Urlaub és egyebek

Megint sikerült eltűnni, de ezúttal van magyarázat... Gyerkők benyalták a skarlátot, szép klasszikus módon, egymás után, nem ám egyszerre... És mindezt a tavaszi szünet előtti héten, véletlenül sem akkor, amikor már szabin lettem volna, szerencsére apukájuk segített (köszi megint!), így tudtam dolgozni, de attól még elég horror egy hét volt. 

Ez persze így nem igaz: igazán nagylányosan pont azon a héten vettem magamnak egy új autót. Elköszöntem az én féltve szeretett öreg kincsemtől és lecseréltem egy tíz évvel fiatalabbra... Klasszikus. Azért márkahű maradtam, megint Golfom van, hatos, immár három hete az enyém, és még nem kellett vele szervízbe mennem (az élet apró csodái). 

This is the beginning of a beautiful friendship.

És ezzel az új csodával mentünk haza két hétre, nyaralni telelni. És nem lopták el. Ezúton is köszönöm! 

Aztán elfüstölt a számítógépem, és újabb komoly lépésként felnőttes életemben, kvázi kényszerből, egyedül, saját hatáskörben vettem magamnak egy új számítógépet is. Remélem ez is egy beginning of a beautiful friendship, bár ziemlich döcögős, mondjuk úgy, még szokjuk egymást. A szőke nő és a csinos számítógép, hahaha. 

Menthetetlenül öregszem, ilyes felnőttes dolgokat művelek. Brrrr.

Häpi Börsdey...

Nem öregítem magamat, de a fonalat szülinapomra kaptam (ami még nem volt :-D) és tádáááám, elkészült az első stólaköltemény belőle:

(Barka - Vattacukor, 3,5 gombolyag, tehát nem egészen 100 g az egész)

  

Kieg.

Felszereltem füstjelzőket. Megtanultam lámpát szerelni (3-at én raktam fel, működnek, szépek...Büszke vagyok, dícsérjetek! Én, én ededül!!!). Megvarrtam 6 db. függönyt, 5-öt a nagy nappliablakra, egyet a gardróbot elválasztandó (a lakás ezen "zugáról" nem csináltam képeket. Van egy gardrób a bejáratnál, mellette a wc, amellett pedig a fürdőszoba) A függönyt meg tudom mutatni: 

Jó szar kép, de hát ez van, a függöny látszik rajta, asszem. Ilyen rojtfüggöny, vagy mi, és nagyon jól mutat. Ráadásul egyelőre Rebekát is hdegen hagyta, nem utolsó szempont...

Ja, és van egy kamra a konyha mellett is, a nappaliból nyílik annak is az ajtaja, és nagyon praktikus, mindent elnyel. 

Hát így éldegélünk most "szerényen"...

Hajlék

Tádáááám... A várva várt képek.

Konyha

 

Nappali

  

  

Lépcső

Fiúszoba

 

Csajszoba

 

Enyéééééééééééém

 

Zöldövezet

Paradicsom

Köszönöm az IKEÁnak, hogy nagylelkűen támogathatom. És kérem, vegyétek észre, hogy a lakásról a képek abban az 5 percben készültek, amikor már nem és éppen még nem lógott száradó ruha egyik sarokban sem. És még a gyerkők sem értek haza... 

Amúgy...

... akkor írtam egy másikat is, de annyira megijedtem tőle, pedig higgyétek el, totál fiktív. De mégis csak bennem volt. Azért ide bemásolom, bár újraolvasva elég patetikusnak is tartom. Amúgy lehet, hogy ez jobban bejött volna a zsűrinek, már csak a dráma miatt is :-D

Anyaság? Itt mi mind anyák voltunk vagy vagyunk, és valószínűleg leszünk is még. Van egy cigid? Köszi. Akkor adjál már kettőt légyszi. Kösz. Az anyaság. Illatos meg rózsaszín, a szart. Örüljön, akinek így jön össze. Hányat ismerek, akinek betegen született a gyereke, vagy halva, mirólunk idebenn nem is beszélve... Vagy mondjuk láttál már olyan családot, ahol 4-5 gyerek van, de bár egy se lenne? Anyaság, ja.

     Jó, persze irigy is vagyok, nekem ez már soha nem jön össze. Szép ház, boldog család, illatos baba, szerető apuka. Engem nem lehet szeretni. Pedig voltam anya én is. No nem így, illatosan, meg mittomén, hanem csak úgy egyszerűen. Csak van egy bibi. Engem az anyaság szörnyeteggé tett. Na, adj még egy cigit.

    Amikor megismertem Jánost, minden olyan szép volt. Szerettük egymást, figyeltünk a másikra, tudtuk, ez a szerelem, tudtam, hogy ő az az ember, akivel le tudom élni az életemet. Dolgoztunk keményen, meglett a ház, esküvő és a púderszagú teszt. Stop. A teszt is meglett. De csak én lebegtem tőle. Pozitív lett. Valójában láttam, hogy örül, hogyne örült volna, hiszen minden magazinban azt látta, hogy örülni kell, de láttam azt is - csak én láttam, mert ő tudta -, hogy ezt ő mégsem...

     Az első hónapokban veszítettem el minden méltóságomat és nőiességemet a szemében. Nem a várandós, szeretett feleségét látta már, hanem egy állandó rosszulléttől gyötört hisztérikát, aki vagy zabál, mert olyan éhes, vagy éppen öklendezik, esetleg hány, ahol rájön. Karikás szemek, elgyötört arc, ápolatlan haj. Nem volt kedvem. Igen, így van. Rosszul voltam, élni se volt kedvem.

      A második harmadban rakott ki a házunkból. A ruháimat vihettem magammal, meg egy kis pénzt indulásképp. Mit tehettem volna? Visszaköltöztem a szüleimhez, a szegénységbe és reménytelenségbe. Engem hibáztattak: nem voltam jó feleség. Ügyvéd? Miből?

      A hetedik hónap elején indult meg a szülés. Borzasztóan fájt. Egyedül voltam otthon. Elfolyt a magzatvíz, és egyfolytában görcsöltem. Nem tudtam menni sem nagyon. Akkor már rég tudtam, hogy nekem minden mindegy. Nem tarthatom meg. Ezt a gyereket én nem akarom. A férjem ölte meg, nem én. Én csak bevégeztem, amit ő elkezdett.

       Igen, tudom, hogy lett volna más megoldás is. Mostmár tudom. Akkor és ott csak a fájdalmam cselekedett. Hogy nekem nem jött össze. Nekem ez már soha nem jön össze. Szép ház, boldog család, illatos baba, szerető apuka. Engem nem lehet többé szeretni. Engem az anyaság szörnyeteggé tett. Gyilkossá. 

Nem nyertem :-(

21:00

Imádom az alvógyerek-szagot. Puha és meleg. Nyugodt. Csöndes. A fenébe, megint elaludtam fektetés közben, pedig még annyi mindent akartam csinálni. De mostmár nem megy, csak bevonszolom magam az ágyba és inkább alszom tovább.

00:12

Nem, nem tudom kinyitni a szemem. Hátha csak egy kis nyökögés-sírdogálás és alszik tovább. Most nem bírok felkelni. A francba, remélem nem lázas vagy beteg, csönd van, csönd, alvás...

2:43

Nem, ez nem nyökögés-sírdogálás, ez üvöltés. Jövök már, jövök, csak ne kiabálj, felébred a bátyád, itt vagyok. Gyere, bújj ide mellém. Már alszol is, csak az anyameleg hiányzik, mi, kis büdös?

6:00

Utálom az ébresztőórát.

6:05

Csak még egyszer, és kelek.

6:10

Na jó, utolsó.

6:20

Kávét, de azonnal. Jajj, hogy szuszog, imádom az alvógyerek-szagot. Meg a rózsás kis arcot, és ezt a nyugalmat. Ne aludj el újra, fel kell kelni, a nagynak iskola van. Kávét, de azonnal.

6:45

Ébresztő drága, iskola van, a kakaó az asztalon. Oké, még egy perc, de aztán ki az ágyból. Mosolygok, tiszta anyja.

6:50

Szívem mozgás már, öltözz, moss fogat, mosakodj, itt az uzsonnád, tedd el, csináld már, miért vagy meztelen? Miért legózól? Ne most legózz! Hááááálllllóóóóóó? Háárom, kettőőőőő, eeeeee... Na azért.

6:59

Hogy a fenébe lehet, hogy éjjel bulizik és már fenn is van? Jövök, jövök. Gyere bogár. Hm, imádom az ébredőgyerek-szagot, a rózsás pofit, olyan puha és meleg. Jó, jó, itt a cumid, cumizzál még egy kicsit.

7:10

Miért nem vagy már felöltözve?! Még fogat sem mostál! Az uzsonnád az asztalon! Indulnod kell, csináld már, a kutyafáját!

7:12                     

Itt a reggeli az asztalon, gyere, vegyük le a hálózsákot. Ne visíts már korán reggel, tudod, hogy le kell venni, hálózsákban nem tudsz felülni a székbe. Hagyd abba. HAGYD ABBA.

7:15

Szia szívem, szép napot.

7:15:39

UUUUUUUUZSONNAAAAAAAAAAA!

7:20

Amíg anya elkészül, nézhetsz mesét.

7:21

MOST. Ráülök a WC-re. Egyedül. Aztarohadt... A hétvégén már mindenképp szőrteleníteni kéne. Muszáj, ez már nagyon durva. Vagy most gyorsan a zuhany alatt? A fenébe, ma korábban kell beérnem, nem fér már bele, na majd holnap. Zuhany. De jó ez a meleg. Zárd el. Szappan. A melegvíz, annyira jólesik... hagyd abba, menned kell... imádom, nem megy, de mennem kell.

7:45                                     

Fogmosás, krém, smink... Nem, a smink már nem fér bele, mindegy, már megszokták. Már megszoktam. Legalább este nem kell leszedni. Úgyis utálom.

7:50

Gyere szívem, öltözzünk. Jaj, ne kezd már megint, tudod jól, hogy fel kell öltözni. Anya sem pizsiben megy dolgozni. Pedig néhányan örülnének. Na, ne csináld, gyere, body, harisnya, nadrág, póló, nem olyan szűk a fejednél, ne visíts, látod, már ki is bújt a buksid... Most még nézheted a mesét, amíg anya is felöltözik.

8:00

Tudnám, mivel csesztem el már megint a reggelt, hatkor csörgött az órám, basszus. El fogok késni, most már biztos. Harisnya, póló, szoknya. Basszus, a melltartót elfelejtettem. Néhányan örülnének. Ó, bassza meg, másik harisnya. Másik harisnya, máhásihik harisnyaha. Ehh, ma jó lesz a farmer is. Úgyis hideg van.

8:07

Tessék, kikapcsolhatod a tévét, úgy van, ügyes vagy, látod? Cipő, kabát, sapka... Kaka? KAKA?! Mély levegő, kifúj. Fúj. Ez tényleg kaka. Gyerünk gyorsan. Nem, nem, ennek most nincs itt az ideje, a pelust ki kell cserélni, könyörgöm ne csináld, megveszek, indulnom kell. Anyának mennie kell dolgozni, tudod, én nem késhetek, a tanítónéni nem késhet. Feküdj le, úgy van, popsit a magasba, ügyes vagy, fúj, de büdös, ne kapálódz, kérlek szépen, csak most az egyszer ne repüljön semerre se a kaka, jól van, ügyes vagy, látod, kész is. Body gombol, harisnya, nadrág, cipő, kabát, sapka... NEM TÖKMINDEGY, MELYIK SAPKA???!!! Jó, ne haragudj, nekem tökmindegy, csak induljunk, könyörgöm.

8:17

Futfutfut, fussunk szívem, elkésem. Mi a fenével csesztem el már megint az időt?! Hatkor csörgött az óra... El fogok késni, már tuti.

8:20

Puszillak drága, szép napot, délután jövök érted. Még jó, hogy itt a bölcsi a sarkon. És most misziszschumacher, csapjon a lovak közé.

8:47

Jó reggelt mindenkinek, elnézést a késésért, egy pillanat, futottam a parkolóból, nem kapok levegőt.

8:49

Mosoly. És hogy vagytok ma? Házi feladat... könyv 83. oldal... hallgassuk meg a párbeszédet... A szünet 15 perces, nem hosszabb!

Ma minden házit kijavítok délután. Annyira szar vagyok, nem igaz, hogy nincs 10 percem a házik javítására. Tök ciki, hogy mindig a szünetben javítgatom őket. Még jó, hogy már nem dohányzom. Most inkább dohányoznék. De nem, javítom a házikat helyette.

Könyv 85. oldal... pármunka... Emberek, könyörgöm, én ide pihenni járok, ne szívassatok már, itt nem akarok fegyelmezni, felnőttek vagytok, vagy mi, tegyetek már úgy... És a házi feladat...

15:00

Kajálni kéne de nincs kedvem főzni egyedül. Van csoki a szekrényben. Inni is kéne már valamit.

Inkább megnézem az emaileket gyorsan, meg a számlámat, hogy hogy állok éppen. Csak a híreket még, és utána kijavítom a házikat. Meg elmosogatok. Meg összepakolok...

15:15

Szia szívem, milyen volt az iskolában? Legalább köszönj, és majd utána kérdezd meg, hogy mehetsz-e ehhez meg ahhoz. Menjél. Te meg nem, nem nézhetsz tévét.

Tessék, inni.

Tessék, gyümölcs.

Tessék, perec.

Tessék azonnal idejönni, megint kakis vagy, ki kell cserélni, fájni fog a popsid.

Hálló? Jaj, nagyon kedves vagy, most nem igazán alkalmas, éppen pelenkázok. A hétvégén? Velem vannak a gyerekek, nem fog menni, majd megpróbálom azért elérni a bébiszittert. Szia. Szia. SZIA!

18:00

Hálló? Oké, még 20 percet, de fél hétre legyél itthon.

18:31

Vacsora. Mese. Fürdés. Fogmosás. Húzd már a pizsamádat, a fenébe is, holnap iskola, le kell feküdnöd időben! Gyere te meg, itt a cumi meg a tejecske. Aludj már, szívem.

20:39

Anya, én is lefekszem, jó?

Ühüm..

21:00

Imádom az alvógyerek-szagot. puha és meleg és nyugodt. Nyugodt. És csöndes. A fenébe, megint elaludtam fektetés közben, pedig még annyi mindent akartam csinálni. De mostmár nem megy, csak bevonszolom magam az ágyba és alszom tovább, ki tudja, meddig lehet...

----------------

Terézanyu.hu - Pályázat 2012 

Tanár úr kérem...

Vétettem egy hibát a tesztben. Nem tudom, hogy hogyan fogok így tiszta lelkiismerettel németként tovább élni. Ígérem, a gyerekeimnek megtanítom a helyes választ. Úttörő becsszóra.

A két pártot, amit az SED 1946-ban erőszakkal magába olvasztott, KPD-nek valamint SPD-nek hívták. 

Jól jegyezzétek meg!

(Tudnám, miért b@ssza a csőrömet, hogy 10 perc alatt 1 hibát vétettem, 33 kérdésből, miközben eleve elég 17 kérdésre jól válaszolni ahhoz - egy óra alatt -, hogy magába fogadjon a német állam... És egyébként fingom nincs arról, hogy mi az a KPD, és valahogy el is felejtettem korábban megnézni. Vagy megnéztem, de már elfelejtettem. De NEM TÖK MINDEGY???!!! Hülye maximalista pinusz vagyok, az az igazság :-DDD)

Akit érdekel, mert vicces és érdekes is amúgy: teszt

Itt a Húsvét 2.0, avagy...

...Istennő vagyok. A konyha tündérkirálynője. Elájulok magamtól, annyira jó vagyok.

Kalács nyersen 2.0

kalács készen 2.0

Oké, másik recept volt, és bevetettem a boszorkányságot is, nevesen a ráolvasást, ami segített (hólyagosodjál már, b+, mert a kezem már hólyagos, de már neked is kéne. Hólyagososdjáááááááááál. Hóhólyahagosodjáhááááááál!!! Azott egy hólyag? Egy hólyagocska? Nem, a kezem. Ja. De ott, ni mán, az, az ott bizony... akkor most pihenjél.) 

Így hát ez a példány már igazán finom és puha is lett, nyam-nyam. 

Itt a Húsvét

Egyfolytában főzök-sütök. Kicsit élvezem, hogy magam vagyok, és teljes odaadással, csak a konyhára koncentrálva csinálhatom mindezt, rég volt már ilyen. Ma pl. fonott kalácsot készítettem. És annyira, de annyira meghatódtam magamtól... Már fogalmaztam is a poszt címét: Istennő vagyok. Vagy: A konyha tündérkirálynője. Vagy hogy: Elájulok magamtól, annyira jó vagyok, szóval valami ilyesmi. 

Mert egyszerűen gyönyörű. És az én két kezem munkája. Nézzétek ti is, ámuljatok és lássatok csodát:

ilyen volt

ilyen lett

Mondjátok, hogy nem egy csoda. Na ugye. 

No. Az egész posztból mégsem lett semmi. Mert a külcsín, az még megvan, de a belbecs... Nagyon száraz, de vannak benne mégis olyan furcsa részek a fonatokba sodort vajtól, és mikor kivettem a sütőből összeesett, és különben is, "ha megdobnak kővel, ezzel a kenyérrel  kaláccsal dobj vissza". 

Szóval ezért ment el a kedvem az önajnározástól. Ettől függetlenül azért mégis istennő vagyok. Meg a konyha tündérkirálynője. Azazhogy elájulok magamtól, annyira jó vagyok. 

És holnap csakazértis újra megpróbálom. 

Na még egy utsót hadd puffogjak

Követelem, hogy ha a doktori nem is, a közt. elnöki cím mindenkinek állampolgári jogon, születéstől fogva járjon. 

Ahogy a régi vicc is tartja:

Mindenki rendőrnek közt. elnöknek születik, csak van, aki továbbtanul.

Jó, befejeztem. Holnapra ezt a békát is szépen lenyeljük. (azért szólítsatok már egy kicsit közt. elnöknőnek, naaaaaa. Doktorim nekem sincs...)

Szerintem azért ez már nagyon ciki...

És elnézést mindenkitől, aki nem ezt várja itt és most a blogban, aber nem tudom szó nélkül hagyni...

A lényeg, hogy azért ezt kúttúrállamokban kúttúrráttan el szokták intézni, és nem egymás seggének fényesebbre nyalásával... De úttörő becsszóra igyekszem majd ezentúl is alkotmányunkhoz hűen nem szarrá röhögni magam a közt. elnökön. Sőt. Szóltak ugye, hogy tisztelnem is kell. Mert hát egy országot képvisel... 

Vazz. Én kérek elnézést.

Na ez aztán húdehú....

Hát ennél hülyébb címet nem adhatnék bejegyzésnek, azt hiszem. De ez aztán valóban húdehú.

Az úgy volt, hogy elkezdődött az órám reggel, és minden okés volt, amikor is észrevettem, hogy a szemközti ház tetején kavircol egy nő. Először azt hittük, kizárta magát, na de hát hogyan kerülhetett akkor is a tetőre, nem tudtuk igazán mire vélni a dolgot. Kinyitottam az ablakot és igyekeztem megkérdezni, hogy van-e szüksége segítségre, de nem válaszolt, mintha mindenáron fel akart volna jutni a tetőnek is a legtetejére. És akkor úgy döntöttem, hogy aztakrvapba, ez nem viccel, és rohantam a titkárságra szólni, hogy hívják, akiket hívni kell. 

Jöttek is, 4 tűzoltóautó, rendőrség, mindenki, aki segíthet. És tényleg, öngyilkos akart lenni. Kiderült, nem először. Basszus. Nagyon rossz volt látni. Végül lehozták, de egy rendőr percekig győzködte, és látszott, hogy a nő zokog és teljesen kétségbe van esve, többször felállt, a rendőr fogta erősen, míg megérkezett a tűzoltó mentőegység, akik végül épségben leszedték a tetőről. Basszus. Basszus. Nagyon nyomasztó. 

Persze tudom, ha valóban elszánt lett volna, hát, majdnem fél órája volt megtenni (hurráhurrá, hogy nem tette meg, nem csak én sokkoltam volna be tőle). És gyakorlatilag megmentettük az életét. De hát lehet, hogy szegénynek tényleg így a szarabb? Egy biztos, holnap is ezt tenném, sőt, nem szaroznék hülye "segíthetek, asszonyom?" kérdésekkel, hanem magam tárcsáznék és csak utána rohannék a titkárságra... 

Basszus.

Kieg.: A legdrámaibb az volt, hogy a nő kendővel a fején volt az elején, egyértelműen látszott a ruházatából, hogy valamelyik muzulmán nemzetiség tagja, és egyszer csak levette mindkét kendőjét és ott ült fedetlen hajjal... És bármennyire is próbálom elkerülni az előítéletességet, nem tudtam (és tudok) másra gondolni, csak arra, hogy mi is történhetett, ami idáig juttatta... 

A (z egyik) tartozásom

Íme, ő, a zsidókacsa, amit feltakkeroltam:

Ahol dolgoztam volna,

de azért továbbra is bedolgozom:

Nyitás október 15-én, ha erre járnátok...

Lájkolhatjátok is, ha úgy tetszik. (Van annak valami értelme egyébként, azon túl, hogy trendi? Vagy már nem is az?)

Úgy adódott...

... félig-meddig spontán, hogy lett másfél napom gyerekek nélkül. Ilyenkor hirtelen nem is tudom, hogy mihez fogjak, mert ez a tudúliszt is mindig olyan hosszú, hogy a vége az, hogy inkább hagyom a fenébe az egészet, mert átláthatatlan... 

Na szóval, kezdtem a napot egy forró fürdővel, fürdősóval, testápolással, arcpakolással, amúgy csajosan. Frissen, illatosan pattantam ki a kádból, és akkor eszembe jutott, hogy van ám nekem két legjobb barátom, akik felől már régen nem érdeklődtem, így itt az ideje ennek is. Elővettem őket és gyorsan megcsináltam a fotókat is, mert fejben már készültem, hogy írok az én milliós nagyságrendű rajongótáboromnak, és persze rögtön tudtam, hogy ezt meg kell írnom. Íme, Ők: 

  

nem fizetett hirdetés

Velük csodákra vagyok képes. Javítottam már lötyögő kilincset, ajtógombot, szereltem össze számtalan bútordarabot, és tegnap végre feltettem a polcokat a kisházban a falra: 

  

én, ededül!

A takker is kedvencem (ráadásul önvédelmi fegyvernek is kiváló). Van egy zsidókacsám (elnézést, nem akarok senkit bántani a névvel, de ez a kacsa nekem zsidókacsa*), őt is úgy takkeroltam fel a helyére, meg a horgolt táblácskáknál is tudok vele csalni, miszerint a hátoldalon odatakkerolom a horgolást, hogy tartósabb legyen (pssssszt!). 

Vettem végre egy csodaszép szerszámosládát is, mert már olyannyira belejöttem a "férfias játékokba", hogy gondoltam itt az idő, fel kell vállalnom, és rögtön vettem egy fogót is, meg műszerész csavarhúzókat is, mert az elemes játékokban már szinte minden csavart tönkretettem ilyen-olyan késekkel, elemcsere címén... 

    

a reklám után visszajövünk

A fogó egyébként arra kellett, hogy le tudjam tekerni a csapokról azt a pecket, ami mindig rohadtul elvízkövesedik, amitől a víz már csak össze-vissza találja meg az útját és fröcsköl veszettül, semmit és senkit nem kímélve. Szóval megvettem a fogót, lecsavartam a peckeket (khm, a szakmai szókincsem még csiszolódni vágyik - németül Brause), bedobtam őket ecetes vízbe éjszakára, és másnap - láss csodát - sehol a vízkő, visszacsavartam őket és azóta stúfenlósz folyik a víz, sehol egy fröccs, élmény a mosogatás, élmény a kézmosás, a zuhanyozás, a zuhanyrózsával is meg kell még csinálnom. 

És végül kérem, hogy vegyétek észre, hogy mindezt a csajos fürdő után, frissen és illatosan... És amikor észrevettem, hogy már nem csak a játék, hanem a szag is férfias, eszembe jutott az is, hogy - upsz - fogat elfelejtettem mosni, így előlről kezdtem a napi programot... 

*Eltüntettem róla a fényképet, újat kell csinálnom, így külön posztot kap(tok) majd.

Khm...

Szerdán történelemből éretségiznek

Well. 

Bréking!

Jujjjjj, rossz gombot nyomtam, amivel sikerült eltávolítanom az összes megjegyzést! Ne haragudjatok, a fejemben itt van mind, ezer bocsánat, hülye vagyok, nem igazán értek hozzá, igaz most már ezt is tudom... Nem direkt volt, hanem bénázásiból! És személyes indulaltok mégúgy sincsenek mögötte. Hülye vagyok, hülye vagyok, hülye vagyok....

Hóóóóó

Itt van, megérkezett, az első hó. Imádom! Kár, hogy csak fél tízig havazott. Azóta eső esik. Azt utálom. De hátha holnap reggel megint havazni fog. Azért itt van két kép, hogy bizonyítsak, meg mert giccsesek kicsit, témaválasztást tekintve, és mert így bemutathatom nektek állandó vendégünket, akit úgy hívnak, hogy vau-vau. 

        

179

http://index.hu/belfold/2010/11/10/daka_jozsef_bejelentkezett_a_magyar_tronra/?rnd=97

Spiró György Feleségverseny megvan?

Schnappi

Délután bulihangulat kerekedett (á la Rebeka másik szülinapja, ami történetesen pont ma van), és ezt a dalt hallgattuk őrjöngve mi hárman. Erről eszembe jutott, hogy én innen tudom, hogy a krokodil az das Krokodil, amiről meg eszembe jutott, milyen görcsösen próbáltam ezelőtt kilenc évvel a német névelőket magamévá tenni, és milyen sokáig tartott, míg elengedtem ezt a névelő-parát, és ma már nagyjából leszarom, és érzésre megyek, kommunikációs zavart úgysem okoz, ugye. Erről meg az jutott az eszembe, hogy a magyar suliban négy színes fakanál segítségével próbálják a gyerekeknek megtanítani a névelőket, mint a német nyelv mumusait (hahhh, pedig mennyi minden egyéb is van, sokkal fontosabb) Fakanál, ez jó, szerencse, hogy nem beléjük verni próbálják, elnézést... Szóval elmélkedem itt a túldimenzionált névelőkről, hallanák Mo-n Benit beszélni, néha ő is csak találgat, a der sűrűn befutó, az itteni iskolában meg mindig kinevetnek, amikor aggódom, hogy ez nem okoz-e majd gondot a tanulásban. És az is eszembe jutott erről, hogy a minap a bölcsiben a gondozónő, akit Natalia-nak hívnak, és származását tekintve orosz, de itt nőtt fel, következetesen der Krokodilt mondott. A német gyerekek hadd dolgozzanak, hogy akkor hogy is van ez???