KVSzH

Perverz egy baba... De ha kreatív kezekbe kerül...

 

Jó kis MTI hír lehetne

2012

Tettem egy újévi fogadalmat, azt hiszem, talán, hogy újra írok rendesen, de mintha már nem emlékeznék rá tisztán...Most mindenesetre arra gondoltam, hogy szépen sorra veszem a fontos dolgaimat és elmesélem, hogy mi történt az aktuális frontokon.

Gyerekek

Az első karácsonyunk volt Németországban. Nyugodt volt és békés. Nem kellett rohamtempóban, két nappal az ünnepek előtt hazavágtatni, és utána egy nap alatt mindent összerántani az ünnephez, nyugodtan süthettem a sütiket éjszakánként... (Nem panasz, élveztem) Aztán eljött az ünnep, és Benjámin magától ünneplőbe vágta magát. Én igyekeztem Rebekát, de nem hagyta magát. Határozottan végigvitte az elképzelését, ez lett belőle:

 

 Igyekeztem a lakást is karácsonyivá varázsolni, azt hiszem, egész jól sikerült:

Most mindenkinek boldog új évet kívánok, és igyekszem tartani magam a fogadalmamhoz. Ígérem. Nagyon. Igen. Kisdobos becsszóra.

Okés

Szóval nagyon-nagyon kevés időm van olyan úri huncutságokra, minta blogírás, sajnos. Őrülten hiányzik, de mostanában valami mindig közbejön. Mint mondjuk a hülye autóbaleset. A kocsim gazdasági totálkár, de megjavították, aminek annyira nem örülök, vagy de, vagy nem, vagy de, vagy mittudom én. Eladni nem nagyon fogom tudni már normális értéken, viszont imádom, és újra egyben van és szép és mosolyog (és mondjuk kívül-belül kitakarították, már megérte, hahhh). 

A Tagesmutti pedig vasárnap 3-kor (!) bemondta, hogy olyan beteg, hogy nem mehetnek a gyerekek hozzá. Egész héten. Szóval az összes délutánom szinte azzal telt, hogy pániktól önkívületben telefonáltam jobbra-balra, hogy ki vigyázna Rebesre, amíg dolgozom. Végül minden napot sikerült megoldanom, de nagyon nagy stressz volt a hét. (Megállapítottam, hogy a Mami-Netzwerk, az valami fantasztikus dolog. Csodának tekintettem, hogy működik, és hogy nekem is meg van a helyem benne. Ez azért jó érzés. Mégsem vagyok annyira egyedül és vannak nők és asszonyok, akikre számíthatok.)

A lényeg, hogy rendben átvészeltük a hetet, Rebes kifejezetten élvezte, hogy visszamehetett a régi kisoviba, hihetetlen, hogy az összes kis érzékszerve emlékszik azokra az időkre, és azonnal tudta, hogy jó helyen van, már az első napon az ajtóban beugrott neki a régi rutin, és masírozott a korábban megszokott útvonalon, a kisszékre, cipő le, váltócipő fel, és irány a terem... Édesem, olyan ügyes. Ja, és beszél németül is már. Nagyon cuki. Ugyanúgy megkülönbözteti az embereket, hogy kivel magyarul, kivel németül, nem hagyja magát becsapni, és - ezt csak nagyon halkan - kicsit ügyesebb, mint Beni volt, vele nem kell majd logopédus, az már biztos, csoda tisztán beszél (jójó, tudom, Beninek komoly fülbajai voltak. Nem igazságtalan akarok lenni, csak írom, hogy hogyan áll fejlődésileg, oké?).

Amúgy minden a régi a gyerkőkkel. Beni ügyes a suliban meg mindenhol máshol (jaj, azt nem írtam, hogy Beni első lett a Dino-Touron, az egy sportverseny 5-10 éveseknek, ő most ugye 8, de ismerték, és a 9-10 évesekkel versenyzett együtt, megnyerte. Focin meg a 10 évesekhez akarják átrakni, mert olyan jó. És matekból is penge. A német kicsit döcög, de azért az is megy. Csoda a fiam is, na.) Zárójel törölve. 

Röviden ennyi a dolog, őrült hetem volt ismét, de vasárnap jön a felmentősereg, anyukám és apukám személyében, talán szusszanhatok egy kicsit. Vagy nem. Akkor pörgök tovább. 

Puszi nektek. Hiányoztok.

(ja, lassan már a babanapló és baba címkék aktualitásukat vesztik, nem? Már hivatalosan is kisgyerek, és nem baba. Hm. És egyébként meg, ha hétközben mindkettőt úgy kell kiráznom az ágyból, egyiket később mint a másikat, vagy korábban, mindegy, akkor szombat reggel, amikor se foci, se iskola, miért kelnek maguktól 6-kor????!!!! A hétvégi koránkelés monnyjon leeeeeeeeeeeeeeeeeee!)

Loptam...

...magamnak fél órát, Rebes kinnt játszik a gyerekekkel, Beni a legjobb barátjánál.

Na szóval. Képzeljétek, Rebeka egy ideje állandóan rá akar ülni a wc-re (ha éppen nem állva akar bele pisilni...). Mindig ráültetem, nyög kettőt, bemondja, hogy készen van és megy tovább az élet. Tegnap éppen kérdezte az egyik nagyi (amelyiknek a szülinapja volt, isten éltesse még egyszer), hogy áll a bilivel, mindezt el is meséltem neki, majd fürdés előtt mégiscsak pisilt az én lányom! Sugárzott a kis arca a boldogságtól, meg az enyém is, és Beni is megdícsérte. Ismétlés még nem volt, de mégiscsak, ez már valami. 

Meg azt is el akartam mesélni, hogy milyen jól érzem magam a nyelviskolában, nagyon szeretem csinálni és úgy tűnik, ez most hosszabb távú, kezdő csoportom van, kettő, és mindenki fél évre jött tanulni, szóval ők az enyémek, nem helyettesítek vagy ilyesmi, hanem engem helyettesítenek, ha úgy adódik. Ráadásul már hírem van, nagyon szeretnek, legalábbis a diákok, imádják az óráimat, pedig néha úgy érzem, belehalnak az unalomba, mert hát sokan vannak egy csoportban, különböző képességekkel, és ugye a "gyengébbekre" is várni kell. De pont ma kaptam egy olyan visszajelzést kívülállóktól, hogy mennyire szeretnek és hogy "mindenki"* hozzám járna legszívesebben. És ez olyan, de olyan jó! Nagyon feltölt, pedig most kicsikét fáradt is vagyok (panasz-panasz).

Ráadásul a gyerekek is nagyon beindultak, tegnap Beni bújt hozzám, hogy "annyira szeretlek, anya", Rebeka meg szinte minden nap mondja nekem: "Anya, szeletlek. Benit is szeletem", és közben símogat, meg puszil, valamelyik nap így ébresztett: "Anya alszik. Megpuszilom. Símogatom. Szeletlek anya." Jahahahahaj.

Apropó, diákok. Mikor érzem, hogy nagyon fáradtak, kicsit hagyom őket, hogy nekem tanítsanak valamit az anyanyelvükön (mindig nagy lesz tőle a vidámság, zömmel izraeliek és tunéziaiak, képzelhetitek, milyen a kiejtésem... Szóval kapnak lehetőséget, hogy jól körbenevessék a tanárnőt). Tőlük tanultam, hogy a Rebeka Rivka héberül. Annyira megtetszett, hogy azóta mondom is neki néha, és lássatok csodát, hallgat is rá! 

Apropó Rivka. Voltunk U7-en, az a 2 éves vizsgálat. Basszus, 97 cm és 16,8 kg. Duuuuuuuuuuuurvaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. Mondja az orvos, hogy kövér. Kikértem magamnak. Mondom, nem kövér, gyúrnivaló. Mondja, OK. Kérdezi, végrehajt-e 3 összetevős utasításokat. Mondom, ő igen, de a 8 éves bátyjának gondjai vannak. Na erre már az orvos is röhögött, végre fogta, hogy ilyen vicces napom volt... De masszázst nem írt fel a disznaja, pedig egy majd' 17 kg-os 2 éves mellé szerintem alanyi jogon jár. 

És Beni. Voltunk vérvizsgálaton, merthogy rosszak lettek a véralvadási eredményei, így még mindig drótok vannak a karjában, nem műtötték meg júliusban, talán ezt írtam is akkor. Szóval kiderült, hogy van neki gondja, von Willebrand szindróma és VII Faktor hiány. Nem komoly, állítólag, de műtétek előtt gyógyszer kell. Tőlem is vettek vért, mert közben valószínűsítették, hogy nekem is van, de erről még nincs eredmény. Nagyon nem dramatizálom túl, mert 8 évalatt nem vettük észre, hogy lett volna komoly véralvadási problémája, pedig műtötték mandulával és a nyelvét is kettéharapta egyszer, de jó tudni, mindenképpen.

Hehh, apropó nyelv. ezek az én gyerekeim. Beni 2 évesen a nyelvét harapta ketté, Rebeka pedig átharapta az alsó ajkát. Vazz. Szegény, ő is úgy vérzett, hogy Beni amint meglátta, elkezdett sírni. Én már "rutinos" voltam, meg tudtam nézni, hogy mekkora a baj, sőt várni is tudtam, a vérzés erős volt, de hamar elállt, 5 perc múlva már kajálni akart, hátúgy döntöttem, nem kell orvos. Nagylány vagyok, na. A következőnél majd egy pírszinget is gyorsan beletolok, hogy 16 évesen már ne kelljen még extrába fájnia. Na ez lenne az igazi rutin.**

Hát így éldegélünk mostanság, le is telt a fél órám, a hétvégén viszont szabad leszek, talán lesz időm még írni. Addig puszilok mindenkit.

*Biztos vagyok benne, hogy nem szó szerint mindenki, de így lettem értesítve, khm. 

** Csak vicc, mielőtt valaki hívná a Gyivit.

Kettő

Ez a nap is eljött. Két éves lett. Kettő egész. Repül az idő, komolyan. Na jó, nem tudok nem elérzékenyülni... Ahogy az egy, úgy a két év is mérföldkő. Nem jár, hanem futszalad, nem gügyög, hanem beszél, és legfőképpen egyedül öltözik: 

Pont, pont, vesszőcske, készen van aaaaaaaaa ......... TOJÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!

Menjünk Bélához*! Rebeka Bélánál kakil! 

[este 9 körül] Anya, nem alszunk, jó?

Megyek iskolába.

stbstb.

* Béla a Tagesmutti, és eredetileg Isabella névre hallgat... Bizony, az én lányom magától ilyen okos és leleményes, nem segítünk, mi csak hagyjuk kibontakozni... 

És milyen gyönyörű: 

Isten éltessen Rebeka!

Spruch des Tages

Ma kicsit korábban hoztam el Rebest a Tagesmuttitól. Hazafelé lementem vele a pincébe, hogy a mosást felhozzuk, újat tegyünk be, stb. 

Két dolgot kell tudni elöljáróban: 

1. A ház ahol most lakunk, elég nagy, lakik benne vagy 20 család. Ehhez mérten a pince is jó nagy, tele van sok kis pinceajtóval, amik többnyire rácsosak, szóval be lehet látni az egyes kis kamrákba. A miénk azon kevés pincék egyike, ami hatalmas és "rendes" ajtóval van ellátva. 

2. Itt helyben van egy kis állatkert, csak a helyiek szórakoztatására, belépés díjtalan, kacsák, kecskék, kismajmok, teknősök, kismadarak, nagy madarak, játszótér. 

Na szóval. Megyünk le a pincébe, első alkalom, hogy Rebes is lejött velem (eddig ugye nem volt itt, és igyekeztem ügyesen - é. nélküle - megoldani). Érdeklődve nézett meg mindent, az összes rácsos ajtóhoz odament, és egyszercsak megkérdezte: 

Hol a majóóóóóóóóm? Hol a majóóóóóóóóóm?

Na mindegy, azt hiszem, túlmagyaráztam, de én nagyon jól szórakoztam rajta...

És arról még nem is meséltem, hogy az olyan mondatok, hogy "szép vagyok" meg "csinos vagyok", minden nap vagy 20-szor elhangzanak, természetesen tükör előtt, ahogy kell. Csajból van, 100%-ig. 

Sziporka szívem

GyK:

:-DDDD

Képzeljétek

Rebeka beszél. Mondatokban. Néhány példa:

Nem akarok aludni. Neeeeeeeeeeem akaroooooooooook aludniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. 
Jó étvágyat.
Fagyizunk, jó?
Nézd, új cipő!
Megyek iskolába (hátizsákkal a hátán mindezt).
Ez miez? 
Csípős?
Hol van anya?
Alszik a baba (a játékbaba).

