Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. A hideg ráz ettől a közhelytől, minden sarkon megkapom, mikor kitől. Hemzseg a világ a szakértőktől. De. Mostanában többször villog a mondat a fejemben és sajnos nem csak akkor, amikor az éppen ügyeletes szakértő, akivel mondjuk a boltban összefutok, az orrom alá dörgöli...
Vigyázat, rinya alert!
Szóval az úgy van, hogy reggel én kelek a gyerekekkel, mert ember mostanság nagyon sokat és nagyon későig dolgozik (1). Namost. Rebeka benyalja a reggelijét, és jobb napokon, mint pl. ez a mai is, alszik egy-két órát még tovább (-1, akkor az eddig 0). Ezalatt az idő alatt én felkelek és felébresztem Benit (2), aztán megpróbálom kitessékelni az ágyból (3). Ekkor rövid vita következik, hogy előbb öltözik vagy reggelizik-e, illetve mikor óhajt fogat mosni (előtte, utána avagy közben - 4)
Reggelizés közben fokozódik a hangulat (Beni, ha a többiekkel együtt akarsz iskolába menni, akkor ne olvassáááál mááááár evés közben, mert nincs rá idő, nem fognak megvárni. Egyél mááááááár. Anyaaaaa, van még időőőőőő? Egyél mááááár, mert még van, de ha nem eszel normál tempóban, hamarosan nem lesz - 5) Homloktörlés, reggeli kipipálva.
Irány föl, öltözés (Ezt a hülye zoknit nem bírom felhúzni! Naaaaaa!!! - Zokni földhöz csapkodása következik, innentől minden duplán számít, az idő is szorít, szóval 6 és 7) A feszültség növekedésével persze a hangerő is egyre nagyobb.
Eljutottunk a fürdőszobáig, most a fogmosás nevű művelet következik, kánonban. Ez abból áll, hogy én szó szerint és átvitt értelemben is habzó szájjal sziszegek: A másik oldalon is! A fölsőket is! Ne énekelj, úgy nem lehet rendesen fogat mosni! Azt akarod, hogy megint én mossam a fogadat?! (8)
Most már csak el kéne indulni. Pulóver, cipő, kabát - ne a madarakat bámuld már, indulnunk kell! - iskolatáska, sál, sapka (9). Újabb homloktörlés, kiléptünk az ajtón! Hurrá!
A mérleg: röpke 1 óra alatt 9 rinya mínusz egy pozitívum. Majdnem minden reggel. Nnnnna. Most jól kipanaszkodtam magam.
Akkor most visszapörgetném odáig, hogy kiléptünk az ajtón, hurrá! Innentől kisimulnak a vonások, elcsitulnak a viharok és elfelejtődnek a reggeli trapp során elszenvedett sérelmek. Sétálunk egymás mellett, én hallgatom őt, ő meg csak mondja és mondja és baktat és mondja. Ilyenkor csemegézhetek az információ-áradatból. Mit csemegézhetek, egészen jóllakom! Megtudom, hogy ki miért kapott sárga-, illetve piros (hujjujuj)-lapot az iskolában, ki milyen különórákra jár és hogy éppen ki a legszebb kislány. Sőt, néha még azt is elárulja, hogy éppen ki szerelmes belé.
Megérkezünk az utolsó sarokhoz, ahonnét már egyedül visz az útja tovább. Puszi anya. Puszi drága, szép napot! És mire hazaérek, már azt sem tudom, min húztam föl magam olyan rettentően, amikor még el sem kezdődött a nap.
Vigyázat, rinya alert!
Szóval az úgy van, hogy reggel én kelek a gyerekekkel, mert ember mostanság nagyon sokat és nagyon későig dolgozik (1). Namost. Rebeka benyalja a reggelijét, és jobb napokon, mint pl. ez a mai is, alszik egy-két órát még tovább (-1, akkor az eddig 0). Ezalatt az idő alatt én felkelek és felébresztem Benit (2), aztán megpróbálom kitessékelni az ágyból (3). Ekkor rövid vita következik, hogy előbb öltözik vagy reggelizik-e, illetve mikor óhajt fogat mosni (előtte, utána avagy közben - 4)
Reggelizés közben fokozódik a hangulat (Beni, ha a többiekkel együtt akarsz iskolába menni, akkor ne olvassáááál mááááár evés közben, mert nincs rá idő, nem fognak megvárni. Egyél mááááááár. Anyaaaaa, van még időőőőőő? Egyél mááááár, mert még van, de ha nem eszel normál tempóban, hamarosan nem lesz - 5) Homloktörlés, reggeli kipipálva.
Irány föl, öltözés (Ezt a hülye zoknit nem bírom felhúzni! Naaaaaa!!! - Zokni földhöz csapkodása következik, innentől minden duplán számít, az idő is szorít, szóval 6 és 7) A feszültség növekedésével persze a hangerő is egyre nagyobb.
Eljutottunk a fürdőszobáig, most a fogmosás nevű művelet következik, kánonban. Ez abból áll, hogy én szó szerint és átvitt értelemben is habzó szájjal sziszegek: A másik oldalon is! A fölsőket is! Ne énekelj, úgy nem lehet rendesen fogat mosni! Azt akarod, hogy megint én mossam a fogadat?! (8)
Most már csak el kéne indulni. Pulóver, cipő, kabát - ne a madarakat bámuld már, indulnunk kell! - iskolatáska, sál, sapka (9). Újabb homloktörlés, kiléptünk az ajtón! Hurrá!
A mérleg: röpke 1 óra alatt 9 rinya mínusz egy pozitívum. Majdnem minden reggel. Nnnnna. Most jól kipanaszkodtam magam.
Akkor most visszapörgetném odáig, hogy kiléptünk az ajtón, hurrá! Innentől kisimulnak a vonások, elcsitulnak a viharok és elfelejtődnek a reggeli trapp során elszenvedett sérelmek. Sétálunk egymás mellett, én hallgatom őt, ő meg csak mondja és mondja és baktat és mondja. Ilyenkor csemegézhetek az információ-áradatból. Mit csemegézhetek, egészen jóllakom! Megtudom, hogy ki miért kapott sárga-, illetve piros (hujjujuj)-lapot az iskolában, ki milyen különórákra jár és hogy éppen ki a legszebb kislány. Sőt, néha még azt is elárulja, hogy éppen ki szerelmes belé.
Megérkezünk az utolsó sarokhoz, ahonnét már egyedül visz az útja tovább. Puszi anya. Puszi drága, szép napot! És mire hazaérek, már azt sem tudom, min húztam föl magam olyan rettentően, amikor még el sem kezdődött a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése