http://baudolino.freeblog.hu/archives/2010/01/24/Prizsiak/
Részt vettem szombaton egy sportrendezvényen, amikor is meg kellett állapítanom, hogy bármennyire is jól érzem itt magam, soha nem fogom igazán megérteni az itt élő németeket és (titkon remélem is) soha nem fogom magamévá tenni a mentalitást. Amiért BaudolinÁt idézem, az az, hogy a bejegyzésére túl hosszú lenne ott kommentben elmesélni, mire jutottam szombaton az "enyimekkel", és viccesnek is találom, hogy éppen a legutolsó bejegyzése egybevág azzal, ami engem napok óta foglalkoztat.
Na szóval, részt vettem ezen a bizonyos rendezvényen. Fallabda Bezirksliga versenynap volt. Bezirksliga. Kb. annyit tesz, hogy területi bajnokság. A béka feneke. Felettünk van még kb 5, de lehet, hogy több is: Landesliga, Oberliga, Bundesliga 3-2-1, mittudomén, mi minden. A verseny 8 csapat részvételével zajlott. Karlsruhe 5 és 6 valamint Wiernheim csapata kimagaslik a mezőnyből, Karlsruhe fel akar jutni a Landesligába, Wiernheim pedig tavaly "lecsúszott", szóval gyepáltak minket, mint annak a rendje. Ez nem is baj, ha mindezt kedvesen teszik. Mert hát úgyis mindenki tisztában van az erőviszonyokkal, lehetett volna akár lazán is, az élvezetért játszani. De nem. Ők ezt véresen komolyan vették, olyannyira, hogy rangon alulinak érezték kiállni egy holmi kis Wiesloch 4 csapat ellen. Az én egyik ellenfelemnek a bíró (!) magyarázta el, hogy ez a béka-segge liga, nem a Bundes, nem kéne a tévéből eltanult allűröket itt előkapni a tréningruha zsebéből.
És hogy ezen miért gondolkodom azóta is, sőt miért zavar? Ha Magyarországon összejön néhány amatőr csapat játszani, akkor ott általában jó a hangulat. Azért jönnek össze, hogy egy jót játszanak, összemérjék az erejüket és a végén jól berúgjanak, vagy legalábbis zabáljanak egy nagyot. A kulcsszó: JÓ hangulatban.
Itt ilyen nincs. A csapatok nem vegyülnek. Mindenki ellenség, nem ellenfél. Aki jó, az nem ereszkedik le a "bénábbak" közé. Ez itt kérem sport, a legjavából, komolyan kell venni. Rendnek kell lennie. Vannak szabályok. Tessék játék közben is szabatosan viselkedni. Előtte is. Utána is. Legfőképp közben. Nincs mosoly, nincs vidámság. Küzdelem van, izzadtság és fújtatás. Jövünk, megyünk. Nem bratyizunk. Dolog van. Hangulat nincs.
Egy idő után álltam ott, csak néztem ki a fejemből, és arra gondoltam, hogy ezek hűűűűűjéééééék.
Néha azt kívánom, hogy bárcsak otthagynák az almákat a földön. Az legalább megmutatná, hogy azért alkalomadtán el tudják magukat engedni.
Részt vettem szombaton egy sportrendezvényen, amikor is meg kellett állapítanom, hogy bármennyire is jól érzem itt magam, soha nem fogom igazán megérteni az itt élő németeket és (titkon remélem is) soha nem fogom magamévá tenni a mentalitást. Amiért BaudolinÁt idézem, az az, hogy a bejegyzésére túl hosszú lenne ott kommentben elmesélni, mire jutottam szombaton az "enyimekkel", és viccesnek is találom, hogy éppen a legutolsó bejegyzése egybevág azzal, ami engem napok óta foglalkoztat.
Na szóval, részt vettem ezen a bizonyos rendezvényen. Fallabda Bezirksliga versenynap volt. Bezirksliga. Kb. annyit tesz, hogy területi bajnokság. A béka feneke. Felettünk van még kb 5, de lehet, hogy több is: Landesliga, Oberliga, Bundesliga 3-2-1, mittudomén, mi minden. A verseny 8 csapat részvételével zajlott. Karlsruhe 5 és 6 valamint Wiernheim csapata kimagaslik a mezőnyből, Karlsruhe fel akar jutni a Landesligába, Wiernheim pedig tavaly "lecsúszott", szóval gyepáltak minket, mint annak a rendje. Ez nem is baj, ha mindezt kedvesen teszik. Mert hát úgyis mindenki tisztában van az erőviszonyokkal, lehetett volna akár lazán is, az élvezetért játszani. De nem. Ők ezt véresen komolyan vették, olyannyira, hogy rangon alulinak érezték kiállni egy holmi kis Wiesloch 4 csapat ellen. Az én egyik ellenfelemnek a bíró (!) magyarázta el, hogy ez a béka-segge liga, nem a Bundes, nem kéne a tévéből eltanult allűröket itt előkapni a tréningruha zsebéből.
És hogy ezen miért gondolkodom azóta is, sőt miért zavar? Ha Magyarországon összejön néhány amatőr csapat játszani, akkor ott általában jó a hangulat. Azért jönnek össze, hogy egy jót játszanak, összemérjék az erejüket és a végén jól berúgjanak, vagy legalábbis zabáljanak egy nagyot. A kulcsszó: JÓ hangulatban.
Itt ilyen nincs. A csapatok nem vegyülnek. Mindenki ellenség, nem ellenfél. Aki jó, az nem ereszkedik le a "bénábbak" közé. Ez itt kérem sport, a legjavából, komolyan kell venni. Rendnek kell lennie. Vannak szabályok. Tessék játék közben is szabatosan viselkedni. Előtte is. Utána is. Legfőképp közben. Nincs mosoly, nincs vidámság. Küzdelem van, izzadtság és fújtatás. Jövünk, megyünk. Nem bratyizunk. Dolog van. Hangulat nincs.
Egy idő után álltam ott, csak néztem ki a fejemből, és arra gondoltam, hogy ezek hűűűűűjéééééék.
Néha azt kívánom, hogy bárcsak otthagynák az almákat a földön. Az legalább megmutatná, hogy azért alkalomadtán el tudják magukat engedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése