Helyzet

A helyzet az, hogy akármennyire is szeretem a havat, már utálom a havat. Tavaszt akarok, plusz fokokat, napsütést! Akarooooooook! 

A Fogtündér megint nálunk járt, ezúttal a perec segített neki, kiesett a másik oldalon is az a fog, annyira mókás, helyes mosolya van (nem mintha eddig nem lett volna).

Az, hogy elfelejtettem a 9. szülinapomat, vajon jó jel? Volt pedig, február 13-án. A 13 egy szerencsés szám. Nekem, ja.

Na, küldök egy kis napsugarat mindenkinek.

Vendég a háznál - öröm a háznál

Rég nem látott kedves ismerősünk, a Fogtündér jött hozzánk látogatóba. Jobb felső 5-ös, klasszikus módon... Beni a hétvégén szólt, hogy mintha mozogna, kicsit talán cuppogott is már (broáááááááf). De a mai nagy közös édességezésnél (szigorúan vacsora után, és fogmosás előtt) hirtelen, gyorsan és fájdalommmentesen megadta magát, Benjámin nagy örömére.

(Rebeka nagy bánatára, mert micsoda dolog már az, hogy neki nem potyognak a fogai, és anya, ez is miattad vaaaaaaaaan... és deeeeee, én akaroooooooooom...)

Köszönöm...

... minden okés. Eszem-iszom-beszélek, az arcom már egyáltalán nincsen bedagadva, csak a nyelvem idegesít tulajdonképpen, de hát az sajnos 2-3 hétig is eltarthat, mire teljesen magához tér. Összességében szerintem sokan nagyon örülnének neki, ha ilyen simán megúsznák ez a beavatkozást. Azt hiszem, nagyobb a füstje mint a lángja, vagy hogy is. Na jó, azért egy hete nagyon ki voltam, de ez összesen 2 nap az életből, abszolút kibírható. 

Meg is jutalmaztam ma magamat, amiért ilyen f@sza csaj voltam: újra kilövettem a két, már évek óta benőtt lukat a fülemben. Már régóta akartam, és valahogy ma lett rá idő és alkalom. Isten hozta őket újra itthon :-D

Köszönöm még egyszer az érdeklődést!

Aua

No, a büszkeségem mostanra egész összetöpörödött és a hétvégén minden nőiességemet és csöppnyi felnőttségemet is levetkőztem. Talán ezt a mítoszt mégsem kéne kitakarítani a fejemből, ez nagyon nem vicces... Idejét nem tudom, mikor aludtam ennyit, majd' 24 órát szinte egyben, olyan vagyok, mint akin átment egy úthenger és mecsípett a cecelégy, vagy mi. És igazából nem az a bajom, hogy fáj, hanem, hogy be van dagadva, hogy nem tudom kinyitni a számat rendesen, így az evés az abszolút méltóságvesztés kategória, a fogmosás pedig egy tortúra. 

Elfogyott a türelmem, na. Fejben a műtét előtt 1 napot adtam magamnak agonizálásra. Most ezt teljesítettem túl 100%-kal. Holnap meló. Vicces lesz.

Na ezt hallgassátok

Nagyon büszke vagyok magamra, hamarabb nem akartam írni róla, nehogy elárasszon a hű olvasóközönségem mindenféle horror-sztorival... 

Szóval ki kellett húzni a jobb alsó bölcsességfogamat. Ezt a bejegyzést úgy 2 órával a beavatkozás után írom. Én annyira, de annyira faszagyerek szupernő vagyok, hogy gondoltam, mijaznekeeeeeeem, húzzák vele a felsőt is, ha már bénítanak... Az alsót muszáj volt, mostanra szedtem össze a bátorságomat, hogy meg is engedjem, hogy hozzá nyúljanak. A nyáron nem mentem vissza a műtétre, az most még egyszer utoljára jól megbosszulta magát. 

Persze most még virgonc vagyok és jópofa, mert még nem állt ki a zsibbadás a pofámból. Mondanám, hogy beszéljünk egy-két óra múlva, de inkább ne. Bár ezt a fájdalmat már egész jól bírom, azt hiszem. Jajjj. Borzasztómód be voltam szarva. És jó túl lenni rajta. Mondjuk aludni nem tudok, mert néha még rám tör a reszketés a nagy izgalomtól, meg izgulok, hogy hogyan is lesz tovább. Meg innék is valamit, de még nagyon zsibbadok. 

Hurrá! Bátor voltam és felnőttes! és az egész nem tartott tovább, mint 5 szám az iPodomon! (Vagy 6 vagy 7? A Play That Funky Musicnál szóltak, hogy halkíííííícccsam már le, szólnának, hogy kész) A doktornő szólt egyébként előre, hogy a legjobb, ha hozok magammal mp3 lejátszót és füldugókat, mert a zajok a legrosszabbak az egészben. Szóval maximum hangerő egy kis reszketés ritmusra, és a következőre jutottam:

Ez az egész olyan, mint egy szülés. Az ember várja, de nagyon, hogy túl legyen végre rajta. De közben be is van szarva, mert mindenki tudja, hogy bizony fáj. És a szomszéd Julcsi is mesélte, hogy neki bizony, de mégis bezzeg... És akkor eljön a nagy nap, és a reszketés csúcsosodik, és aztán igen, szem becsuk és jöjjön, aminek jönnie kell. És aztán túl vagyunk rajta, és nem, a fájdalmat nem felejtem el azonnal, jelentem... Sőt, eszembe sem jut(ott), hogy azonnal jöhet a következő (gyerek, vagy foghúzás). De végtelenül boldog vagyok, hogy vége, túl vagyok rajta. És persze végre a kezemben tarthatom őt (őket), aki(k) odabent olyan sok galibát okozott (-tak).

No, amit ezzel mondani akarok, hogy egy újabb mítosszal és két foggal kevesebb lett a kis buksi fejemben. 

Hú, de képzeljétek, milyen bazi nagyok! A doktornő aszonta, hogy nagyobbak, mint én. Höhö. Tényleg bazi nagyok. Kicsit remélem, hogy most a maradék felső fogaim nyújtóznak egyet és szép gyöngysorba rendezik magukat, mindezt fogszabályzó nélkül, és lehetőleg már holnapra, mert nagyon utálom, hogy előreállnak. Ja, Kuka, szívem, mielőtt megkérdezed, a maradék 30-ról beszélek, nem, nem asszonykórusos... De még lehet, ugye. :-D.

Csak azért csacsogok ennyit, mert nem tudok aludni, és még rámtör néha a remegés a sok izgalom után, és különben is, az írás oldja a feszültséget. Már sokkal jobban is vagyok. De még mindig borzasztóan zsibbad a pofám. Lehet, hogy addig jó. 

Na befejezem a szájhősködést. 

De komolyan, őrült büszke vagyok magamra. Megtettem, amit évek óta halogattam, sőt túl is teljesítettem a tervet, 100%-kal, ugye. Nem tudom abbahagyni, bocsánat érte. Na de most. Mostaztán. Micsoda egy hét volt, Basszus.

Benéztem...

... a szájába. És igen. De nem. Nem ott. Hanem fönt. Mindkét fönti kint van!!!!!!  Akkor már csak 9! És egyébként az utóbbi két éjszaka tűrhetőbb volt, bár nem ússzuk meg, hogy közöttünk aludjon. De legalább már aludtunk több órát is egyhuzamban, az is valami. (Amúgy vértezem magam Mo-ra, ahol van elég gyerekszoba, nem kell egy szobában aludniuk, és könyörtelenül le fogom szoktatni Rebest az éjszakai műsorról, nem riadok vissza semmitől sem, háháháháháhá).

Hoppácska

Teljesen véletlenül, öltözős-hátravetős őrület közben sikerült észrevennem, hogy kint van a jobb fölső rágófoga is Rebusnak. Mire nem jók ezek a küzdelmek... Szóval a fogsor fele már kint van, már csak 10-et kell végigszenvedni. Azért majd az alvás után jól meghisztiztetem megint (hehhh, csak nehogy fordítva legyen), mert van egy olyan érzésem, hogy a bal alsó is nagyon igyekszik kifele. Az elmúlt jópár éjszaka annyira, de annyira vacak volt, hogy kárpótlásul igazán kijöhetett volna már 2 fog egyszerre (vagy mind a 3., de nem akarok telhetetlen lenni, csak már nagyon nehezen viselem az alvásmegvonást).

Amúgy arról akartam írni, hogy első advent alkalmából gyönyörűen havazik ma egész nap, meg is marad, csodaszép. Minden hófehér, tiszta giccs az élet, csak autóba ne kelljen ülni. De sajna kell. Na nem baj, a hó mindig megnyugtat (khm, kivéve hazafelé, Ausztriában, amikor araszolunk miatta, na ez egy másik sztori és addigra már csak elolvad). Szóval minden csupa karácsony-giccs, jaaaaaaaaaaaj, imádom! 

Feladvány

Mi hiányzik a képről?

Már csak 11!

Juhéjj! Újabb néhány zaklatott éjszaka után végre itt van! Napvilágott látott! Kibújt! Rebus első rágófogának (jobb alsó) egyik kis csücske. Remélem ma éjjel végre akár 2 órát is alhatunk egyben. Ez is kemény menet volt.

Továbbra is meleg van és marad is

Amikor ezelőtt két héttel megjött egy kedves ismerősünk Magyarországról, hogy egy kicsit részt vegyen a családi életünkben, úgymond, még elég vacak idő volt, pulóveres és persze esős. Mondtuk is neki, hogy másra ne nagyon számítson, ez itt ugye Németország, az ittlétet nem az időjárás miatt szeretjük... Na kb. másnaptól tombol a nyár. A tegnapelőtti nappalis-strandolás után ma már arra vetemedtem, hogy nem vettem ölbe Rebekát a tízóraihoz (sőt, a meleg miatt nem is szilárd tízórait kapott, mert még mindig nagyon keveset hajlandó csak inni), szóval "megágyaztam" neki a szoptatóspárnával, és a kezébe adtam a cumisüveget. Íme: 

 

Pedig én nagyon nem szeretem, hogy egy ilyen pici babszi, aki cumisüvegből kapja a tejet, nem az anyukájához bújva cumizik, hiába, nekem is vannak rigolyáim, de a meleg felülírta az elveimet, ugyanis mindig úgy összeizzadunk, hogy az már egyikünknek sem jó. Így hát nagylányos "szipákolás" folyt, teljesen egyértelműen csak nekem okozott kisebbfajta lelki aggályt, de látva az eredményességet, túltettem magam rajta.

(Azt csak magamnak jegyzem ide fel, hogy később vissza lehessen keresni, hogy tegnapelőttre - végre-valahára - kibújt egy újabb fogacska, így az éjszakák újra kicsit jobbak, bár látom, hogy jön rendületlenül a többi is, lesz itt még hánykolódás. De akkor is jipppíííííí és hurrrááááááá, már csak 15 van hátra!)

Egy boszorka van...

... három foga van. Már két napja egyébként, csak nem tudtam írni.

Dentálhíradó

Csak az utókornak: ma kiesett végre a jobb alsó kettes. Csak a szerencsén múlott, hogy nem a fém csúszda verte ki a medencében, az ugyanis az első egyes metszőket találta el, de talán ott sem történt komolyabb baj, majd hétfőn kiderül, ha eljutunk fogorvoshoz :-S. (Hurrá, igen, nyaralunk!)

Tádám 2.

Ma éjjel kijött a másik kis fogacska is, abbamaradt a hasmenés is varázsütésre (nem mertem leírni, hogy itt hagytam 3 napra egy hasmenéses gyereket, kb. 5 napja ment a hasa, de valahogy nagyon egyértelmű volt, hogy fogzás áll a hátterében. Azért kapirgált a gondolat az agyamban állandóan, hogy mi van ha mégse, sőt, az is megfordult a fejemben, hogy nem megyek sehova, de aztán mégis, ehhh, mindegy is, nem magyarázom a bizonyítványom, fogzás volt. Most fog van kettő, kaka nincs :-D).

Tádám!

Na csak egy rövid helyzetjelentés. Amíg mi Párizs turistaösvényein koptattuk a csapásokat, addig Rebeka gyorsan kinövesztette az első fogacskáját. Disznófülű, tudtam, hogy ezt fogja tenni, de hogy ez ilyen gyorsan ment, az tényleg szemtelenség tőle (alig voltunk 3 napot távol), mert úgy tűnik, csak erre várt... A másik lehet, hogy már holnapra kint lesz. Szegénynek úgy néz ki a szája, mintha építési terület lenne, de mi csak gyönyörködünk.

Párizsról később, ha már lélegzethez jutok.

Klasszikus napló

Beni ma elhagyta a bal alsó kettest.

Úgy tűnik egyébként, hogy egyelőre túl vagyunk a rém-álmos időszakon, visszaállt a régi rend két napja (lehet, hogy csak panaszkodni kell, és rögtön helyrebillen a világ?). Egész más így az élet, hogy újra alszom. Döbbenetes, hogy micsoda hárpiát csinál belőlem néhány nap nem alvás. De most igyekszem mindenkit kárpótolni :-).

Fogak

Egyszer régen írtam arról, hogy beleestem a fogzás körüli depresszióba. Akkor, amikor Beni elkezdte növeszteni a felnőtt fogait (itt olvasható). Nagyon mellbe vágott az eset, tényleg.

Most mosolyogva gondolok vissza erre. Bevallom, mostanában inkább csak kínomban mosolygok, mert előállt az a helyzet, hogy mindkét gyerekem egyszerre fogzik. Rebekánál ez talán kicsit korai, viszont annál intenzívebb és gyötrőbb, az elmaradhatatlan nyugtalansággal, náthával és nyálzással körítve. Benjámin "időben" van, sőt, talán jobban is bírja, csak szegény enni nem bír, és nem is nagyon akar, amit az ő jelenlegi "állapotában" meg is értek.

Jó, jó, azért ennél nagyobb bajunk soha ne legyen.