Az egyik könyvben, amiből tanítok, van egy hangzószövegértési feladat, ahol egy idős bácsi beszél az életfilozófiájáról, mely szerint minden napban kell találni három olyan dolgot, aminek örülni lehet. Tudom, eléggé sekélyes egy nyelvkönyv erőltetett listeningjén merengeni, de ez megfogott. Így hát leírom, mi minden az a mai napban, aminek hirtelenjében örülni tudok.
1. Reggel például elalhattunk volna akár két órával is, de - hála Rebekának - hétkor, akarom mondani nyolckor kipattantunk az ágyból. 8:35-kor iskola, és nagyon örültem neki, hogy Péter, úgy ahogy még volt, pizsamában elfuvarozta Benjámint.
2. Én is időben elindultam (kisebbfajta csoda) a kilenckor kezdődő órámra. Útközben éppen elém kanyarodott ki egyik kedves diákom, gondoltam követem, ő mégiscsak ide született, biztos tudja, hol vannak a legjobb parkolóhelyek. Tudta. Be is parkolt az utolsó helyre. Viszont örültem, hogy tudtam vele üzenni, hogy mindjárt jövök én is.
3. Aztán az esti órámat teljesen elfelejtettem, ilyen még soha nem volt velem, de már tisztára szünet-lázban égek én is. Odaértem mégis időben, és nagyon örültem, hogy az egyik diákom abból a társaságból éppen nemrég jött haza egy ausztrál - új-zélandi körutazásról, így végigbeszélhette az órát.
+1 Búcsúzóul a ráadás: este fél tízkor még gyorsan millió apró csilingelő darabra törtem egy szívemnek nagyon kedves poharat, de igazából örülök, hogy nem mindjárt kettőt.
Vannak napok, amik el vannak átkozva. Jobb volna őket egy az egyben átaludni. Azért mielőtt lefekszem, átállítom új időre az ébresztőórát. Így remélem holnaptól hozzám is beköszönt az új idő.
Ú. i.: ti is megfigyeltétek már, hogy az "örültem" és az "őrültem" között csak az a picike kis ékezet a különbség? Nekem csak most tűnt fel. Ez már az ötödik dolog, aminek őrülök. Vagyis, örülök. Mindjárt megőrülök.
1. Reggel például elalhattunk volna akár két órával is, de - hála Rebekának - hétkor, akarom mondani nyolckor kipattantunk az ágyból. 8:35-kor iskola, és nagyon örültem neki, hogy Péter, úgy ahogy még volt, pizsamában elfuvarozta Benjámint.
2. Én is időben elindultam (kisebbfajta csoda) a kilenckor kezdődő órámra. Útközben éppen elém kanyarodott ki egyik kedves diákom, gondoltam követem, ő mégiscsak ide született, biztos tudja, hol vannak a legjobb parkolóhelyek. Tudta. Be is parkolt az utolsó helyre. Viszont örültem, hogy tudtam vele üzenni, hogy mindjárt jövök én is.
3. Aztán az esti órámat teljesen elfelejtettem, ilyen még soha nem volt velem, de már tisztára szünet-lázban égek én is. Odaértem mégis időben, és nagyon örültem, hogy az egyik diákom abból a társaságból éppen nemrég jött haza egy ausztrál - új-zélandi körutazásról, így végigbeszélhette az órát.
+1 Búcsúzóul a ráadás: este fél tízkor még gyorsan millió apró csilingelő darabra törtem egy szívemnek nagyon kedves poharat, de igazából örülök, hogy nem mindjárt kettőt.
Vannak napok, amik el vannak átkozva. Jobb volna őket egy az egyben átaludni. Azért mielőtt lefekszem, átállítom új időre az ébresztőórát. Így remélem holnaptól hozzám is beköszönt az új idő.
Ú. i.: ti is megfigyeltétek már, hogy az "örültem" és az "őrültem" között csak az a picike kis ékezet a különbség? Nekem csak most tűnt fel. Ez már az ötödik dolog, aminek őrülök. Vagyis, örülök. Mindjárt megőrülök.