Na tudja-e valaki ezt überelni?

És mondd kisfiam, azon kívül, hogy leégett a fél iskola, történt még valami? 
És ugye neked nincs közöd hozzá?!


Nyitom a licitet. LOL

Más.

Ma este kiszedtem Rebesből egy kullancsot. Kicsike volt, nem is tudom, hogy honnan tudtam én azt egyáltalán, hogy kullancs volt. Mert tényleg az volt. Beniben sem, bennem sem volt soha, most láttam először élőben a "rémet". Ahhoz képest viszont borzasztó ügyesen és határozottan ki is tudtam szedni 10 perc pánikszerű kullancscsipesz-keresés után (na ezt a szót hogyan írják helyesül...). Kicsit izgulok, mert Rebes még nincs beoltva. Mire kell figyelni? 

Depi, a béka

Imádtam. De nem volt ám egyedül!

Urlaub és egyebek

Megint sikerült eltűnni, de ezúttal van magyarázat... Gyerkők benyalták a skarlátot, szép klasszikus módon, egymás után, nem ám egyszerre... És mindezt a tavaszi szünet előtti héten, véletlenül sem akkor, amikor már szabin lettem volna, szerencsére apukájuk segített (köszi megint!), így tudtam dolgozni, de attól még elég horror egy hét volt. 

Ez persze így nem igaz: igazán nagylányosan pont azon a héten vettem magamnak egy új autót. Elköszöntem az én féltve szeretett öreg kincsemtől és lecseréltem egy tíz évvel fiatalabbra... Klasszikus. Azért márkahű maradtam, megint Golfom van, hatos, immár három hete az enyém, és még nem kellett vele szervízbe mennem (az élet apró csodái). 

This is the beginning of a beautiful friendship.

És ezzel az új csodával mentünk haza két hétre, nyaralni telelni. És nem lopták el. Ezúton is köszönöm! 

Aztán elfüstölt a számítógépem, és újabb komoly lépésként felnőttes életemben, kvázi kényszerből, egyedül, saját hatáskörben vettem magamnak egy új számítógépet is. Remélem ez is egy beginning of a beautiful friendship, bár ziemlich döcögős, mondjuk úgy, még szokjuk egymást. A szőke nő és a csinos számítógép, hahaha. 

Menthetetlenül öregszem, ilyes felnőttes dolgokat művelek. Brrrr.

Frűűűűűűling

Szerintetek kezdjem szépen elpakolni a hótaposókat és a legvastagabb télikabátokat, síruhákat? Hétvégére 22-24 fokot és szikrázó napsütést ígérnek. Lehet-e ebből még vajon hó szeptemberig? Valaki, aki hallja, és tudja a választ, segítsen... Köszönöm.

Itt a tavasz

Juhéjjj, süt a nap! Már azt hittem, teljesen eltűnt, hetek óta csak a szürkeség volt, de tegnap óta újra itt van, süt és melegít! Már nem csak tavaszhangokat lehet hallani, a tavaszszag is megjött. Ezt az örömhírt biciklézéssel ünnepeltük, Beni pedig görkorcsolyázott. 

Azt hiszem, csak Rebesnek volt ez ünnep. Én egyfolytában azon agyalok, hogy valóban ennyivel nehezebb 20+ kilóval biciklizni, vagy egyszerűen csak ennyit öregedtem a télen... Ma is körbebicikliztem vele a falut várost, és még most is pihegek, pedig már vagy fél órája itthon vagyunk.

Beni ellenben fáradhatatlan. Hétfői program:

reggel suli - rollerrel

fél kettő: irány a teniszedzés, rollerrel

kettőtől négyig teniszedzés

négykor haza rollerrel (én vele bicóval, egyelőre Rebes nélkül)

háromnegyed ötkor indulás Rebesért az oviba, Beni görkorcsolyával, én bicóval

ötkor Rebessel a hátam mögött, Beni görkorival mellettem: irány a foci

fél hattól foci

én közben haza bicóval, +20+ kg. Piheg-piheg-piheg.

Szerencsére még besötétedik, mire vége az edzésnek, így legalább van egy ürügyem, hogy miért autóval megyek vissza Beniért... 

Na, két kép:

Fáradtan, fürdés után, Bogyó és Babócát nézve

Jönnek a combik

Anya, lent sötét volt és jöttek a combik! Félek a combiktól! És akkor majd jönnek a dínók és megeszik a combikat! A combik meg megeszik anyát! És akkor fel kell hívni apát! És akkor majd jön apa és őt is meg mindenkit megesznek a combik! 

Eszem a combiját... :-D

Én vagyok a hülye...

...minek hagyok egy 3 évest akár csak 2 percre is az - amúgy karnyújtásnyira levő - íróasztalomon matatni?!

Így megy ez*

In memoriam 2002. augusztus 31. 

*by kedvenc íróm,

Jesszus...

...már itt is van. Félek, jaj.

A két képet kb. 10 és 5 perccel ezelőtt lőttem. Azóta tökéletesen besötétedett, de nem azért, mert este van. Itt ilyenkor még épphogy csak lement a nap, szóval javában világos (lenne). És mire ezt a két mondatot leírtam, már szakad is az eső. Ami nem baj, mert borzasztó meleg van napok óta, de dörög is és villámlik. A templomban van a legfőbb bizodalmam. Nem azért, mert imádkoznék, hanem mert a kereszt magasabban van, mint a ház teteje. Én lakom ugyanis a tetőtérben... Nem kicsit vagyok befosva. (Bocsánat.)

Teee... Teee... Naggyon hülyeeee...

Ma kidobtam a nagy, 220 literes kukánkba a kocsikulcsot, aztán fél órán át erestem. Mire rájöttem, hol van...

No comment.

(De, yes comment. Végül megtaláltam...)

(Kuka, remélem csuklottál!)

Amúgy...

... akkor írtam egy másikat is, de annyira megijedtem tőle, pedig higgyétek el, totál fiktív. De mégis csak bennem volt. Azért ide bemásolom, bár újraolvasva elég patetikusnak is tartom. Amúgy lehet, hogy ez jobban bejött volna a zsűrinek, már csak a dráma miatt is :-D

Anyaság? Itt mi mind anyák voltunk vagy vagyunk, és valószínűleg leszünk is még. Van egy cigid? Köszi. Akkor adjál már kettőt légyszi. Kösz. Az anyaság. Illatos meg rózsaszín, a szart. Örüljön, akinek így jön össze. Hányat ismerek, akinek betegen született a gyereke, vagy halva, mirólunk idebenn nem is beszélve... Vagy mondjuk láttál már olyan családot, ahol 4-5 gyerek van, de bár egy se lenne? Anyaság, ja.

     Jó, persze irigy is vagyok, nekem ez már soha nem jön össze. Szép ház, boldog család, illatos baba, szerető apuka. Engem nem lehet szeretni. Pedig voltam anya én is. No nem így, illatosan, meg mittomén, hanem csak úgy egyszerűen. Csak van egy bibi. Engem az anyaság szörnyeteggé tett. Na, adj még egy cigit.

    Amikor megismertem Jánost, minden olyan szép volt. Szerettük egymást, figyeltünk a másikra, tudtuk, ez a szerelem, tudtam, hogy ő az az ember, akivel le tudom élni az életemet. Dolgoztunk keményen, meglett a ház, esküvő és a púderszagú teszt. Stop. A teszt is meglett. De csak én lebegtem tőle. Pozitív lett. Valójában láttam, hogy örül, hogyne örült volna, hiszen minden magazinban azt látta, hogy örülni kell, de láttam azt is - csak én láttam, mert ő tudta -, hogy ezt ő mégsem...

     Az első hónapokban veszítettem el minden méltóságomat és nőiességemet a szemében. Nem a várandós, szeretett feleségét látta már, hanem egy állandó rosszulléttől gyötört hisztérikát, aki vagy zabál, mert olyan éhes, vagy éppen öklendezik, esetleg hány, ahol rájön. Karikás szemek, elgyötört arc, ápolatlan haj. Nem volt kedvem. Igen, így van. Rosszul voltam, élni se volt kedvem.

      A második harmadban rakott ki a házunkból. A ruháimat vihettem magammal, meg egy kis pénzt indulásképp. Mit tehettem volna? Visszaköltöztem a szüleimhez, a szegénységbe és reménytelenségbe. Engem hibáztattak: nem voltam jó feleség. Ügyvéd? Miből?

      A hetedik hónap elején indult meg a szülés. Borzasztóan fájt. Egyedül voltam otthon. Elfolyt a magzatvíz, és egyfolytában görcsöltem. Nem tudtam menni sem nagyon. Akkor már rég tudtam, hogy nekem minden mindegy. Nem tarthatom meg. Ezt a gyereket én nem akarom. A férjem ölte meg, nem én. Én csak bevégeztem, amit ő elkezdett.

       Igen, tudom, hogy lett volna más megoldás is. Mostmár tudom. Akkor és ott csak a fájdalmam cselekedett. Hogy nekem nem jött össze. Nekem ez már soha nem jön össze. Szép ház, boldog család, illatos baba, szerető apuka. Engem nem lehet többé szeretni. Engem az anyaság szörnyeteggé tett. Gyilkossá. 

Nem nyertem :-(

21:00

Imádom az alvógyerek-szagot. Puha és meleg. Nyugodt. Csöndes. A fenébe, megint elaludtam fektetés közben, pedig még annyi mindent akartam csinálni. De mostmár nem megy, csak bevonszolom magam az ágyba és inkább alszom tovább.

00:12

Nem, nem tudom kinyitni a szemem. Hátha csak egy kis nyökögés-sírdogálás és alszik tovább. Most nem bírok felkelni. A francba, remélem nem lázas vagy beteg, csönd van, csönd, alvás...

2:43

Nem, ez nem nyökögés-sírdogálás, ez üvöltés. Jövök már, jövök, csak ne kiabálj, felébred a bátyád, itt vagyok. Gyere, bújj ide mellém. Már alszol is, csak az anyameleg hiányzik, mi, kis büdös?

6:00

Utálom az ébresztőórát.

6:05

Csak még egyszer, és kelek.

6:10

Na jó, utolsó.

6:20

Kávét, de azonnal. Jajj, hogy szuszog, imádom az alvógyerek-szagot. Meg a rózsás kis arcot, és ezt a nyugalmat. Ne aludj el újra, fel kell kelni, a nagynak iskola van. Kávét, de azonnal.

6:45

Ébresztő drága, iskola van, a kakaó az asztalon. Oké, még egy perc, de aztán ki az ágyból. Mosolygok, tiszta anyja.

6:50

Szívem mozgás már, öltözz, moss fogat, mosakodj, itt az uzsonnád, tedd el, csináld már, miért vagy meztelen? Miért legózól? Ne most legózz! Hááááálllllóóóóóó? Háárom, kettőőőőő, eeeeee... Na azért.

6:59

Hogy a fenébe lehet, hogy éjjel bulizik és már fenn is van? Jövök, jövök. Gyere bogár. Hm, imádom az ébredőgyerek-szagot, a rózsás pofit, olyan puha és meleg. Jó, jó, itt a cumid, cumizzál még egy kicsit.

7:10

Miért nem vagy már felöltözve?! Még fogat sem mostál! Az uzsonnád az asztalon! Indulnod kell, csináld már, a kutyafáját!

7:12                     

Itt a reggeli az asztalon, gyere, vegyük le a hálózsákot. Ne visíts már korán reggel, tudod, hogy le kell venni, hálózsákban nem tudsz felülni a székbe. Hagyd abba. HAGYD ABBA.

7:15

Szia szívem, szép napot.

7:15:39

UUUUUUUUZSONNAAAAAAAAAAA!

7:20

Amíg anya elkészül, nézhetsz mesét.

7:21

MOST. Ráülök a WC-re. Egyedül. Aztarohadt... A hétvégén már mindenképp szőrteleníteni kéne. Muszáj, ez már nagyon durva. Vagy most gyorsan a zuhany alatt? A fenébe, ma korábban kell beérnem, nem fér már bele, na majd holnap. Zuhany. De jó ez a meleg. Zárd el. Szappan. A melegvíz, annyira jólesik... hagyd abba, menned kell... imádom, nem megy, de mennem kell.

7:45                                     

Fogmosás, krém, smink... Nem, a smink már nem fér bele, mindegy, már megszokták. Már megszoktam. Legalább este nem kell leszedni. Úgyis utálom.

7:50

Gyere szívem, öltözzünk. Jaj, ne kezd már megint, tudod jól, hogy fel kell öltözni. Anya sem pizsiben megy dolgozni. Pedig néhányan örülnének. Na, ne csináld, gyere, body, harisnya, nadrág, póló, nem olyan szűk a fejednél, ne visíts, látod, már ki is bújt a buksid... Most még nézheted a mesét, amíg anya is felöltözik.

8:00

Tudnám, mivel csesztem el már megint a reggelt, hatkor csörgött az órám, basszus. El fogok késni, most már biztos. Harisnya, póló, szoknya. Basszus, a melltartót elfelejtettem. Néhányan örülnének. Ó, bassza meg, másik harisnya. Másik harisnya, máhásihik harisnyaha. Ehh, ma jó lesz a farmer is. Úgyis hideg van.

8:07

Tessék, kikapcsolhatod a tévét, úgy van, ügyes vagy, látod? Cipő, kabát, sapka... Kaka? KAKA?! Mély levegő, kifúj. Fúj. Ez tényleg kaka. Gyerünk gyorsan. Nem, nem, ennek most nincs itt az ideje, a pelust ki kell cserélni, könyörgöm ne csináld, megveszek, indulnom kell. Anyának mennie kell dolgozni, tudod, én nem késhetek, a tanítónéni nem késhet. Feküdj le, úgy van, popsit a magasba, ügyes vagy, fúj, de büdös, ne kapálódz, kérlek szépen, csak most az egyszer ne repüljön semerre se a kaka, jól van, ügyes vagy, látod, kész is. Body gombol, harisnya, nadrág, cipő, kabát, sapka... NEM TÖKMINDEGY, MELYIK SAPKA???!!! Jó, ne haragudj, nekem tökmindegy, csak induljunk, könyörgöm.

8:17

Futfutfut, fussunk szívem, elkésem. Mi a fenével csesztem el már megint az időt?! Hatkor csörgött az óra... El fogok késni, már tuti.

8:20

Puszillak drága, szép napot, délután jövök érted. Még jó, hogy itt a bölcsi a sarkon. És most misziszschumacher, csapjon a lovak közé.

8:47

Jó reggelt mindenkinek, elnézést a késésért, egy pillanat, futottam a parkolóból, nem kapok levegőt.

8:49

Mosoly. És hogy vagytok ma? Házi feladat... könyv 83. oldal... hallgassuk meg a párbeszédet... A szünet 15 perces, nem hosszabb!

Ma minden házit kijavítok délután. Annyira szar vagyok, nem igaz, hogy nincs 10 percem a házik javítására. Tök ciki, hogy mindig a szünetben javítgatom őket. Még jó, hogy már nem dohányzom. Most inkább dohányoznék. De nem, javítom a házikat helyette.

Könyv 85. oldal... pármunka... Emberek, könyörgöm, én ide pihenni járok, ne szívassatok már, itt nem akarok fegyelmezni, felnőttek vagytok, vagy mi, tegyetek már úgy... És a házi feladat...

15:00

Kajálni kéne de nincs kedvem főzni egyedül. Van csoki a szekrényben. Inni is kéne már valamit.

Inkább megnézem az emaileket gyorsan, meg a számlámat, hogy hogy állok éppen. Csak a híreket még, és utána kijavítom a házikat. Meg elmosogatok. Meg összepakolok...

15:15

Szia szívem, milyen volt az iskolában? Legalább köszönj, és majd utána kérdezd meg, hogy mehetsz-e ehhez meg ahhoz. Menjél. Te meg nem, nem nézhetsz tévét.

Tessék, inni.

Tessék, gyümölcs.

Tessék, perec.

Tessék azonnal idejönni, megint kakis vagy, ki kell cserélni, fájni fog a popsid.

Hálló? Jaj, nagyon kedves vagy, most nem igazán alkalmas, éppen pelenkázok. A hétvégén? Velem vannak a gyerekek, nem fog menni, majd megpróbálom azért elérni a bébiszittert. Szia. Szia. SZIA!

18:00

Hálló? Oké, még 20 percet, de fél hétre legyél itthon.

18:31

Vacsora. Mese. Fürdés. Fogmosás. Húzd már a pizsamádat, a fenébe is, holnap iskola, le kell feküdnöd időben! Gyere te meg, itt a cumi meg a tejecske. Aludj már, szívem.

20:39

Anya, én is lefekszem, jó?

Ühüm..

21:00

Imádom az alvógyerek-szagot. puha és meleg és nyugodt. Nyugodt. És csöndes. A fenébe, megint elaludtam fektetés közben, pedig még annyi mindent akartam csinálni. De mostmár nem megy, csak bevonszolom magam az ágyba és alszom tovább, ki tudja, meddig lehet...

----------------

Terézanyu.hu - Pályázat 2012 

Tanár úr kérem...

Vétettem egy hibát a tesztben. Nem tudom, hogy hogyan fogok így tiszta lelkiismerettel németként tovább élni. Ígérem, a gyerekeimnek megtanítom a helyes választ. Úttörő becsszóra.

A két pártot, amit az SED 1946-ban erőszakkal magába olvasztott, KPD-nek valamint SPD-nek hívták. 

Jól jegyezzétek meg!

(Tudnám, miért b@ssza a csőrömet, hogy 10 perc alatt 1 hibát vétettem, 33 kérdésből, miközben eleve elég 17 kérdésre jól válaszolni ahhoz - egy óra alatt -, hogy magába fogadjon a német állam... És egyébként fingom nincs arról, hogy mi az a KPD, és valahogy el is felejtettem korábban megnézni. Vagy megnéztem, de már elfelejtettem. De NEM TÖK MINDEGY???!!! Hülye maximalista pinusz vagyok, az az igazság :-DDD)

Akit érdekel, mert vicces és érdekes is amúgy: teszt

Itt a Húsvét 2.0, avagy...

...Istennő vagyok. A konyha tündérkirálynője. Elájulok magamtól, annyira jó vagyok.

Kalács nyersen 2.0

kalács készen 2.0

Oké, másik recept volt, és bevetettem a boszorkányságot is, nevesen a ráolvasást, ami segített (hólyagosodjál már, b+, mert a kezem már hólyagos, de már neked is kéne. Hólyagososdjáááááááááál. Hóhólyahagosodjáhááááááál!!! Azott egy hólyag? Egy hólyagocska? Nem, a kezem. Ja. De ott, ni mán, az, az ott bizony... akkor most pihenjél.) 

Így hát ez a példány már igazán finom és puha is lett, nyam-nyam. 

Itt a Húsvét

Egyfolytában főzök-sütök. Kicsit élvezem, hogy magam vagyok, és teljes odaadással, csak a konyhára koncentrálva csinálhatom mindezt, rég volt már ilyen. Ma pl. fonott kalácsot készítettem. És annyira, de annyira meghatódtam magamtól... Már fogalmaztam is a poszt címét: Istennő vagyok. Vagy: A konyha tündérkirálynője. Vagy hogy: Elájulok magamtól, annyira jó vagyok, szóval valami ilyesmi. 

Mert egyszerűen gyönyörű. És az én két kezem munkája. Nézzétek ti is, ámuljatok és lássatok csodát:

ilyen volt

ilyen lett

Mondjátok, hogy nem egy csoda. Na ugye. 

No. Az egész posztból mégsem lett semmi. Mert a külcsín, az még megvan, de a belbecs... Nagyon száraz, de vannak benne mégis olyan furcsa részek a fonatokba sodort vajtól, és mikor kivettem a sütőből összeesett, és különben is, "ha megdobnak kővel, ezzel a kenyérrel  kaláccsal dobj vissza". 

Szóval ezért ment el a kedvem az önajnározástól. Ettől függetlenül azért mégis istennő vagyok. Meg a konyha tündérkirálynője. Azazhogy elájulok magamtól, annyira jó vagyok. 

És holnap csakazértis újra megpróbálom. 

Na még egy utsót hadd puffogjak

Követelem, hogy ha a doktori nem is, a közt. elnöki cím mindenkinek állampolgári jogon, születéstől fogva járjon. 

Ahogy a régi vicc is tartja:

Mindenki rendőrnek közt. elnöknek születik, csak van, aki továbbtanul.

Jó, befejeztem. Holnapra ezt a békát is szépen lenyeljük. (azért szólítsatok már egy kicsit közt. elnöknőnek, naaaaaa. Doktorim nekem sincs...)

Szerintem azért ez már nagyon ciki...

És elnézést mindenkitől, aki nem ezt várja itt és most a blogban, aber nem tudom szó nélkül hagyni...

A lényeg, hogy azért ezt kúttúrállamokban kúttúrráttan el szokták intézni, és nem egymás seggének fényesebbre nyalásával... De úttörő becsszóra igyekszem majd ezentúl is alkotmányunkhoz hűen nem szarrá röhögni magam a közt. elnökön. Sőt. Szóltak ugye, hogy tisztelnem is kell. Mert hát egy országot képvisel... 

Vazz. Én kérek elnézést.

Mostanában...

... este már csak arra vágyom, hogy valaki ugyan lőjjjjjön mán le. Nehézkes a dolog ugyanis, Rebes rászokott a nyávogásra. Nem, nem mintegy kiscica, vagy ilyesmi, hanem úgy, hogy máááááámiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, máááááááááááááááámiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Meg ááááááááááuuuuuuuuuuuáááááááááááááá, pedig semmi baja, csak valamit akar, de nem hajlandó mondani. Én egyértelmű összefüggést látok azzal, hogy a Tagesmutternél most majdnem ő a legnagyobb és legidősebb, van két-három egy év körüli kicsi, akik még valóban "nyávogással" kommunikálnak. De nekem estére olyan az agyam, mintha egész nap sajtreszelőt húzogatott volna rajta a két gyerek. 

Tudom, erről és így nem illik írni. De ez van. 

Amúgy vannak továbbra is cuki dolgok, nyilván. Például az, hogy naponta többször kapok puszit és ölelést, meg azt, hogy anya, szeletlek. Meg van a csajnak szavajárása is, mégpedig: tuuuudooooood? Vagyis nem, hanem, hogy: tyuuuugyoooooood? Minden mondat végére odabiggyeszti. Vagy azt, hogy IIIgeeeen? Ami valahogy így hangzik: Iiigöööön? Nagyon mókás. Főleg, hogy folyékonyan és egyfolytában beszél, mindkét nyelven (no, ez most melldöngetés). Nem lehet betelni a csipogásával. Vagyis dehogynem. Vasárnap este nyolckor a csönd a legkedvesebb barátom. 

Na, és hogy bizonyítsam, hogy attól, mert nem beszélünk róla, vagy csak keveset és óvatoskodva, nem csak az én agyam szok vanni lereszelve: 

Jön a tavasz

Azt hiszem, legalábbis. Kint már egész tavasz-szag van, elég borús is az idő, szóval abszolút tavaszosba hajlik. Tényleg megint jó rég írtam, pedig mindig akarok, komolyan, de nem jutok hozzá. 

Most Rebus éppen beteg, vagy nem, nem tudom, vasárnap éjjel 40 fokos láza volt, aztán meg nem, most meg elvileg 39, de csipog, jön-megy, intézkedik, én már rég haldokolnék ilyen lázzal. Inkább nem hiszek a hőmérőnek. Bár kettővel is megmértem, mert nem akartam elhinni. Ja, ez úgy jön ide, hogy emiatt kényszerpihenőn vagyok, vagyunk, rég töltöttem ennyi időt itthon (csüt-pénteken nem volt Tagesmutter, most meg a betegség miatt), így kihasználom a helyzetet, és jelentek. 

(Lehetséges, hogy újra fogzik? Hogy már beindulnak a nagy rágófogak? Beni asszem 3 éves volt, amikor elkezdtek kibújni neki, de Rebes még csak majdnem 2,5. Tegnap ebédnél elkezdett sírni, hogy jajjj, a fogam, jajjj a fogam... Az orvos meg nem talált semmit az ég világon, már köhöést, középfül-gyulladást, vagy ilyesmit. Na mindegy, rejtély - jesszus, így írják?)

Tegnap is, ma is sétáltunk egy nagyot. Az úgy néz ki, hogy elindulunk, és onnantól kezdve illetékes elvtársnő mindenkinek hangosan köszön, jó hangosan, és vigyorogva mint egy őszibarack. Így az egész séta mókás. Délelőtt ugye jórészt a nyugdíjasok vannak úton (meg néhány kismama, őket nem számítom, mert nekik ez nem mókás újdonság, van nekik otthon ilyen akárhány)... Szóval a nyugdíjas nénik majdnem cigánykerekeznek örömükben (ami szintén mókás lenne), de mindenesetre mélyen belenyúlnak a cukorkás zsebükbe (és a mutatványért én is osztogatnék cukorkát... fúj, gonosz). 

Ja, igen, a tavasz. Rebeka mondatainak jó része úgy kezdődik, hogy "Ó...". Aztán:

Ó,...

- ...egy cica! Szeretem a cicát! cupp-cupp

- ...anya, szeretlek, anya! cupp-cupp

- ...Beni! Szeretem a Benit! cupp-cupp

- ...a nyuszkám! Szeletem a nyuszikám! cupp-cupp

- ...a cicim! Szeretem a cicim! (nem, itt nincs cupp-cupp, hiába, nem csak szép, de okos is :-D)

Stb, stb. Hát nem zabálnivaló? 

Hjaj, és Beni. Két napja valamin nagyon összevesztünk (egyre sűrűbben fordul elő, megy a bírkózás javában). Annyira dühös volt és frusztrált, hogy fuldoklott a hisztitől, miközben válogatott piszokságokat üvöltözött nekem. Hogyaszongya: 

Utállak! Nem vagyok a gyereked! Te vagy a leghülyébb! Te vagy a legbutább! Te, te, teeeeeeeeee, te isten buta teremtménye, te istentelen, teeeeee!..... 

Elnézést, de még most is nevetnem kell, ahogy ezt itt mesélem, pedig tudom, hogy milyen súlyos szavak ezek, főleg egy 8 éves szájából, de annyira tündéri volt, ahogy kereste a szavakat dühében, és hogy pont ezek jutottak az eszébe. Amúgy ott és akkor legszívesebben kiráztam volna a bőréből, de mikor ezeket a szavakat kimondta, alig bírtam ki nevetés nélkül. 

És ja, mit kezdjek vele? Néha nem tudom lekezelni a helyzetet, érzem, hogy legszívesebben én is üvöltenék, hogy miért nem érted már, amit magyarázok???, de tudom, hogy nem segít, így focizunk a frusztrációval és a feszkóval, robbanásig... Valakinek ötlete? 

Köszönöm...

... minden okés. Eszem-iszom-beszélek, az arcom már egyáltalán nincsen bedagadva, csak a nyelvem idegesít tulajdonképpen, de hát az sajnos 2-3 hétig is eltarthat, mire teljesen magához tér. Összességében szerintem sokan nagyon örülnének neki, ha ilyen simán megúsznák ez a beavatkozást. Azt hiszem, nagyobb a füstje mint a lángja, vagy hogy is. Na jó, azért egy hete nagyon ki voltam, de ez összesen 2 nap az életből, abszolút kibírható. 

Meg is jutalmaztam ma magamat, amiért ilyen f@sza csaj voltam: újra kilövettem a két, már évek óta benőtt lukat a fülemben. Már régóta akartam, és valahogy ma lett rá idő és alkalom. Isten hozta őket újra itthon :-D

Köszönöm még egyszer az érdeklődést!