Hja, és a kedvenc:

Doktor bácsi ne gyógyítsa meg, puncus a mókus, újra fára megy... 

És így tovább, mindent mond. És még mindig nincs kétéves (na jó, de mostmár aztán mindjárt, nem egész két hét múlva, ugye). Megzabálom. Főleg, mikor a világ folyását komoly arccal és hatalmas kék szemekkel kommentálja. Amikor rá van írva az arcára, hogy ő most okos, és ezt tudja is... Tündér. Imádom. És egy kis boszorkány. Benivel már igazán testvéries a viszony (oké, eddig is az volt, de más szinten): iszonyatos bunyózásokat és balhékat rendeznek. Az egyik itt duzzog, a másik ott én meg győzzem őket békíteni... Imádom őket. Két rablóvezér.

 áru

maradék-hasznosítás - minden centije kincs... (Barka - Vitorlás)

A kis tárolót beviszem a kisoviba (bölcsibe), csatokkal meg hajgumikkal megrakva, hogy legyen Rebes hajába mindig valami, és ha megtalálják az elhullajtott darabokat, legyen hova tenni... 

Apropó, Rebes... Új szakaszba lépett a kis életünk: kedvenc lányom felfedezte, hogy a hálózsák nincs hozzánőve, és igen könnyű is levenni. Sőt, ha már leveszi, akkor a kiságyból is könnyedén szabadul... Lépcsőzés nem probléma, le-fel biztonságosan közlekedik, a rácsoknak immár nem élet-, hanem vagyonvédelmi funkciójuk van. Ma amúgy - amíg próbáltam odatenni az ebédet - levetkőzött a szentem anyaszült meztelenre, felcsattogott az emeletre a fürdőszobába, és mire utánamentem, már ült a fürdőkádban, és vigyorgott, hogy ő most pancsizik... Csak mondja és mondja és csacsog és mondja, néha énekel, abszolút felismerhető dallammal és szöveggel (nagyon szép hangja van!), néha magyarul, néha németül, de legtöbbször rebekául. Úgy aztán folyékonyan. De Beni érti...

Hajvágás

Előtte:

  

Utána: 

Pásszentos

Hiába, tavalyi darab*. 

(Tudom, a rongy lenne az ütősebb és eredeti kifejezés, de ezt nem venném a számra e szent body-val kapcsolatban :-D)

Coming out

Nehéz ezt most megírnom, Szóval azért nem írok mostanában olyan sokat, mert belecsúsztam egy csúnya depibe, és most lábadozom kifele belőle, "röpke" fél év elteltével... (remélem a címet értékelitek :-D). Idővel szeretnék majd egy "kisokost" összeállítani erről, hogy mások tanulhassanak belőle. Ezért kérlek titeket, akik még esetleg nem adták fel, és ide-ide néznek, írjátok meg akár mélben, akár kommentben, mi az, ami titeket érdekelne depresszió témában. Szívesen olvasnék személyes történeteket is, persze csak olyanokat, amik megoszthatók a világhálón. 

Az életről anyit, hogy szeptembertől dolgozom itt. Nemcsak a munkáimat árulják majd, hanem én magam is eladó leszek. Nagyon várom már, csoda egy kis bolt lesz, egy mesebeli házikóban... És ruju cuccokat lehet majd kapni benne... Próbálok dolgozni is ezerrel, de ez mostanában nem olyan egyszerű. 

Rebes egyre többet beszél, már simán kommunikálunk, keveri a két nyelvet, de nagyon cuki. Ilyenek jönnek ki belőle, hogy: Mami, cumi, meins. Vagy, hogy anya, guck mal, komm... Hol a Beni / cumi / csiga / kavics / apa / bácsi /stb... Motort imádja, babázik ezerrel, öltöztet, pelenkáz, altat, énekel, beszél, játszik vele. Iszonyat súlya van, én már csak lihegek-pihegek egész nap, mert egy lusta kis disznó is, és cipelteti magát sokat. 

Beni pedig a másik tündér, egy sajtkukac jótanuló. Most éppen sátrazni ment az apjával és a legjobb barátjával. Remélem nem mossa el őket az eső. 

