A következő címkéjű bejegyzések mutatása: waskuxdu. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: waskuxdu. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. február 20., szerda
Én vagyok a hülye...
...minek hagyok egy 3 évest akár csak 2 percre is az - amúgy karnyújtásnyira levő - íróasztalomon matatni?!
Címkék:
Gyereknapló,
hétköznapok,
keményvonalas szofthornó,
Rebeka,
waskuxdu
2012. július 3., kedd
Így megy ez*
In memoriam 2002. augusztus 31.
*by kedvenc íróm,
*by kedvenc íróm,
Címkék:
anyalélek,
hétköznapok,
keményvonalas szofthornó,
mérleg,
waskuxdu
2012. június 24., vasárnap
Kieg.
Felszereltem füstjelzőket. Megtanultam lámpát szerelni (3-at én raktam fel, működnek, szépek...Büszke vagyok, dícsérjetek! Én, én ededül!!!). Megvarrtam 6 db. függönyt, 5-öt a nagy nappliablakra, egyet a gardróbot elválasztandó (a lakás ezen "zugáról" nem csináltam képeket. Van egy gardrób a bejáratnál, mellette a wc, amellett pedig a fürdőszoba) A függönyt meg tudom mutatni:
Jó szar kép, de hát ez van, a függöny látszik rajta, asszem. Ilyen rojtfüggöny, vagy mi, és nagyon jól mutat. Ráadásul egyelőre Rebekát is hdegen hagyta, nem utolsó szempont...
Ja, és van egy kamra a konyha mellett is, a nappaliból nyílik annak is az ajtaja, és nagyon praktikus, mindent elnyel.
Hát így éldegélünk most "szerényen"...
Címkék:
anyalélek,
hétköznapok,
lakás,
mekkelekelek,
waskuxdu
Hajlék
Tádáááám... A várva várt képek.
Konyha
Nappali
Lépcső
Fiúszoba
Csajszoba
Enyéééééééééééém
Zöldövezet
Paradicsom
Konyha
Nappali
Lépcső
Fiúszoba
Csajszoba
Enyéééééééééééém
Zöldövezet
Paradicsom
Köszönöm az IKEÁnak, hogy nagylelkűen támogathatom. És kérem, vegyétek észre, hogy a lakásról a képek abban az 5 percben készültek, amikor már nem és éppen még nem lógott száradó ruha egyik sarokban sem. És még a gyerkők sem értek haza...
Címkék:
anyalélek,
hétköznapok,
lakás,
mekkelekelek,
waskuxdu
2012. június 21., csütörtök
Jesszus...
...már itt is van. Félek, jaj.
A két képet kb. 10 és 5 perccel ezelőtt lőttem. Azóta tökéletesen besötétedett, de nem azért, mert este van. Itt ilyenkor még épphogy csak lement a nap, szóval javában világos (lenne). És mire ezt a két mondatot leírtam, már szakad is az eső. Ami nem baj, mert borzasztó meleg van napok óta, de dörög is és villámlik. A templomban van a legfőbb bizodalmam. Nem azért, mert imádkoznék, hanem mert a kereszt magasabban van, mint a ház teteje. Én lakom ugyanis a tetőtérben... Nem kicsit vagyok befosva. (Bocsánat.)
Címkék:
anyalélek,
hétköznapok,
keményvonalas szofthornó,
waskuxdu
2012. június 19., kedd
Teee... Teee... Naggyon hülyeeee...
Ma kidobtam a nagy, 220 literes kukánkba a kocsikulcsot, aztán fél órán át erestem. Mire rájöttem, hol van...
No comment.
(De, yes comment. Végül megtaláltam...)
(Kuka, remélem csuklottál!)
Címkék:
anyalélek,
hétköznapok,
keményvonalas szofthornó,
röff,
waskuxdu
2012. május 17., csütörtök
Amúgy...
... akkor írtam egy másikat is, de annyira megijedtem tőle, pedig higgyétek el, totál fiktív. De mégis csak bennem volt. Azért ide bemásolom, bár újraolvasva elég patetikusnak is tartom. Amúgy lehet, hogy ez jobban bejött volna a zsűrinek, már csak a dráma miatt is :-D
Anyaság? Itt mi mind anyák voltunk vagy vagyunk, és valószínűleg leszünk is
még. Van egy cigid? Köszi. Akkor adjál már kettőt légyszi. Kösz. Az anyaság.
Illatos meg rózsaszín, a szart. Örüljön, akinek így jön össze. Hányat ismerek,
akinek betegen született a gyereke, vagy halva, mirólunk idebenn nem is
beszélve... Vagy mondjuk láttál már olyan családot, ahol 4-5 gyerek van, de bár
egy se lenne? Anyaság, ja.
Jó, persze irigy is vagyok, nekem ez már soha nem jön össze. Szép ház,
boldog család, illatos baba, szerető apuka. Engem nem lehet szeretni. Pedig voltam
anya én is. No nem így, illatosan, meg mittomén, hanem csak úgy egyszerűen.
Csak van egy bibi. Engem az anyaság szörnyeteggé tett. Na, adj még egy cigit.
Amikor megismertem Jánost, minden olyan szép volt. Szerettük egymást,
figyeltünk a másikra, tudtuk, ez a szerelem, tudtam, hogy ő az az ember, akivel
le tudom élni az életemet. Dolgoztunk keményen, meglett a ház, esküvő és a
púderszagú teszt. Stop. A teszt is meglett. De csak én lebegtem tőle. Pozitív lett.
Valójában láttam, hogy örül, hogyne örült volna, hiszen minden magazinban azt
látta, hogy örülni kell, de láttam azt is - csak én láttam, mert ő tudta -,
hogy ezt ő mégsem...
Az első hónapokban veszítettem el minden méltóságomat és nőiességemet a
szemében. Nem a várandós, szeretett feleségét látta már, hanem egy állandó
rosszulléttől gyötört hisztérikát, aki vagy zabál, mert olyan éhes, vagy éppen
öklendezik, esetleg hány, ahol rájön. Karikás szemek, elgyötört arc, ápolatlan
haj. Nem volt kedvem. Igen, így van. Rosszul voltam, élni se volt kedvem.
A második harmadban rakott ki a házunkból. A ruháimat vihettem magammal,
meg egy kis pénzt indulásképp. Mit tehettem volna? Visszaköltöztem a
szüleimhez, a szegénységbe és reménytelenségbe. Engem hibáztattak: nem voltam
jó feleség. Ügyvéd? Miből?
A hetedik hónap elején indult meg a szülés. Borzasztóan fájt. Egyedül
voltam otthon. Elfolyt a magzatvíz, és egyfolytában görcsöltem. Nem tudtam
menni sem nagyon. Akkor már rég tudtam, hogy nekem minden mindegy. Nem
tarthatom meg. Ezt a gyereket én nem akarom. A férjem ölte meg, nem én. Én csak
bevégeztem, amit ő elkezdett.
Igen, tudom, hogy lett volna más megoldás is. Mostmár tudom. Akkor és ott
csak a fájdalmam cselekedett. Hogy nekem nem jött össze. Nekem ez már soha nem
jön össze. Szép ház, boldog család, illatos baba, szerető apuka. Engem nem
lehet többé szeretni. Engem az anyaság szörnyeteggé tett. Gyilkossá.
Címkék:
anyalélek,
keményvonalas szofthornó,
mekkelekelek,
waskuxdu
2012. április 13., péntek
Tanár úr kérem...
Vétettem egy hibát a tesztben. Nem tudom, hogy hogyan fogok így tiszta lelkiismerettel németként tovább élni. Ígérem, a gyerekeimnek megtanítom a helyes választ. Úttörő becsszóra.
A két pártot, amit az SED 1946-ban erőszakkal magába olvasztott, KPD-nek valamint SPD-nek hívták.
Jól jegyezzétek meg!
(Tudnám, miért b@ssza a csőrömet, hogy 10 perc alatt 1 hibát vétettem, 33 kérdésből, miközben eleve elég 17 kérdésre jól válaszolni ahhoz - egy óra alatt -, hogy magába fogadjon a német állam... És egyébként fingom nincs arról, hogy mi az a KPD, és valahogy el is felejtettem korábban megnézni. Vagy megnéztem, de már elfelejtettem. De NEM TÖK MINDEGY???!!! Hülye maximalista pinusz vagyok, az az igazság :-DDD)
Akit érdekel, mert vicces és érdekes is amúgy: teszt
Címkék:
anyalélek,
hétköznapok,
iskola,
keményvonalas szofthornó,
mekkelekelek,
röff,
waskuxdu
2012. március 30., péntek
Na még egy utsót hadd puffogjak
Követelem, hogy ha a doktori nem is, a közt. elnöki cím mindenkinek állampolgári jogon, születéstől fogva járjon.
Ahogy a régi vicc is tartja:
Mindenki
Jó, befejeztem. Holnapra ezt a békát is szépen lenyeljük. (azért szólítsatok már egy kicsit közt. elnöknőnek, naaaaaa. Doktorim nekem sincs...)
Címkék:
keményvonalas szofthornó,
mekkelekelek,
waskuxdu
Szerintem azért ez már nagyon ciki...
És elnézést mindenkitől, aki nem ezt várja itt és most a blogban, aber nem tudom szó nélkül hagyni...
A lényeg, hogy azért ezt kúttúrállamokban kúttúrráttan el szokták intézni, és nem egymás seggének fényesebbre nyalásával... De úttörő becsszóra igyekszem majd ezentúl is alkotmányunkhoz hűen nem szarrá röhögni magam a közt. elnökön. Sőt. Szóltak ugye, hogy tisztelnem is kell. Mert hát egy országot képvisel...
Vazz. Én kérek elnézést.
Címkék:
keményvonalas szofthornó,
mekkelekelek,
waskuxdu
2012. március 4., vasárnap
Mostanában...
... este már csak arra vágyom, hogy valaki ugyan lőjjjjjön mán le. Nehézkes a dolog ugyanis, Rebes rászokott a nyávogásra. Nem, nem mintegy kiscica, vagy ilyesmi, hanem úgy, hogy máááááámiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, máááááááááááááááámiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Meg ááááááááááuuuuuuuuuuuáááááááááááááá, pedig semmi baja, csak valamit akar, de nem hajlandó mondani. Én egyértelmű összefüggést látok azzal, hogy a Tagesmutternél most majdnem ő a legnagyobb és legidősebb, van két-három egy év körüli kicsi, akik még valóban "nyávogással" kommunikálnak. De nekem estére olyan az agyam, mintha egész nap sajtreszelőt húzogatott volna rajta a két gyerek.
Tudom, erről és így nem illik írni. De ez van.
Amúgy vannak továbbra is cuki dolgok, nyilván. Például az, hogy naponta többször kapok puszit és ölelést, meg azt, hogy anya, szeletlek. Meg van a csajnak szavajárása is, mégpedig: tuuuudooooood? Vagyis nem, hanem, hogy: tyuuuugyoooooood? Minden mondat végére odabiggyeszti. Vagy azt, hogy IIIgeeeen? Ami valahogy így hangzik: Iiigöööön? Nagyon mókás. Főleg, hogy folyékonyan és egyfolytában beszél, mindkét nyelven (no, ez most melldöngetés). Nem lehet betelni a csipogásával. Vagyis dehogynem. Vasárnap este nyolckor a csönd a legkedvesebb barátom.
Na, és hogy bizonyítsam, hogy attól, mert nem beszélünk róla, vagy csak keveset és óvatoskodva, nem csak az én agyam szok vanni lereszelve:
Címkék:
anyalélek,
Benjámin,
fejlődés,
Gyereknapló,
gyerekszáj,
gyermeklélek,
hétköznapok,
keményvonalas szofthornó,
Rebeka,
röff,
szeretet,
waskuxdu
2012. február 28., kedd
Jön a tavasz
Azt hiszem, legalábbis. Kint már egész tavasz-szag van, elég borús is az idő, szóval abszolút tavaszosba hajlik. Tényleg megint jó rég írtam, pedig mindig akarok, komolyan, de nem jutok hozzá.
Most Rebus éppen beteg, vagy nem, nem tudom, vasárnap éjjel 40 fokos láza volt, aztán meg nem, most meg elvileg 39, de csipog, jön-megy, intézkedik, én már rég haldokolnék ilyen lázzal. Inkább nem hiszek a hőmérőnek. Bár kettővel is megmértem, mert nem akartam elhinni. Ja, ez úgy jön ide, hogy emiatt kényszerpihenőn vagyok, vagyunk, rég töltöttem ennyi időt itthon (csüt-pénteken nem volt Tagesmutter, most meg a betegség miatt), így kihasználom a helyzetet, és jelentek.
(Lehetséges, hogy újra fogzik? Hogy már beindulnak a nagy rágófogak? Beni asszem 3 éves volt, amikor elkezdtek kibújni neki, de Rebes még csak majdnem 2,5. Tegnap ebédnél elkezdett sírni, hogy jajjj, a fogam, jajjj a fogam... Az orvos meg nem talált semmit az ég világon, már köhöést, középfül-gyulladást, vagy ilyesmit. Na mindegy, rejtély - jesszus, így írják?)
