Kedves naplóm...

... sokminden történt az elmúlt napokban, nagy volt a jövés-menés, főleg Jézuskából kifolyólag. Kezdeném az elején, de az már mintha fényévekre lenne, holott csak négy napja volt. Szóval szerencsésen megérkeztünk. Majdnem minden a terv szerint ment, kivéve Beni last-minute betegségét, vagy nem is tudom, mijét*. Az út hosszú volt, mint mindig (kicsit hosszabb), de a gyerekek remekül bírták. 

A pihenés nagyon jót tesz, itt van minden nagyszülő, fele a háztartást, másik fele a gyerekeket terelgeti - a legszebb a karácsonyban, ma 11-kor keltem, irigyeljetek! Azért ne olyan nagyon, mert ahogy ígértem, elkezdtük Rebes "nevelését", mikor máskor, ha nem 24-én éjjel (fúj, gaz, galád szülők, de amikor felébredt, még olyan nagyon frissnek éreztem magam, hogy egy életem, egy halálom, bele kelett vágni...), úgyhogy éjszakánként buli van, de határozottan látszik a javuló tendencia. Hátha, hátha, hátha sikerül, és rendeződnek az éjszakáink. Nagyszülők nélkül nem bírnánk, úgyhogy ezúton is köszönöm nekik. 

Sokat horgoltam is, mindenkinek került saját készítésű ajándék. Jó lecke volt, mostmár tudom, hogy jövőre kinek nem érdemes, és ki az, akit év közben is lehet kápráztatni... Ilyeneket csináltam, mindenféle színben, ez csak egy kis ízelítő:

Hú, most látom csak, az a sötétkék hópehely de csáléra sikerült...

Az egészet gyakorlatilag egy az egyben Mesitől "loptam", remélem vigasztalja a tudat, hogy amióta közhírré tette a titkot, azóta én folyamatosan rá gondolok, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm! Élvezet csinálni, élvezet adni, nem is tudom, mi lesz, ha már nem kell többet készítenem belőle.

Hát, nagyjából ennyi most hirtelen, majd biztos írok még, amikor valami nagyon fontos megint az eszembe jut. Addig álljon itt egy szép kis karácsonyfa, amit a kedves barátunknak, akivel egy ideje IRL (LOL! :-D) megosztjuk az életünket, ajándékba készítettünk, hogy ne legyen olyan nagyon egyedül az ünnepek idején. 

Oh Tannenbaum...

*kedd éjjel sokat hányt, abból egy keveset az ágya magaslatából a már összecsomagolt bőröndbe, hehe.

Nagyon boldog, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!

klikk

Pánik a köbön

Újra pánik a köbön, mindjárt indulunk, újra sűrűn havazik, pakolnom kell, a pincében kell pakolnom feltétlenül gyerek nélkül, mindjárt mehetek érte a bölcsibe, a virágos elb..ta a rendelésemet, ott kellett hagynom, mert így nem kell (sajnálom, ez van, eltolták, nem ezt kértem, pánikpánikpánik, most mi lesz, fontos lett volna ma), rohangálhatok ezért is, nem tudok annyi csokit magamba tömni, hogy ne uralkodjon el rajtam az a pánik, amitől már megbénulok...

Ja már késő, itt picsogok gép előtt ülve bénán, miközben még másfél órám van... An die Arbeit!

Lilák

Elkészült két lila is, ismét ajándékba, Rebus óvónénijeinek (vagy hogy is mondják ezt - bölcsis néni, vagy mijaszösz, mert nem dadusok). Nem, nem vagyok annyira stréber, hogy külön vigyek nekik ajándékot, csak annyira, hogy egy másik anyukával együtt elvállaltam a csoport szülő-képviseletét (szmk? kettesben?), és vele együtt találtuk ki, hogy ez milyen szép ajándék lenne a csoport nevében, én pedig szívesen csinálom... Na, sok a szöveg. 

Közben Hencsi is megkapta az ajándékot tőlem, örülök, hogy örül :-).

Hozzánk a Mikulás...

...csak a manóit küldte.

