Haus des Meeres

Hazafelé (ide haza) megálltunk Bécsben, pihenni, látogatóba és a Haus des Meeres miatt. Ajánlom mindenkinek. Fotók, tádám:

A móka után az édes pihenés:

És már megint mér nem tudom elforgatni a képeket úgy, hogy"normálisan" álljanak?! Pfff.

Urlaub és egyebek

Megint sikerült eltűnni, de ezúttal van magyarázat... Gyerkők benyalták a skarlátot, szép klasszikus módon, egymás után, nem ám egyszerre... És mindezt a tavaszi szünet előtti héten, véletlenül sem akkor, amikor már szabin lettem volna, szerencsére apukájuk segített (köszi megint!), így tudtam dolgozni, de attól még elég horror egy hét volt. 

Ez persze így nem igaz: igazán nagylányosan pont azon a héten vettem magamnak egy új autót. Elköszöntem az én féltve szeretett öreg kincsemtől és lecseréltem egy tíz évvel fiatalabbra... Klasszikus. Azért márkahű maradtam, megint Golfom van, hatos, immár három hete az enyém, és még nem kellett vele szervízbe mennem (az élet apró csodái). 

This is the beginning of a beautiful friendship.

És ezzel az új csodával mentünk haza két hétre, nyaralni telelni. És nem lopták el. Ezúton is köszönöm! 

Aztán elfüstölt a számítógépem, és újabb komoly lépésként felnőttes életemben, kvázi kényszerből, egyedül, saját hatáskörben vettem magamnak egy új számítógépet is. Remélem ez is egy beginning of a beautiful friendship, bár ziemlich döcögős, mondjuk úgy, még szokjuk egymást. A szőke nő és a csinos számítógép, hahaha. 

Menthetetlenül öregszem, ilyes felnőttes dolgokat művelek. Brrrr.

2012

Tettem egy újévi fogadalmat, azt hiszem, talán, hogy újra írok rendesen, de mintha már nem emlékeznék rá tisztán...Most mindenesetre arra gondoltam, hogy szépen sorra veszem a fontos dolgaimat és elmesélem, hogy mi történt az aktuális frontokon.

Gyerekek

Az első karácsonyunk volt Németországban. Nyugodt volt és békés. Nem kellett rohamtempóban, két nappal az ünnepek előtt hazavágtatni, és utána egy nap alatt mindent összerántani az ünnephez, nyugodtan süthettem a sütiket éjszakánként... (Nem panasz, élveztem) Aztán eljött az ünnep, és Benjámin magától ünneplőbe vágta magát. Én igyekeztem Rebekát, de nem hagyta magát. Határozottan végigvitte az elképzelését, ez lett belőle:

 

 Igyekeztem a lakást is karácsonyivá varázsolni, azt hiszem, egész jól sikerült:

Most mindenkinek boldog új évet kívánok, és igyekszem tartani magam a fogadalmamhoz. Ígérem. Nagyon. Igen. Kisdobos becsszóra.

Kőőőőőőtözéééééés

Na jó, elköltöztem. Most már csak apróságok vannak, de hogy én azokat hogy utálom! A munka kicsit lazább volta héten, így próbáltam a régi házban sokat dolgozni, de kicsit én is kilazultam, elfáradtam, no. Jelenleg a legjobb barátom a 120 literes kukászsák (Kbúvár, érdekel? :-D). 

A gyerekeket egy hét múlva hozom vissza Magyarországról. Már nagyon, nagyon hiányoznak. Tündéri levelet írt nekem Beni (igazit, postán), idézem, szó szerint: 

Liebe Mama

du felst mir.

Ich mag dich sehr.

Aber ohne dich machts kein Spaß.*

Jahahahahahahahaj. Nagyon hiányzik. Rebes is nagyon hiányzik. Az illata, a haja, a puha kis pofija, az állandó vigyorgása, jahahahahaj. Már csak egy hét, és az nagyon gyorsan elszáll. 

Hát most így állok.

*Kedves anya hiányzol. Nagyon szeretlek. Nélküled nem jó.

Elnézést

Bocsássatok meg, nagyon sűrű heteim vannak... Költözés kellős közepén vagyok miközben éppen reggeltől estig dolgozom egy nyelviskolában. Igen, képzeljétek el, felvettek egy nyelvsuliba dolgozni, és németet tanítok. Eddig gyerekeket tanítottam, 6-8 éveseket, még a héten vannak, de aztán jönnek a majdnem-tinik... És egy nyelvsuliban nyáron ugye főszezon van, szóval munka van rengeteg: délután szintén nyelviskolás keretek között privátórátadok, napi 5 órát! Durva, azagyam kissé amortizálódik estére... A gyerekeim holnap indulnak Magyarországra az apjukkal és a nagyival, én pedig maradok sok-sok pénzt keresni és élvezni, hogy újra a szakmámban dolgozom.

Unkúl hobbi kicsit pihen mindemiatt, no meg a blog is, amint azt valószínűleg észrevettétek, de keddtől az új lakásban is lesz netem, és akkor talán pótolhatok (hehehe - meg költözöm továbbra is - hihetetlen, hogy az ember mennyi sz@rt képes felhalmozni maga körül).