Tegnap is, ma is sétáltunk egy nagyot. Az úgy néz ki, hogy elindulunk, és onnantól kezdve illetékes elvtársnő mindenkinek hangosan köszön, jó hangosan, és vigyorogva mint egy őszibarack. Így az egész séta mókás. Délelőtt ugye jórészt a nyugdíjasok vannak úton (meg néhány kismama, őket nem számítom, mert nekik ez nem mókás újdonság, van nekik otthon ilyen akárhány)... Szóval a nyugdíjas nénik majdnem cigánykerekeznek örömükben (ami szintén mókás lenne), de mindenesetre mélyen belenyúlnak a cukorkás zsebükbe (és a mutatványért én is osztogatnék cukorkát... fúj, gonosz).
Ja, igen, a tavasz. Rebeka mondatainak jó része úgy kezdődik, hogy "Ó...". Aztán:
Ó,...
- ...egy cica! Szeretem a cicát! cupp-cupp
- ...anya, szeretlek, anya! cupp-cupp
- ...Beni! Szeretem a Benit! cupp-cupp
- ...a nyuszkám! Szeletem a nyuszikám! cupp-cupp
- ...a cicim! Szeretem a cicim! (nem, itt nincs cupp-cupp, hiába, nem csak szép, de okos is :-D)
Stb, stb. Hát nem zabálnivaló?
Hjaj, és Beni. Két napja valamin nagyon összevesztünk (egyre sűrűbben fordul elő, megy a bírkózás javában). Annyira dühös volt és frusztrált, hogy fuldoklott a hisztitől, miközben válogatott piszokságokat üvöltözött nekem. Hogyaszongya:
Utállak! Nem vagyok a gyereked! Te vagy a leghülyébb! Te vagy a legbutább! Te, te, teeeeeeeeee, te isten buta teremtménye, te istentelen, teeeeee!.....
Elnézést, de még most is nevetnem kell, ahogy ezt itt mesélem, pedig tudom, hogy milyen súlyos szavak ezek, főleg egy 8 éves szájából, de annyira tündéri volt, ahogy kereste a szavakat dühében, és hogy pont ezek jutottak az eszébe. Amúgy ott és akkor legszívesebben kiráztam volna a bőréből, de mikor ezeket a szavakat kimondta, alig bírtam ki nevetés nélkül.
És ja, mit kezdjek vele? Néha nem tudom lekezelni a helyzetet, érzem, hogy legszívesebben én is üvöltenék, hogy miért nem érted már, amit magyarázok???, de tudom, hogy nem segít, így focizunk a frusztrációval és a feszkóval, robbanásig... Valakinek ötlete?
2012. február 10., péntek
Köszönöm...
... minden okés. Eszem-iszom-beszélek, az arcom már egyáltalán nincsen bedagadva, csak a nyelvem idegesít tulajdonképpen, de hát az sajnos 2-3 hétig is eltarthat, mire teljesen magához tér. Összességében szerintem sokan nagyon örülnének neki, ha ilyen simán megúsznák ez a beavatkozást. Azt hiszem, nagyobb a füstje mint a lángja, vagy hogy is. Na jó, azért egy hete nagyon ki voltam, de ez összesen 2 nap az életből, abszolút kibírható.
Meg is jutalmaztam ma magamat, amiért ilyen f@sza csaj voltam: újra kilövettem a két, már évek óta benőtt lukat a fülemben. Már régóta akartam, és valahogy ma lett rá idő és alkalom. Isten hozta őket újra itthon :-D
Köszönöm még egyszer az érdeklődést!
Címkék:
anyalélek,
fogzás,
hétköznapok,
keményvonalas szofthornó,
waskuxdu
2012. február 5., vasárnap
Aua
No, a büszkeségem mostanra egész összetöpörödött és a hétvégén minden nőiességemet és csöppnyi felnőttségemet is levetkőztem. Talán ezt a mítoszt mégsem kéne kitakarítani a fejemből, ez nagyon nem vicces... Idejét nem tudom, mikor aludtam ennyit, majd' 24 órát szinte egyben, olyan vagyok, mint akin átment egy úthenger és mecsípett a cecelégy, vagy mi. És igazából nem az a bajom, hogy fáj, hanem, hogy be van dagadva, hogy nem tudom kinyitni a számat rendesen, így az evés az abszolút méltóságvesztés kategória, a fogmosás pedig egy tortúra.
Elfogyott a türelmem, na. Fejben a műtét előtt 1 napot adtam magamnak agonizálásra. Most ezt teljesítettem túl 100%-kal. Holnap meló. Vicces lesz.