Azért nekünk így is  jó :-D

Ez meg aktuális,

ezért újra előkerült, ez a mi felnőtt adventi naptárunk, amit még akkor csináltam, amikor (manócska még a pocakomban volt) Benit vártam, szóval már 8 éve, de itt eljött az alkalom, hogy megmutassam nektek, nagyon hozzánőtt a családi stafírunghoz: 

Ez volt talán az utolsó keresztszemes eltévelyedésem. Unkúl hobbim pedig köszöni, jól van, egy csomó mindent csináltam, de minden meglepetés, ezért sajna egyelőre nem mutathatom meg a műveket. Legyetek türelemmel!

Levél a Jézuskának 2.

Kedves, drága Jézuska!

Én szeretnék egy felhőtlen napot együtt tölteni a gyerekeimmel, egy olyat, amikor

nem öntik ki,

nem rántják le,

nem eszik meg,

nem köpik ki,

nem törik össze,

nem teszik tönkre,

nem pakolják ki,

hogy aztán ne pakolják vissza,

nem másznak fel,

nem esnek le, 

nem nyálazzák össze,

nem tapossák össze,

...

a végtelenig, és tovább!

De kedves, drága Jézuska, másik gyerekeket én nem szeretnék, én őket szeretném azért, csak ezt az egy napot, nem lehetneeeeeeeee?

Hoppácska

Teljesen véletlenül, öltözős-hátravetős őrület közben sikerült észrevennem, hogy kint van a jobb fölső rágófoga is Rebusnak. Mire nem jók ezek a küzdelmek... Szóval a fogsor fele már kint van, már csak 10-et kell végigszenvedni. Azért majd az alvás után jól meghisztiztetem megint (hehhh, csak nehogy fordítva legyen), mert van egy olyan érzésem, hogy a bal alsó is nagyon igyekszik kifele. Az elmúlt jópár éjszaka annyira, de annyira vacak volt, hogy kárpótlásul igazán kijöhetett volna már 2 fog egyszerre (vagy mind a 3., de nem akarok telhetetlen lenni, csak már nagyon nehezen viselem az alvásmegvonást).

Amúgy arról akartam írni, hogy első advent alkalmából gyönyörűen havazik ma egész nap, meg is marad, csodaszép. Minden hófehér, tiszta giccs az élet, csak autóba ne kelljen ülni. De sajna kell. Na nem baj, a hó mindig megnyugtat (khm, kivéve hazafelé, Ausztriában, amikor araszolunk miatta, na ez egy másik sztori és addigra már csak elolvad). Szóval minden csupa karácsony-giccs, jaaaaaaaaaaaj, imádom! 

Hurrá!

Megérkezett! A legsötétebb forgatókönyvvel számoltam (2 hét késés), és a legjobb valósult meg! Köszönöm! Visszaadták a postába vetett hitemet. És minden épségben maradt, ami szintén egy kisebb csoda. 

Akkor hát íme, a szülinapi ajándék, mostmár nem titok: 

Isten éltessen sokáig!!!!!

Nagy utazás

Az ide-oda utazás mindig komoly feszültségeket szít közöttünk. Nem volt ez másképpen most sem. Sikerült azonban idejekorán (24-e helyett 22-én) elindulnunk, a szokásos ajtócsapkodós-hevesen üvöltözős-kiborulásos nagyjelenet után, és sajnos idén konstatáltuk, hogy Benjámin bizony már nagyon is vágja, hogy anya és apa most mennyire nincs jóban. A kocsiban aztán kisimulnak a vonások, kezdődhet a csicskázás.

Mert aki az anyósülésen ül, az a csicska, ugye (idézet Zsutól). Namost. Én ülök az anyósülésen, elemózsiás kosárka hátul, a két gyerek között a pelenkázótáska mellett-alatt-fölött valahol, a mese-dvd-k környékén. Plusz a levetett télikabátok tengere, na mindegy, szóval tele vagyunk, mint a déli busz. Én meg a csicska.

Húúúú, a karikagyűrűm. Tessék, itt van, elhoztam neked. Anyaaaaaa, berakod nekem eeeeezt? Mindjárt, ha kiértünk az autópályára, addig nem tudok forgolódni, mert rosszul leszek. Oá-oá-oá. Jójó, tudom, idő van, éhes vagy, csinálom, rázom, keverem, kapod. Anyaaaaa, éhes vagyok. Itt egy szendvics. Oáoáoáoáoá. Ez neeeeeem jóóóóóóó, ebben van sajt is. Naaaaaaa. Én sajt nélkül kérem. Jó, már nincs benne, megettem.

És akkor leveszem a bakancsomat. Fogom a pelenkázótáskát és az elemózsiás kosárkát, miközben kicsatolom magam és háttal menetiránynak félig felállok, hogy rá tudjam őket pakolni az anyósülésre. Ezután hátramászok, eltakarítom az útból a télikabátokat, beülök a két gyerek közé, betolom Rebes szájába a cumisüveget (előnye is van annak, ha az ember nem szoptat), majd a másik kezemmel beteszem a mese-dvd-t a lejátszóba, megkeresem AZT a gombot, és próbálok úgy szemezni a lányommal etetés közben, hogy ne forduljon fel a gyomrom. No, nem tőle, ez nyilvánvaló, de nagyon nem bírok hátul utazni autóban.

Rebeka végzett, szinte rögtön el is alszik, én fellélegzek, meredten bámulok előrefele, hogy elmúljon a rosszullét. Ezúttal szerencsém is van, lassan már enni is bírnék. Kiszolgálni a többieket és magamat nehezebb a hátsó ülésről előre nyúlva, mint fordítva. Most már inkább maradok hátul, vállalva a nehézségeket, mert Beni megkaparintotta a kezemet, és bizony nem engedi, örül, hogy hat év után végre mellette ülök. Van több jó oldala is annak, hogy kistestvére született.

Kétszeri megállás és 10 óra utazás után végre megérkeztünk ide-haza. Jöhet végre az ünnep, remélem egy kis hó is jut még majd nekünk, mert nagy volt a csalódás, hogy szinte mind elolvadt, ami az elmúlt napokban esett.

A nagy karácsonyozás előtt azonban én még alszom egy nagyot, és megpróbálom helyrerázni felkavarodott gyomromat, hogy újult erővel fogadhassa be az ünnepi menüsorokat.

4. Advent

Mmmmmm. A 4. adventi vasárnapnak majdnem vége. Most nagyon élvezem ezt a kevéske időt, amit saját magamra fordítok. Charlie és a csokoládégyár a tévében (imádom Dahlt), pattog a tűz a kandallóban, Häagen-Dazs a számban - persze, hogy belgian chocolate, aztán egy kis dulce de leche. Mmmmmmmm.

A gyerek is kaptak ma kényeztetést. Benjámin szerencsére jól van, nyugodt szívvel küldöm iskolába holnap. Ma elmaradt az esti meséje, mert az állatos csatornán egy olyan film ment - azt hiszem Planet Earth címmel -, hogy odabilincselt minket a képernyő elé. Hiába, ez ma egy ilyen nap. Rebeka pedig megkapta a vasárnapi betevő masszírozását immár teljes testre, utána a lubickolást, így mindketten elégedetten és kellőképpen fáradtan kerültek ágyba. (Apropó, új tudomány: a fogás művészete - mindent, ami a látókörébe kerül.)

Úgy látszik, az itteni időjárás is készül a karácsonyra, napok óta csontig hatoló hideg van, mínusz 13 fok volt a csúcs, a negatív csúcs persze. Ma délután egy órán át sűrűn esett a hó. Mifelénk ez is ritkaság, Németországban mi vagyunk az utolsó kisváros, ahol leesik a hó, és ez már nem az első havazás az utóbbi időben. Én imádom.

Már nagyon várom/vágyom a karácsonyt. Addig is visszatérek a filmhez, a kandallótűzhöz és a fagyihoz, hogy valamivel enyhítsem a várakozás kínját. :-D

http://roalddahlfans.com/

http://roalddahl.com/

Reggel

Ma reggel a szokásos öt óra helyett hatkor ébredt Rebeka. Azelőtt este nyolckor evett utoljára, szóval egyre stabilabban alussza át az éjszakát a saját kis kosarában. Evés után aztán még alszik egy-másfél órácskát, többnyire ekkor már a mi ágyunkban, bár nélkülem, mert én már nem fekszem vissza.

Szeretem az ilyen reggeleket, amikor még csöndes a ház. Fogom a kávésbögrémet, bekucorodok a számítógép elé, vagy rendezem a háztartást, miközben a füleim élvezik a gyerekszuszogás zenéjét, szimatolom a finom, puha alvógyerek-szagot, és néha adok a látványnak is: ahogy Benjámin, mint egy kis sündisznó, összegömbölyödve alszik a takarója alatt: nehogy akár egy négyzetmillimétere is kilógjon alóla, vagy ahogy Rebeka álmában el-elmosolyodik.

Ma még a hó is szállingózott. Lassan-lassan karácsonyi hangulatom kerkedik.

3. Advent

A harmadik adventi hétvége szerencsére eseménytelenül telt, ami a gyerekeket illeti. Legalábbis hangulat szempontjából. Már ez is valami.

Én viszont versenyen voltam szombaton, ahol sikerült hoznom az egyik meccset, ami 100%-os javulás az előzőekhez képest.

2. Advent

Ma ismét kifogott rajtam a gyermeki elme:

- Anyaaaa, a Jézus meghalt már?

- Igen, már meghalt.

- Miért?

- Nagyon régen született, azért. Senki nem él ilyen sokáig.

Azért figyeljétek meg, hogy milyen érdeklődő. Semmi jelét nem mutatja másnak, csak a gyermeki kíváncsiságnak. Cseles.

- Akkor hogy hozza nekünk az ajándékot?!

Bumm. Az előzmények alapján azt kell mondjam, gőzöm nincs, hogy akkor erre most mit is mondhatnék. Dadogtam valamit arról, hogy felköltözött az égbe, és Karácsonykor láthatatlanul meglátogatja a karácsonyozó családokat, és ajándékokat varázsol a fa alá, de magam sem hittem magamnak.

Beni viszont látszólag megnyugodott, és elhatározta, hogy akkor gyorsan ír a Jézuskának, hogy mit szeretne kapni. Egy katalógusból rögtön rá is bökött egy jópofa órára, amit egyébként már megrendeltem (juhéjj, sikerült jól választanom ezek szerint!). De ő kéket szeretne. Én narancssárgát rendeltem, gondolva Rebekára is. Most reménykedhetem, hogy azért így is jó lesz.

1. Advent

Itt az advent. Basszus, repül az idő, azt sem tudom, kinek mit adhatnék Karácsonyra, mindjárt itt a Mikulás, te jó ég, már csak egy hét…

Benjámin teljes adventi lázban ég. Már napok óta csak és kizárólag karácsonyi zenéket hajlandó hallgatni, és beugrott neki a szinte már pavlovi reflexként működő „bastelezés“, azaz rajzolás-színezés-vágás-ragasztás-festés-mázolás-hajtogatás és társai. Ez Rebekával most egy kicsit nehezen megoldható, így az első adventet sikerült is éktelen veszekedéssel köszönteni. Anya, most akkor almából akarok Mikulást csinálni. Itt van. Csak kifúrod-összeszúrod-rárajzolod-megragasztod-összekötöd és már kész is.

Jó, csak megetetem Rebust és utána csinálhatjuk is. Neeeeem. Most akarom, hogy kifúrjad-összeszúrjad-rárajzoljad-megragasszad-összekössed. Rebeka utána is ehet.

Mély levegő. Beni, hallod, hogy mennyire sír, már nagyon éhes, ő még ici-pici, nem tud várni. Te már nagy vagy és okos, és tudod, hogy kifúrom-összeszúrom-rárajzolom-megragasztom-összekötöm, csak annyi időt adj, hogy Rebekát megetetem, hallod, hogy mennyire sír, már nagyon éhes, ő még ici-pici, nem tud várni.

Na. Itt megakadt a lemez. Ezt még azt hiszem kétszer eljátszottuk, aztán elszakadt a cérna. Mindkettőnknél. Gyöngyözik a homlokom. Szép kis Karácsony lesz.