Mai termés

Punnyadás vasárnap reggel pizsiben Rebekával az ágyamban. Játszik a lábával, bekapja a nagylábujját, meg ilyenek. Egyszer csak megszólal, hatalmas, kerek szemekkel, izgalomtól remegő hangon:

Anyaaaaa, nééééézd, nő a lábam!!!!

:-DDD

Jönnek a combik

Anya, lent sötét volt és jöttek a combik! Félek a combiktól! És akkor majd jönnek a dínók és megeszik a combikat! A combik meg megeszik anyát! És akkor fel kell hívni apát! És akkor majd jön apa és őt is meg mindenkit megesznek a combik! 

Eszem a combiját... :-D

Beni és a csajok

Vasárnap elmentünk egyet sétálni a közeli kastély parkjába. Nem volt nagy élmény, de legalább megnyugtattam a lelkiismeretemet, hogy aznap is megszellőztettem a gyerekeket, a mostani cudar időben ez nagyon nagy megpróbáltatás mindannyiunknak. Nekem meg különben is duplán, mert egész idő alatt még pluszban hallgatom a "muszáj volt ide jönniiiii? Mikor megyünk már hazaaaaaaa?" mantrát sztereóban.

Persze azért voltak jobb pillanatok is. A madarak, főleg a vadkacsák meg a pávák még ilyenkor is elég aktívak. Elmentünk egy pár páva mellett, gyorsan tartottam egy rögtönzött biológiaórát Beninek:

- Látod milyen szépek? Tudod, az a fiú, a hím, amelyik díszesebb. Ezazállatoknál általában így van. Az embereknél meg pont fordítva...
- Jaj, igen anya, tudom. Az embereknél se lenne így, de a csajok mindig mennek a Kosmetikstudioba, meg megsminkelik magukat... Úgy könnyű.

Na tessék. Nincsenek már igazán titkok előtte :-D.

Ezt meg még muszáj

Esti mese közben Rebes átvette az irányítást. Tündéri volt, minden képhez vízfolyásszerűen kitalált történeteket. Az egyik képnél a következőt: 

- Ez itt te vagy. Ez meg apa. 

- És ti hol vagytok? 

- Elmentünk Afrikába. 

-Afrikába? 

- Igen, elmentünk Afrikába és vettünk egy fejet. 

- ??? Milyen fejet? 

- Hmmmmm...öööö.... LÁBFEJET!

Rebeka - magyar, magyar - Rebeka 2.

rámáltam - rárajzoltam* (német: malen = rajzolni, festeni)

mensz - mész

"látol magamat?" - látsz engem? 

*Ezt a Beni űzi mesterfokon amúgy, a hajam égnek áll tőle, a hátamon meg a hideg futkos, de nem tudom leszoktatni: 

holnapra (elnézést, Donnerstagon, z. B.) lesenezni kell, vagy éppen schreibenezni, vagy unterschreibenezni és abgebenezni... És Samstagon nálunk aludhat az XY? brrrrrrrrrr. Milyen csodás is a kétnyelvűség... 

Rebeka - magyar, magyar - Rebeka 1.

1. mert gondolom lesz folytatás, amellett, hogy folyékonyan és nagyon szépen beszél. Szerencsére vannak még csuda elemek...

apaaaaaa - apa. Vagy anya.
anyaaaaa - anya. Vagy apa.
légycsap - jégcsap
radpadasz - ragtapasz



A további gyöngyszemekig egy friss kép:

Anyaaaaaa, van méééééég?

És mér nem tudom a képet rendesen beforgatni? Segítsééééééééééég!

Rebeka...

...szeretsz engem? - kérdezi Beni a konyhában kora reggel. Rebes ránéz nagy szemekkel, és szó nélkül megöleli. Hüpp, itt egy kicsit homályosan láttam. 

- Akkor segíthetek neked felvenni a cipődet? 

- Ühüm.

És kézenfogva, nagy egyetértésben kiballagtak az előszobába öltözni. Hüpp.

Ez a történet (is) valós eseményeken alapul, és olyannyira bearanyozta a mai reggelt (mit reggelt, napot), hogy az egyetértésen túlmutató és igen hamar kitörő csetepaté sem tudta elhomályosítani. 

Kívánok mindenkinek hasonlóan arany reggeleket.

Ez megvan?

kép innen 

És akkor gy. k.: Ez a büdös kocka.

És ez?

És akkor még hiányzik a sorból a Paff a büdös sárkány...

Az én kis tudós napsugaraim :-)

1. Benjámin Európában

Iskola, Földrajz. Európa országai és fővárosuk. Németország tartományai és fővárosuk. Himnuszok. Meghallgatjuk a magyar himnuszt, majd a németet, végül az európait. Benjámin megörül magának: "Ezt ismerem! Ezt is hallottam már! Biztosan, mert nagyon jó focicsapatuk van!"

2. Rebeka és a világegyetem

Anya, hol alszik a napocskaaaaaaaa?

Siggi bácsi, a békák veszedelme

Tó vizében lépeget,

békák veszedelme,

békát fog, és messze néz

fél lábon merengve. 

Mi az? *

Beni: A régi szomszédunk, a Siggi bácsi!


* Sző, fon, nem takács. Mi az? Varga Ferencné összeállításában. Ja, és amúgy a válasz: Gólya. És a Siggi bácsinak megvan mindkét lába, sőt mindkettőn áll, akkor is, amikor mereng. A többi stimmel :-D.

Az élet folyása

Úgy tűnik, Rebes abszolválta a szobatisztaságot. Juhúúúúúúúú. Nappal legalábbis, éjszakára még nem próbálkoztam, nincs erőm. De lassan kéne. 

Ma két izgi beszélgetésben vettem részt. 

1. Iskola, csoport: minik, 6-8 évesek. Kislány, 7 éves. 

- Hány éves vagy? 

- 37.

- Na neeeeeeeee. 

- De.

- Az anyukám mostlesz 27. Te sem lehetsz több annál. 

- Oké.

2. Rebeka, WC-n ülve, kakilás közben, mert persze akkor jön a filozófia:

- Nagy kaka. Ez meg kicsi. Még kell. Neked nem kell kakilni? 

- Nem. 

- Én vagyok a Rebeka. 

- Igen, én meg az anyukád. 

- Neked puncid van? 

- Igen. 

- Nekem is puncusom van. 

- Igen. És Beninek mije van? 

- Kukija. 

- Igen. Hú, nagyon ügyes vagy, hogy fognak neked örülni az oviban!

- Jaj, az ovi, akkor majd játszhatok a nagy homokozóban.

- Bizony. Tudod, Beni is oda járt, amikor ilyen kicsi volt, mint te most.

- A Beni volt kicsi???

- Persze hogy volt kicsi.

- És te is voltál kicsi? 

- Persze, hogy én is. És tudod ki az én anyukám? A nagyi.

- A nahagyihi???? Neeeeeeeeeeeeeeeeem. 

És röhög ezerrel... 

Juhúúúúúúúú!

And the Oscar  Virtuális Ölelés goes to..... NH-né! 

And Manner, natourlick!

postás csenget = burtstag schenket = Geburtstagsgeschenk-et


Szép napot nektek!

Segítség...

...a rejtélyes feladványhoz:

Kétnyelvű. A postás csenget - tehát a feladvány - éppen rebesül németül van :-D. És igen, ajándékozáshoz van köze. És nem csak ő nem kap, hanem más sem, illetve csak a Joshua a Tagesmutternél, mert ő 3 éves lett...

Egyébként csórikámnak középfül-gyulladása van. Mára teljesen kidőlt, csak sírt, hogy fáj a füle. De már kedden is sírt, hogy fáj, akkor viszont még nem látta az orvos (már a gyulladást a fülében). Ez van, kapott antibiotikumot, remélhetőleg egy-két napon belül jobban is lesz.

Jönsz?

Már megint Rebes a téma, de annniyra cukin beszél. A cím is jelzi, imádom, mikor hív, hogy anyaaaaa, jönsz?  Meg tök jól el lehet vele beszélgetni már, néha... Ma mondjuk kevésbé:

- Anyaaaaaaaa, kéééééreeeeeeeeek. Anyaaaaaaaa, neeeeeem kéééééreeeeeeeeek.

- Jó, jó szívem, de mit? 

- Apcsorlét.* kéééérek. Nem kéééérek. 

- Akkor most kérsz, vagy nem kérsz? 

- Elefánt.

Ebben maradtunk. :-DDDDDDD

*Következő feladványom lehetne, de most elárulom, a német kultitalról, az Apfelschorléról van szó, már magyar neve is van, jelesen almafröccs.

Idei első...

... rejtélyes feladványom:

Postás csenget

Lebeka akar postás csenget.

Beni is kap postás csenget.

Anya is kap postás csenget.

F is kap postás csenget.

K is kap postás csenget.

A Mikujás is kap postás csenget.

No. Mi a rák az a postás csenget?!

A helyes megfejtést beküldők között, ahogy azt már megszokhattátok, egy hatalmas, hosszan tartó, virtuális ölelést sorsolok ki. Nem. Mindenki kap egyet, aki helyes megoldást küld. Pár nap múlva közzéteszem a megoldást, ha addig nem felejtem el. Agyaljatok, ha van kedvetek :-D.

Mostanában...

... este már csak arra vágyom, hogy valaki ugyan lőjjjjjön mán le. Nehézkes a dolog ugyanis, Rebes rászokott a nyávogásra. Nem, nem mintegy kiscica, vagy ilyesmi, hanem úgy, hogy máááááámiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, máááááááááááááááámiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Meg ááááááááááuuuuuuuuuuuáááááááááááááá, pedig semmi baja, csak valamit akar, de nem hajlandó mondani. Én egyértelmű összefüggést látok azzal, hogy a Tagesmutternél most majdnem ő a legnagyobb és legidősebb, van két-három egy év körüli kicsi, akik még valóban "nyávogással" kommunikálnak. De nekem estére olyan az agyam, mintha egész nap sajtreszelőt húzogatott volna rajta a két gyerek. 

Tudom, erről és így nem illik írni. De ez van. 

Amúgy vannak továbbra is cuki dolgok, nyilván. Például az, hogy naponta többször kapok puszit és ölelést, meg azt, hogy anya, szeletlek. Meg van a csajnak szavajárása is, mégpedig: tuuuudooooood? Vagyis nem, hanem, hogy: tyuuuugyoooooood? Minden mondat végére odabiggyeszti. Vagy azt, hogy IIIgeeeen? Ami valahogy így hangzik: Iiigöööön? Nagyon mókás. Főleg, hogy folyékonyan és egyfolytában beszél, mindkét nyelven (no, ez most melldöngetés). Nem lehet betelni a csipogásával. Vagyis dehogynem. Vasárnap este nyolckor a csönd a legkedvesebb barátom. 

Na, és hogy bizonyítsam, hogy attól, mert nem beszélünk róla, vagy csak keveset és óvatoskodva, nem csak az én agyam szok vanni lereszelve: 

Jön a tavasz

Azt hiszem, legalábbis. Kint már egész tavasz-szag van, elég borús is az idő, szóval abszolút tavaszosba hajlik. Tényleg megint jó rég írtam, pedig mindig akarok, komolyan, de nem jutok hozzá. 

Most Rebus éppen beteg, vagy nem, nem tudom, vasárnap éjjel 40 fokos láza volt, aztán meg nem, most meg elvileg 39, de csipog, jön-megy, intézkedik, én már rég haldokolnék ilyen lázzal. Inkább nem hiszek a hőmérőnek. Bár kettővel is megmértem, mert nem akartam elhinni. Ja, ez úgy jön ide, hogy emiatt kényszerpihenőn vagyok, vagyunk, rég töltöttem ennyi időt itthon (csüt-pénteken nem volt Tagesmutter, most meg a betegség miatt), így kihasználom a helyzetet, és jelentek. 

(Lehetséges, hogy újra fogzik? Hogy már beindulnak a nagy rágófogak? Beni asszem 3 éves volt, amikor elkezdtek kibújni neki, de Rebes még csak majdnem 2,5. Tegnap ebédnél elkezdett sírni, hogy jajjj, a fogam, jajjj a fogam... Az orvos meg nem talált semmit az ég világon, már köhöést, középfül-gyulladást, vagy ilyesmit. Na mindegy, rejtély - jesszus, így írják?)

Tegnap is, ma is sétáltunk egy nagyot. Az úgy néz ki, hogy elindulunk, és onnantól kezdve illetékes elvtársnő mindenkinek hangosan köszön, jó hangosan, és vigyorogva mint egy őszibarack. Így az egész séta mókás. Délelőtt ugye jórészt a nyugdíjasok vannak úton (meg néhány kismama, őket nem számítom, mert nekik ez nem mókás újdonság, van nekik otthon ilyen akárhány)... Szóval a nyugdíjas nénik majdnem cigánykerekeznek örömükben (ami szintén mókás lenne), de mindenesetre mélyen belenyúlnak a cukorkás zsebükbe (és a mutatványért én is osztogatnék cukorkát... fúj, gonosz). 

Ja, igen, a tavasz. Rebeka mondatainak jó része úgy kezdődik, hogy "Ó...". Aztán:

Ó,...

- ...egy cica! Szeretem a cicát! cupp-cupp

- ...anya, szeretlek, anya! cupp-cupp

- ...Beni! Szeretem a Benit! cupp-cupp

- ...a nyuszkám! Szeletem a nyuszikám! cupp-cupp

- ...a cicim! Szeretem a cicim! (nem, itt nincs cupp-cupp, hiába, nem csak szép, de okos is :-D)

Stb, stb. Hát nem zabálnivaló? 

Hjaj, és Beni. Két napja valamin nagyon összevesztünk (egyre sűrűbben fordul elő, megy a bírkózás javában). Annyira dühös volt és frusztrált, hogy fuldoklott a hisztitől, miközben válogatott piszokságokat üvöltözött nekem. Hogyaszongya: 

Utállak! Nem vagyok a gyereked! Te vagy a leghülyébb! Te vagy a legbutább! Te, te, teeeeeeeeee, te isten buta teremtménye, te istentelen, teeeeee!..... 

Elnézést, de még most is nevetnem kell, ahogy ezt itt mesélem, pedig tudom, hogy milyen súlyos szavak ezek, főleg egy 8 éves szájából, de annyira tündéri volt, ahogy kereste a szavakat dühében, és hogy pont ezek jutottak az eszébe. Amúgy ott és akkor legszívesebben kiráztam volna a bőréből, de mikor ezeket a szavakat kimondta, alig bírtam ki nevetés nélkül. 

És ja, mit kezdjek vele? Néha nem tudom lekezelni a helyzetet, érzem, hogy legszívesebben én is üvöltenék, hogy miért nem érted már, amit magyarázok???, de tudom, hogy nem segít, így focizunk a frusztrációval és a feszkóval, robbanásig... Valakinek ötlete? 

Loptam...

...magamnak fél órát, Rebes kinnt játszik a gyerekekkel, Beni a legjobb barátjánál.

Na szóval. Képzeljétek, Rebeka egy ideje állandóan rá akar ülni a wc-re (ha éppen nem állva akar bele pisilni...). Mindig ráültetem, nyög kettőt, bemondja, hogy készen van és megy tovább az élet. Tegnap éppen kérdezte az egyik nagyi (amelyiknek a szülinapja volt, isten éltesse még egyszer), hogy áll a bilivel, mindezt el is meséltem neki, majd fürdés előtt mégiscsak pisilt az én lányom! Sugárzott a kis arca a boldogságtól, meg az enyém is, és Beni is megdícsérte. Ismétlés még nem volt, de mégiscsak, ez már valami. 

Meg azt is el akartam mesélni, hogy milyen jól érzem magam a nyelviskolában, nagyon szeretem csinálni és úgy tűnik, ez most hosszabb távú, kezdő csoportom van, kettő, és mindenki fél évre jött tanulni, szóval ők az enyémek, nem helyettesítek vagy ilyesmi, hanem engem helyettesítenek, ha úgy adódik. Ráadásul már hírem van, nagyon szeretnek, legalábbis a diákok, imádják az óráimat, pedig néha úgy érzem, belehalnak az unalomba, mert hát sokan vannak egy csoportban, különböző képességekkel, és ugye a "gyengébbekre" is várni kell. De pont ma kaptam egy olyan visszajelzést kívülállóktól, hogy mennyire szeretnek és hogy "mindenki"* hozzám járna legszívesebben. És ez olyan, de olyan jó! Nagyon feltölt, pedig most kicsikét fáradt is vagyok (panasz-panasz).

Ráadásul a gyerekek is nagyon beindultak, tegnap Beni bújt hozzám, hogy "annyira szeretlek, anya", Rebeka meg szinte minden nap mondja nekem: "Anya, szeletlek. Benit is szeletem", és közben símogat, meg puszil, valamelyik nap így ébresztett: "Anya alszik. Megpuszilom. Símogatom. Szeletlek anya." Jahahahahaj.

Apropó, diákok. Mikor érzem, hogy nagyon fáradtak, kicsit hagyom őket, hogy nekem tanítsanak valamit az anyanyelvükön (mindig nagy lesz tőle a vidámság, zömmel izraeliek és tunéziaiak, képzelhetitek, milyen a kiejtésem... Szóval kapnak lehetőséget, hogy jól körbenevessék a tanárnőt). Tőlük tanultam, hogy a Rebeka Rivka héberül. Annyira megtetszett, hogy azóta mondom is neki néha, és lássatok csodát, hallgat is rá! 

Apropó Rivka. Voltunk U7-en, az a 2 éves vizsgálat. Basszus, 97 cm és 16,8 kg. Duuuuuuuuuuuurvaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. Mondja az orvos, hogy kövér. Kikértem magamnak. Mondom, nem kövér, gyúrnivaló. Mondja, OK. Kérdezi, végrehajt-e 3 összetevős utasításokat. Mondom, ő igen, de a 8 éves bátyjának gondjai vannak. Na erre már az orvos is röhögött, végre fogta, hogy ilyen vicces napom volt... De masszázst nem írt fel a disznaja, pedig egy majd' 17 kg-os 2 éves mellé szerintem alanyi jogon jár. 

És Beni. Voltunk vérvizsgálaton, merthogy rosszak lettek a véralvadási eredményei, így még mindig drótok vannak a karjában, nem műtötték meg júliusban, talán ezt írtam is akkor. Szóval kiderült, hogy van neki gondja, von Willebrand szindróma és VII Faktor hiány. Nem komoly, állítólag, de műtétek előtt gyógyszer kell. Tőlem is vettek vért, mert közben valószínűsítették, hogy nekem is van, de erről még nincs eredmény. Nagyon nem dramatizálom túl, mert 8 évalatt nem vettük észre, hogy lett volna komoly véralvadási problémája, pedig műtötték mandulával és a nyelvét is kettéharapta egyszer, de jó tudni, mindenképpen.

Hehh, apropó nyelv. ezek az én gyerekeim. Beni 2 évesen a nyelvét harapta ketté, Rebeka pedig átharapta az alsó ajkát. Vazz. Szegény, ő is úgy vérzett, hogy Beni amint meglátta, elkezdett sírni. Én már "rutinos" voltam, meg tudtam nézni, hogy mekkora a baj, sőt várni is tudtam, a vérzés erős volt, de hamar elállt, 5 perc múlva már kajálni akart, hátúgy döntöttem, nem kell orvos. Nagylány vagyok, na. A következőnél majd egy pírszinget is gyorsan beletolok, hogy 16 évesen már ne kelljen még extrába fájnia. Na ez lenne az igazi rutin.**

Hát így éldegélünk mostanság, le is telt a fél órám, a hétvégén viszont szabad leszek, talán lesz időm még írni. Addig puszilok mindenkit.

*Biztos vagyok benne, hogy nem szó szerint mindenki, de így lettem értesítve, khm. 

** Csak vicc, mielőtt valaki hívná a Gyivit.

Kettő

Ez a nap is eljött. Két éves lett. Kettő egész. Repül az idő, komolyan. Na jó, nem tudok nem elérzékenyülni... Ahogy az egy, úgy a két év is mérföldkő. Nem jár, hanem futszalad, nem gügyög, hanem beszél, és legfőképpen egyedül öltözik: 

Pont, pont, vesszőcske, készen van aaaaaaaaa ......... TOJÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!

Menjünk Bélához*! Rebeka Bélánál kakil! 

[este 9 körül] Anya, nem alszunk, jó?

Megyek iskolába.

stbstb.

* Béla a Tagesmutti, és eredetileg Isabella névre hallgat... Bizony, az én lányom magától ilyen okos és leleményes, nem segítünk, mi csak hagyjuk kibontakozni... 

És milyen gyönyörű: 

Isten éltessen Rebeka!

Spruch des Tages

Ma kicsit korábban hoztam el Rebest a Tagesmuttitól. Hazafelé lementem vele a pincébe, hogy a mosást felhozzuk, újat tegyünk be, stb. 

Két dolgot kell tudni elöljáróban: 

1. A ház ahol most lakunk, elég nagy, lakik benne vagy 20 család. Ehhez mérten a pince is jó nagy, tele van sok kis pinceajtóval, amik többnyire rácsosak, szóval be lehet látni az egyes kis kamrákba. A miénk azon kevés pincék egyike, ami hatalmas és "rendes" ajtóval van ellátva. 

2. Itt helyben van egy kis állatkert, csak a helyiek szórakoztatására, belépés díjtalan, kacsák, kecskék, kismajmok, teknősök, kismadarak, nagy madarak, játszótér. 

Na szóval. Megyünk le a pincébe, első alkalom, hogy Rebes is lejött velem (eddig ugye nem volt itt, és igyekeztem ügyesen - é. nélküle - megoldani). Érdeklődve nézett meg mindent, az összes rácsos ajtóhoz odament, és egyszercsak megkérdezte: 

Hol a majóóóóóóóóm? Hol a majóóóóóóóóóm?

Na mindegy, azt hiszem, túlmagyaráztam, de én nagyon jól szórakoztam rajta...

És arról még nem is meséltem, hogy az olyan mondatok, hogy "szép vagyok" meg "csinos vagyok", minden nap vagy 20-szor elhangzanak, természetesen tükör előtt, ahogy kell. Csajból van, 100%-ig. 

Képzeljétek

Rebeka beszél. Mondatokban. Néhány példa:

Nem akarok aludni. Neeeeeeeeeeem akaroooooooooook aludniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. 
Jó étvágyat.
Fagyizunk, jó?
Nézd, új cipő!
Megyek iskolába (hátizsákkal a hátán mindezt).
Ez miez? 
Csípős?
Hol van anya?
Alszik a baba (a játékbaba).

Hja, és a kedvenc:

Doktor bácsi ne gyógyítsa meg, puncus a mókus, újra fára megy... 

És így tovább, mindent mond. És még mindig nincs kétéves (na jó, de mostmár aztán mindjárt, nem egész két hét múlva, ugye). Megzabálom. Főleg, mikor a világ folyását komoly arccal és hatalmas kék szemekkel kommentálja. Amikor rá van írva az arcára, hogy ő most okos, és ezt tudja is... Tündér. Imádom. És egy kis boszorkány. Benivel már igazán testvéries a viszony (oké, eddig is az volt, de más szinten): iszonyatos bunyózásokat és balhékat rendeznek. Az egyik itt duzzog, a másik ott én meg győzzem őket békíteni... Imádom őket. Két rablóvezér.