Címkék:
anyalélek,
fogzás,
keményvonalas szofthornó,
munka,
waskuxdu
2012. február 3., péntek
Na ezt hallgassátok
Nagyon büszke vagyok magamra, hamarabb nem akartam írni róla, nehogy elárasszon a hű olvasóközönségem mindenféle horror-sztorival...
Szóval ki kellett húzni a jobb alsó bölcsességfogamat. Ezt a bejegyzést úgy 2 órával a beavatkozás után írom. Én annyira, de annyira faszagyerek szupernő vagyok, hogy gondoltam, mijaznekeeeeeeem, húzzák vele a felsőt is, ha már bénítanak... Az alsót muszáj volt, mostanra szedtem össze a bátorságomat, hogy meg is engedjem, hogy hozzá nyúljanak. A nyáron nem mentem vissza a műtétre, az most még egyszer utoljára jól megbosszulta magát.
Persze most még virgonc vagyok és jópofa, mert még nem állt ki a zsibbadás a pofámból. Mondanám, hogy beszéljünk egy-két óra múlva, de inkább ne. Bár ezt a fájdalmat már egész jól bírom, azt hiszem. Jajjj. Borzasztómód be voltam szarva. És jó túl lenni rajta. Mondjuk aludni nem tudok, mert néha még rám tör a reszketés a nagy izgalomtól, meg izgulok, hogy hogyan is lesz tovább. Meg innék is valamit, de még nagyon zsibbadok.
Hurrá! Bátor voltam és felnőttes! és az egész nem tartott tovább, mint 5 szám az iPodomon! (Vagy 6 vagy 7? A Play That Funky Musicnál szóltak, hogy halkíííííícccsam már le, szólnának, hogy kész) A doktornő szólt egyébként előre, hogy a legjobb, ha hozok magammal mp3 lejátszót és füldugókat, mert a zajok a legrosszabbak az egészben. Szóval maximum hangerő egy kis reszketés ritmusra, és a következőre jutottam:
Ez az egész olyan, mint egy szülés. Az ember várja, de nagyon, hogy túl legyen végre rajta. De közben be is van szarva, mert mindenki tudja, hogy bizony fáj. És a szomszéd Julcsi is mesélte, hogy neki bizony, de mégis bezzeg... És akkor eljön a nagy nap, és a reszketés csúcsosodik, és aztán igen, szem becsuk és jöjjön, aminek jönnie kell. És aztán túl vagyunk rajta, és nem, a fájdalmat nem felejtem el azonnal, jelentem... Sőt, eszembe sem jut(ott), hogy azonnal jöhet a következő (gyerek, vagy foghúzás). De végtelenül boldog vagyok, hogy vége, túl vagyok rajta. És persze végre a kezemben tarthatom őt (őket), aki(k) odabent olyan sok galibát okozott (-tak).
No, amit ezzel mondani akarok, hogy egy újabb mítosszal és két foggal kevesebb lett a kis buksi fejemben.
Hú, de képzeljétek, milyen bazi nagyok! A doktornő aszonta, hogy nagyobbak, mint én. Höhö. Tényleg bazi nagyok. Kicsit remélem, hogy most a maradék felső fogaim nyújtóznak egyet és szép gyöngysorba rendezik magukat, mindezt fogszabályzó nélkül, és lehetőleg már holnapra, mert nagyon utálom, hogy előreállnak. Ja, Kuka, szívem, mielőtt megkérdezed, a maradék 30-ról beszélek, nem, nem asszonykórusos... De még lehet, ugye. :-D.
Csak azért csacsogok ennyit, mert nem tudok aludni, és még rámtör néha a remegés a sok izgalom után, és különben is, az írás oldja a feszültséget. Már sokkal jobban is vagyok. De még mindig borzasztóan zsibbad a pofám. Lehet, hogy addig jó.
Na befejezem a szájhősködést.
De komolyan, őrült büszke vagyok magamra. Megtettem, amit évek óta halogattam, sőt túl is teljesítettem a tervet, 100%-kal, ugye. Nem tudom abbahagyni, bocsánat érte. Na de most. Mostaztán. Micsoda egy hét volt, Basszus.
Címkék:
anyalélek,
fogzás,
hétköznapok,
keményvonalas szofthornó,
waskuxdu
2012. január 30., hétfő
Na ez aztán húdehú....
Hát ennél hülyébb címet nem adhatnék bejegyzésnek, azt hiszem. De ez aztán valóban húdehú.
Az úgy volt, hogy elkezdődött az órám reggel, és minden okés volt, amikor is észrevettem, hogy a szemközti ház tetején kavircol egy nő. Először azt hittük, kizárta magát, na de hát hogyan kerülhetett akkor is a tetőre, nem tudtuk igazán mire vélni a dolgot. Kinyitottam az ablakot és igyekeztem megkérdezni, hogy van-e szüksége segítségre, de nem válaszolt, mintha mindenáron fel akart volna jutni a tetőnek is a legtetejére. És akkor úgy döntöttem, hogy aztakrvapba, ez nem viccel, és rohantam a titkárságra szólni, hogy hívják, akiket hívni kell.
Jöttek is, 4 tűzoltóautó, rendőrség, mindenki, aki segíthet. És tényleg, öngyilkos akart lenni. Kiderült, nem először. Basszus. Nagyon rossz volt látni. Végül lehozták, de egy rendőr percekig győzködte, és látszott, hogy a nő zokog és teljesen kétségbe van esve, többször felállt, a rendőr fogta erősen, míg megérkezett a tűzoltó mentőegység, akik végül épségben leszedték a tetőről. Basszus. Basszus. Nagyon nyomasztó.
Persze tudom, ha valóban elszánt lett volna, hát, majdnem fél órája volt megtenni (hurráhurrá, hogy nem tette meg, nem csak én sokkoltam volna be tőle). És gyakorlatilag megmentettük az életét. De hát lehet, hogy szegénynek tényleg így a szarabb? Egy biztos, holnap is ezt tenném, sőt, nem szaroznék hülye "segíthetek, asszonyom?" kérdésekkel, hanem magam tárcsáznék és csak utána rohannék a titkárságra...
Basszus.
Kieg.: A legdrámaibb az volt, hogy a nő kendővel a fején volt az elején, egyértelműen látszott a ruházatából, hogy valamelyik muzulmán nemzetiség tagja, és egyszer csak levette mindkét kendőjét és ott ült fedetlen hajjal... És bármennyire is próbálom elkerülni az előítéletességet, nem tudtam (és tudok) másra gondolni, csak arra, hogy mi is történhetett, ami idáig juttatta...
Kieg.: A legdrámaibb az volt, hogy a nő kendővel a fején volt az elején, egyértelműen látszott a ruházatából, hogy valamelyik muzulmán nemzetiség tagja, és egyszer csak levette mindkét kendőjét és ott ült fedetlen hajjal... És bármennyire is próbálom elkerülni az előítéletességet, nem tudtam (és tudok) másra gondolni, csak arra, hogy mi is történhetett, ami idáig juttatta...
Címkék:
anyalélek,
hétköznapok,
keményvonalas szofthornó,
mekkelekelek,
munka,
waskuxdu
2012. január 15., vasárnap
KVSzH
Címkék:
baba,
Babanapló,
Gyereknapló,
gyermeklélek,
hétköznapok,
keményvonalas szofthornó,
Rebeka,
waskuxdu
2011. október 28., péntek
Noch dazu
A diákjaim (is) nagyon aggódtak értem, a drágák, kaptam sok levelet, hogy jól vagyok-e. Ma mentem már dolgozni. Kérdezem, na milyen volt a helyettesítés? Erre az egyik: hú, nagggyon szexi. Mondom, na ne már, szexisebb, mint én????
- Igen.
- Micsodaaaaaaaa?!
- Hát igen, te nagyon szép vagy (jú ár szóóóóóó bjútifúl), de nem vagy szexi.
- Mi vaaaaaaan?! Fiam, ebből nem jössz már ki jól.
- De mér? A bjútifúl, az sokkal jobb, mint a szexi, hidd el nekem.
- Na hagyjuk. *
Maradtam volna inkább itthon. Pfffff.
*a párbeszéd szabad fordításban kb.
2011. június 27., hétfő
Jó, igen, tudom...
...tudom, tudom, így is husi, meg minden, de extra hosszú volt az út, nagy volt a jövés-menés az autópályákon, három tartomány jött, három ment (nekik kitört a nyári szünet), majdnem 11 órát voltunk úton, a végén már mindent be kellett vetni, hogy ne az állandó sírás legyen az uralkodó, szóval elő kellett vennem a titkos fegyvert, ki lehet találni, mi volt az, a dvd-lejátszón kívül.
Címkék:
hétköznapok,
keményvonalas szofthornó,
Rebeka,
szünet,
utazás,
waskuxdu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





