Addig mindenkinek puszi, és ígérem, rendezem soraimat és aztán újra blogolok tisztességgel. 

Jó, igen, tudom...

...tudom, tudom, így is husi, meg minden, de extra hosszú volt az út, nagy volt a jövés-menés az autópályákon, három tartomány jött, három ment (nekik kitört a nyári szünet), majdnem 11 órát voltunk úton, a végén már mindent be kellett vetni, hogy ne az állandó sírás legyen az uralkodó, szóval elő kellett vennem a titkos fegyvert, ki lehet találni, mi volt az, a dvd-lejátszón kívül.

Elmúlt

Elmúlt a Húsvét,a vendégek úgy elmentek, mintha itt sem lettek volna, nagyon gyorsan elsuhant ez a pár nap, de legalább itt voltak. És akkor íme néhány fénykép: 

Maszat Manci

Husi kezek

Ezen a képen valami nagyon nem stimmel. Na mi? A megfejtők jutalma egy hatalmas virtuális ölelés. 

A nagy csapat

Obligát husi lábak

Végre egy kép, ahol nem bohóckodik (é. pofákat vág)

És ha idáig eljutottál, akkor könyörgöm, a kalapot nézd! 

További képek itt. 

Talán-talán...

...fellélegezhetünk, és újra sepregethetem a sorozatos betegségek utolsó kis morzsáit kifele a lakásból. Már én is gyógyulok, a sok alvás elűzte a tegnapi lázat, a gyerekek már abszolút jól, bár Rebes még szedi az antibiotikumot (középfül-gyulladásból kifolyólag). P már tegnap jól volt, szóval jöhetnek a promi vendégek! 

Sok locsolót és szorgalmas nyuszit mindenkinek!

Sziasztok

Elnézést mindenkitől, hogy így eltűntem, nagyon mozgalmas volt az év első hónapja... És köszönöm mindenkinek, aki hiányolt minket, hogy hiányolt minket, ugye. 

Nem is tudom, hol kezdjem. A karácsony és az újév már fényévekre van, lassan a síelés is. A gyerekek rendesek voltak, mert abban az egy hétben, amíg nélkülöztek minket, nem voltak betegek. Azóta viszont van pörgés, főleg a női szakaszban, Rebes hörgőszűkülettel küzdött, én meg középfülgyulladással, még mindig. Basszus. Nagyon fáááááááááj. Ráadásul két hét szünetem van, ma volt az utolsó órám, és készülök haza a kicsi lánnyal vasárnap. Remélem addigra helyre jövök, mert ő már jól van, de nem tud autót vezetni. 

Ígérem, mostmár leszek, puszi nektek!

Kedves naplóm...

... sokminden történt az elmúlt napokban, nagy volt a jövés-menés, főleg Jézuskából kifolyólag. Kezdeném az elején, de az már mintha fényévekre lenne, holott csak négy napja volt. Szóval szerencsésen megérkeztünk. Majdnem minden a terv szerint ment, kivéve Beni last-minute betegségét, vagy nem is tudom, mijét*. Az út hosszú volt, mint mindig (kicsit hosszabb), de a gyerekek remekül bírták. 

A pihenés nagyon jót tesz, itt van minden nagyszülő, fele a háztartást, másik fele a gyerekeket terelgeti - a legszebb a karácsonyban, ma 11-kor keltem, irigyeljetek! Azért ne olyan nagyon, mert ahogy ígértem, elkezdtük Rebes "nevelését", mikor máskor, ha nem 24-én éjjel (fúj, gaz, galád szülők, de amikor felébredt, még olyan nagyon frissnek éreztem magam, hogy egy életem, egy halálom, bele kelett vágni...), úgyhogy éjszakánként buli van, de határozottan látszik a javuló tendencia. Hátha, hátha, hátha sikerül, és rendeződnek az éjszakáink. Nagyszülők nélkül nem bírnánk, úgyhogy ezúton is köszönöm nekik. 

Sokat horgoltam is, mindenkinek került saját készítésű ajándék. Jó lecke volt, mostmár tudom, hogy jövőre kinek nem érdemes, és ki az, akit év közben is lehet kápráztatni... Ilyeneket csináltam, mindenféle színben, ez csak egy kis ízelítő:

Hú, most látom csak, az a sötétkék hópehely de csáléra sikerült...

Az egészet gyakorlatilag egy az egyben Mesitől "loptam", remélem vigasztalja a tudat, hogy amióta közhírré tette a titkot, azóta én folyamatosan rá gondolok, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm! Élvezet csinálni, élvezet adni, nem is tudom, mi lesz, ha már nem kell többet készítenem belőle.

Hát, nagyjából ennyi most hirtelen, majd biztos írok még, amikor valami nagyon fontos megint az eszembe jut. Addig álljon itt egy szép kis karácsonyfa, amit a kedves barátunknak, akivel egy ideje IRL (LOL! :-D) megosztjuk az életünket, ajándékba készítettünk, hogy ne legyen olyan nagyon egyedül az ünnepek idején. 

Oh Tannenbaum...

*kedd éjjel sokat hányt, abból egy keveset az ágya magaslatából a már összecsomagolt bőröndbe, hehe.

Egy csokor gyerek

Klikk a képre.

Szept. 1.

Lelkiismeret-furdalásom van, de nagyon. Elveszek másfél hetet a fiam nyári szünetéből. Ez olyan gáz. Ráadásul hajnal 3/4 8-ra kell ott lenni. Alig bírtam felébreszteni, aztán meg kirázni az ágyból, folyamatosan brummogott és dödögött, csak azt értettem mindenből, hogy nem akarok menni, olyan korán van, de hát erre készültünk már mióta, megvannak a könyvek, és csak játék az egész, neki legalábbis. És főleg nem mondhatom azt, hogy jól van, ha nem akarsz, ne menj, bár reggel óta agyalok, hogy lehet, hogy mégis ez lett volna a jobb. Aztán arra gondolok, hogy most mindenki iskolában van, sehol egy jóbarát, akivel játszhatna, hát neki is ott a helye, a gyerekek (barátok?) között, és az sem baj, ha tudja, milyen itt suliba járni. 

Néha azért magamat is sajnáltam, na, fél hetes kelés, hát hülye vagyok én???!!!! És itt ráadásul muszáj autóval járnunk, de legalábbis együtt, nincs keleti (nyugati) kényelem, hogy csak kirakom az ajtón, puszi-puszi én meg pizsizek tovább a bögre kávé mellett. 

A kocsiban egyszer csak azt mondta, hogy már jókedve van, és egyáltalán nem álmos. Akkor talán mégiscsak jó lesz ez az egész? 

Az évnyitó hosszú volt, Rebekával méghosszabb, megállapítottam, hogy azért a magyar himnusz minden körülmények között üt, még akkor is, ha éppen takargatni próbálom Rebes orbitális bukását, amit nagyjából a baaaaaaaaaaaaaalsors tájékán produkált, ciki volt. Illetve balsors. A tanító néni viszont látott már egyet s mást, végig kedvesen mosolygott, nagyon szimpatikus és segítőkész, mindenki hasfájására válaszolt, és csak amikor már az izgatott szülők elhagyták a terepet, akkor kezdte meg a tanítást. Még pusziszkodni is mindenkit beengedett a terembe, sőt szólt, hogy menjünk köszönni. Talán mégiscsak jó lesz ez az egész...

Hurrá...

nyaraltunk! Illetve még mindig nyaralunk kicsit, mert még itt vagyunk, ugye, Magyarországon, de ez már azért nem olyaaaaaaaaan. Idén volt Tisza-tó és Balaton. Inkább Balaton. Fényképeket nem csináltam. Ezt még lehet, hogy bánni fogom, de egyszerűen nem akartam bebújni a kamera mögé, inkább úgy döntöttem, hogy együtt élem meg a nyaralás minden percét a családommal. Volt egyébként minden, amitől a kisgyerekes nyaralások olyan izgalmasak: forgnövesztés, fél hatos kelés (felváltva), veszekedés, idegbaj, ügyelet... De ami még jobb, hogy volt jó idő, barátok, buli meg fanta, szóval mindent egybevetve jó volt, na. Főleg pihentető, de tényleg, hála a 4 felnőtt - 4 gyerek felállásnak, osztódott a feladat, és egyszer még olyan is volt (tán igaz se vótt), hogy reggel fél tízig is aludtam!

......

Rebeka pedig éppen ma megtette az első komolyabbnak mondható távját két lábon, kapaszkodás nélkül. Na miért futott-szaladt? Na vajon miért? Annyit segítek, hogy nőből van. Igen, úgy van, kitaláltátok! A telefonért, bizony. Azért szerintem a világ végéig is elgyalogolna. Mint ahogy előrefele mászni is a telefonért sikerült neki először. 

Drágák vagytok...

...egészen meghatódtam, itt hüppögök, és könnyfátylam mögül próbálok minden igényt kielégítő helyesírással életjelet adni magunkról. Igen élünk, mint hal a vízben, a Balatonban vagy éppen a Tisza-tóban, vagy akár szűkebb pátriánkban, B-n, a szakadó esőben. Igen, nyaralunk, az internetem döcög, most éppen a kedves szomszéd wi-fijével kalózkodom (nem, nem, tud róla, előzékenyen beeresztett a hálózatába), mivel a család férfi tagjai unokatesókkal és Tibor-nagyival a Balatonon lógatják a lábukat, ami internet-szempontból csak azért lényeges, mert a saját kis mobil-internetünk ilyenkor a családfenntartóval nyaral. Mi csajok B-n tengődünk őrült pasihiányban, na jó, nem, Papás-nagyi segedelmével én remekül szórakozom, hogy aztán friss és kisimult legyek, mire csütörtökön egyesül a család. Akkor még egy kicsit pacsálunk a Balatonban, de jövő héttől indulnak a munkás hétköznapok, vagy valami olyasmi, khm. Addig viszont millió puszi nektek, és köszönöm, hogy hiányzom, hüpp-hüpp!

Kieg.: Kuka, remélem, jobban vagy! :-DDD