Most hirtelen ennyi. A galériába töltöttem fel új képeket munkákról, főleg ékszerekről, amik a boltban lesznek kaphatók. 

Segíts magadon...

A rögtön és az azonnal túl késő...

Reggel

Imádom.

Szavak és mondatok

Gépjárműfelelősség-biztosítás

Gépjárművezetői engedély

Lakossági folyószámla

Dunstabzugshaube

Na jó, nem is. Rebeka már mindent mond, fentiek kivételével (most éppen a tyrannosaurus rex-et  gyakoroljuk, de még csak annyi megy, hogy dinóóóóóóó), simán lehet vele kommunikálni, tök jó. 

hinta-palinta (néha hinta-palacsinta, hogy miért???) igen, nem, nézd-guck, gyere-komm, guck mal, ja, nein, akarok, segítel, kenyér, tányér, kanál... 

Szóval az egész akadémiai szótárt nem pötyögöm be. Nagyon élvezem, ahogy csiszolódik az elméje. Vannak egyébként kreált szavai is, de azok még nem olyan tiszták, hogy le tudjam őket írni. Viszont a célnak remekül megfelelnek, én mindig tudom, mit mond :-D (ja, igen: mumi pl, a cumi, de ez könnyűűűűűű)

Mondatok is vannak, 2 szavasak általában, és úgy végződnek, hogy akarok. Well.

Elmúlt

Elmúlt a Húsvét,a vendégek úgy elmentek, mintha itt sem lettek volna, nagyon gyorsan elsuhant ez a pár nap, de legalább itt voltak. És akkor íme néhány fénykép: 

Maszat Manci

Husi kezek

Ezen a képen valami nagyon nem stimmel. Na mi? A megfejtők jutalma egy hatalmas virtuális ölelés. 

A nagy csapat

Obligát husi lábak

Végre egy kép, ahol nem bohóckodik (é. pofákat vág)

És ha idáig eljutottál, akkor könyörgöm, a kalapot nézd! 

További képek itt. 

Történelem

Rebeka le akar menni

4 szó. Mondat. Töle. 

Talán-talán...

...fellélegezhetünk, és újra sepregethetem a sorozatos betegségek utolsó kis morzsáit kifele a lakásból. Már én is gyógyulok, a sok alvás elűzte a tegnapi lázat, a gyerekek már abszolút jól, bár Rebes még szedi az antibiotikumot (középfül-gyulladásból kifolyólag). P már tegnap jól volt, szóval jöhetnek a promi vendégek! 

Sok locsolót és szorgalmas nyuszit mindenkinek!

Ó, messze még...

...a vége. Mára Rebes lett beteg. mire végre megszáradtak az ágyneműk, addigra kijött rajta is, úgyhogy kezdem előről a mosást. Nehogymár unatkozzunk egy kicsit is. Szegény, nagyon vacakul van, de ha minden igaz, gyorsan jobban lesz, Beninél is csak egy napig tartott. Aztán majd mi jövünk, gondolom. Már nincsenek illúzóim. Csak abban reménykedek, hogy csütörtökig lezongorázzuk, mert prominens vendégek jönnek, a húgom és a kisfia! Jajjjj, de várom már! 

Képek

Régóta adós vagyok aktualitásokkal. Rebeka egyre többet beszél, napról napra bővül a szókincse. Kedvenc szavaim tőle: Bebeta (Rebeka), Beniiiiiiii, kakacs (kacsa), guck mal, husi... Végigmutogatja a testrészeit, ha kérdezgetem, hogy hol a lábad? hol a szemed?, stb, és végül mindig megkérdezem, hogy és hol a husi? amire röhögve megmarkolássza a combjait. Zabálnivaló hétördög, komolyan. Beniről is csak jót tudok, szereti a sulit, sportol, mindenben jó, és külön öröm, hogy nagyon tetszik neki a meséskönyv, amit hoztam neki Magyarországról, jókat kacag, miközben olvasok neki belőle (Timo Parvela, Virpi Talvitie: Körhinta, Cerkabella Könyvkiadó).

No, néhány fénykép, csak Rebesről, Benit nem lehet normálisan lencsevégre kapni, de még próbálkozom majd és ha sikerül, pótolom, ígérem: 

És a husi lábak NH-nénak szeretettel, valamint a két nap emlékére: