett hitemet. És minden épségben maradt, ami szintén egy kisebb csoda. 

Akkor hát íme, a szülinapi ajándék, mostmár nem titok: 

Isten éltessen sokáig!!!!!

Egy éve

http://www.youtube.com/watch?v=gm_5gcH4vEI&feature=player_embedded

Ígérem, ebben a hónapban többet nem bőgök. De a gyerkők lefeküdtek, a fiúk sportolnak, szóval most lehehehehehehet. Pont egy éves a pecsét azon az íráson, amely szerint örökre hozzánk tartozik, a mi kis örökbabánk. 

Kedves életet adónk, ha olvasol, tudd, hogy minden nap gondolunk rád, soha nem fogunk elfelejteni, és kívánunk neked csodaszép és boldog életet. 

Csak sikerült, íme:

Egy naaaaaaaaaaagy...

tálca nemzeti színű foci-muffin, a holnapi ünnepléshez a suliban. (30-an vannak)

(Igen, mehet suliba, pöttyei még vannak, de már szárazak. Meg is jegyezte, hogy "ezentúl ő már nem P. Benjámin, hanem nyugodtan hívhatja őt mindenki Pöttyös Benjáminnak. Vagy Pöttyös Beninek." Egyem a kis szívét :-D)

Felajánlás 1

[...]Ezt a nyakéket és a hozzá való gyűrűt ma este, egy igen fárasztó nap után készítettem. Fogok csinálni még ilyen szetteket más színben is [...] a segítő blogba, remélem gazdára találnak majd az alkotások. Úgy gondoltam, hogy a szett ára 1000 Ft lehet. Ha túlzó, szóljatok, bár az összeg jó ügyre megy... És akkor a művek: 

Ékszer szett (Lánc kb. 40 cm hosszú)

Ár: 1000 Ft

Ha tetszik nektek, nézzetek szét ott, mások is készítettek már mindenfélét, licitáljatok.


Ezt a görgető izét nem akartam bele, elnézést, a kopipészt valahogy odavarázsolta én meg nem tudom kiszedni :-(

Cirkusz

Tegnap megint kimenősök voltunk. Cirkuszban jártunk, itt: http://www.palazzo.org/, Stuttgartban. Ez még Péter születésnapi ajándéka volt, az itteni legjobb barátjától. Még jó, mert a hely nagyon drága és nagyon puccos. A kaja gourmet, ehhez mérten sokszor nem tudtam, éppen mit eszem, és - erősen sarkítva - nehéz volt megtalálni a tányéron.

Mielőtt lebaltáztok, hogy nekem semmi sem jó: csak azért vagyok ilyen kritikus, mert tudom, hogy mennyibe kerülnének a jegyek (szerencsére Péter barátja sem fizetett értük, mert üzleti kapcsolatban van velük és a cége évente x jegyet kap). Egyszer mindenképpen érdemes volt elmenni, a cirkuszsátor nagyon szép volt, főleg nekem, a vidéki vándorcirkuszokhoz szokott nézőnek (bár oda csak büntetésből szoktam menni, ha nincs senki más, aki Benit elvinné).

A műsorszámok minősége szerintem elég ingadozó volt: az énekesek fantasztikus jók voltak, a porondmester viszont nagyon modoros humorral élt. A kígyónő állandóan a fejét meg a haját dobálta, amolyan "klasszikus cirkuszosan", amitől számomra inkább komikus lett a produkciója, annak ellenére, hogy fantasztikus dolgokat művelt a testével (hiába, én már csak ilyen purista vagyok, nem szeretem a fölösleges mozdulatokat). Voltak tanzániai akrobaták is, akik mindegyike megszólalásig hasonlított a mi Pákónkra, amitől ugye vigyorogtunk, mint a vadalma, de ez igazán nem a cirkusz hibája, szerencsétlen véletlen. Emiatt viszont őket kevésbé követtük figyelemmel, a heves kocsog-özés meg tucsok-özés miatt (tudom, bunkók vagyunk, nnnna). Ami magával ragadott, az a jojó-mester volt, de csak a jojó-számmal (volt neki több más is).

Hjaj, természetesen "bohócok" nélkül nem cirkusz a cirkusz. Tőlük viszont sikítófrászt kaptam: nagyon ijesztően néztek ki, és egész este azon szorongtam, hogy ne jöjjenek oda az asztalunkhoz többször. A főfogás előtt a felvezetőben az énekesek belekezdtek a Carmina Burana O Fortuna kezdetűjébe (libabőrös voltam tőle, annyira jó volt!) de nem tartott sokáig az élvezet, mert ezzel a zenei aláfestéssel naná, hogy megjelent nálunk Mr. Edd és Lefou. A hatás megvolt. Brrrr.

Na jó, mire a desszerthez értünk, megenyhültem, megnyugodtam. Nincs az a desszert, amivel engem ne lehetne levenni a lábamról. Mmmmmmm. A tegnapit bírnám élvezni minden nap.

Mindent egybevéve mégis klassz élmény volt, valószínűleg soha nem jutottunk volna el ide különben, de gyanús, hogy többet nem lesz benne részünk, mert egyszer elég volt.

2. Advent

Ma ismét kifogott rajtam a gyermeki elme:

- Anyaaaa, a Jézus meghalt már?

- Igen, már meghalt.

- Miért?

- Nagyon régen született, azért. Senki nem él ilyen sokáig.

Azért figyeljétek meg, hogy milyen érdeklődő. Semmi jelét nem mutatja másnak, csak a gyermeki kíváncsiságnak. Cseles.

- Akkor hogy hozza nekünk az ajándékot?!

Bumm. Az előzmények alapján azt kell mondjam, gőzöm nincs, hogy akkor erre most mit is mondhatnék. Dadogtam valamit arról, hogy felköltözött az égbe, és Karácsonykor láthatatlanul meglátogatja a karácsonyozó családokat, és ajándékokat varázsol a fa alá, de magam sem hittem magamnak.

Beni viszont látszólag megnyugodott, és elhatározta, hogy akkor gyorsan ír a Jézuskának, hogy mit szeretne kapni. Egy katalógusból rögtön rá is bökött egy jópofa órára, amit egyébként már megrendeltem (juhéjj, sikerült jól választanom ezek szerint!). De ő kéket szeretne. Én narancssárgát rendeltem, gondolva Rebekára is. Most reménykedhetem, hogy azért így is jó lesz.