Egyszer régen írtam arról, hogy beleestem a fogzás körüli depresszióba. Akkor, amikor Beni elkezdte növeszteni a felnőtt fogait (itt olvasható). Nagyon mellbe vágott az eset, tényleg.Most mosolyogva gondolok vissza erre. Bevallom, mostanában inkább csak kínomban mosolygok, mert előállt az a helyzet, hogy mindkét gyerekem egyszerre fogzik. Rebekánál ez talán kicsit korai, viszont annál intenzívebb és gyötrőbb, az elmaradhatatlan nyugtalansággal, náthával és nyálzással körítve. Benjámin "időben" van, sőt, talán jobban is bírja, csak szegény enni nem bír, és nem is nagyon akar, amit az ő jelenlegi "állapotában" meg is értek.
Jó, jó, azért ennél nagyobb bajunk soha ne legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése