Segíts magadon...

A rögtön és az azonnal túl késő...

Étlap

Továbbra is meleg van és marad is

Amikor ezelőtt két héttel megjött egy kedves ismerősünk Magyarországról, hogy egy kicsit részt vegyen a családi életünkben, úgymond, még elég vacak idő volt, pulóveres és persze esős. Mondtuk is neki, hogy másra ne nagyon számítson, ez itt ugye Németország, az ittlétet nem az időjárás miatt szeretjük... Na kb. másnaptól tombol a nyár. A tegnapelőtti nappalis-strandolás után ma már arra vetemedtem, hogy nem vettem ölbe Rebekát a tízóraihoz (sőt, a meleg miatt nem is szilárd tízórait kapott, mert még mindig nagyon keveset hajlandó csak inni), szóval "megágyaztam" neki a szoptatóspárnával, és a kezébe adtam a cumisüveget. Íme: 

 

Pedig én nagyon nem szeretem, hogy egy ilyen pici babszi, aki cumisüvegből kapja a tejet, nem az anyukájához bújva cumizik, hiába, nekem is vannak rigolyáim, de a meleg felülírta az elveimet, ugyanis mindig úgy összeizzadunk, hogy az már egyikünknek sem jó. Így hát nagylányos "szipákolás" folyt, teljesen egyértelműen csak nekem okozott kisebbfajta lelki aggályt, de látva az eredményességet, túltettem magam rajta.

(Azt csak magamnak jegyzem ide fel, hogy később vissza lehessen keresni, hogy tegnapelőttre - végre-valahára - kibújt egy újabb fogacska, így az éjszakák újra kicsit jobbak, bár látom, hogy jön rendületlenül a többi is, lesz itt még hánykolódás. De akkor is jipppíííííí és hurrrááááááá, már csak 15 van hátra!)

Mmmmmmmmm....

Erre a posztra már készülök egy ideje. Beütött a spárgaszezon. Általában sonkával, főtt krumplival, sonkával és hollandi mártással esszük, de múlt héten, mikor Beni is velünk ebédelt, gondoltam egyet, és sütöttem palacsintát. Ez egy hihetetlenül jó gondolat volt. Beni - mily meglepő! - spárgát nem (sem) eszik, de a palacsintát imádja, ette is kakaóval-lekvárral, ahogy éppen akarta. Mi pedig, és ez az igazi gasztro-élvezet, amiért az egészet írom, spárgával ettük, a következőképpen:

A palacsintába beletettem két szelet sonkát, arra ráfektettem fele-fele arányban zöld- és fehérspárgát, majd a palacsintát a magyarországon megszokott módon összetekertem. Ezt öntöttük nyakon a hollandi mártással.

Mmmmmmmm. Nem csak finom volt, hanem szemetgyönyörködtető is. Csak ismételni tudom magam: Mmmmmmmmm.

Főtt répa, pépesen

Igen, ez a nap is eljött, és ma végre elkezdtük a Nagy Hozzátáplálás Projektet. Rebeka először nagyon meglepődött, bár mintha tudta volna, hogy ő kap tányérból és kanállal enni, mint a nagyok, mert járt keze-lába, ahogy meglátta az edényeket. Az első falatnál is meglepett volt, de aztán hirtelen felderült az arca és felcsillant a szeme. Innentől nem volt megállás, szépen nyitotta a száját, és nyelte befelé a pürét. Két evőkanálnyit megevett, ette volna tovább is, de én szemét, milyenazilyennekgyerek anya nem adtam neki elsőre többet. A 200 ml tejet azért még köszönettel utánaküldte a jó falatoknak.

Ééééééés, már csak egyet kell aludni, és, ha minden igaz, a gipszet is leveszik! Legfőbb ideje, mert már kék-zöld az arcom Rebes "pofonjaitól"...