Idill

Ma olyan igazi idilli napunk volt, mindenki jól érezte magát a bőrében. Sőt, nagy dolgokat is véghez vittek ma a gyerekeim. Benjámin például egyedül ment az iskolába. Én meg fogtam a már jól bevált alibimet, és sétáltatásnak álcázva követtem őt tisztes távolból. Igen, ehhez mifelénk alibi kell, nem lehet ám csak úgy követni egy tündéri kisgyereket, mert kapunk aztán az esernyős néniktől, sétapálcás bácsiktól (megjegyzem, ez tök jó, mert így nem veszünk el a közönyben). Szóval Beni csuda ügyesen eljutott az iskolába, illetve csak az utolsó sarokig, mert azért kértem, hogy várjon meg ott, egy puszit még hadd adjak. És megvárt, és olyan jó kedve volt a jó kezdéstől, hogy még pusziszkodni is lehetett vele (az iskola előtt! nagy szó!).

Aztán a héten mindketten elkezdték az úszást. Beninek már nagyon kell, az iskolában ez a központi téma, hogy úszik-e a gyerek, illetve, hogy mi az, hogy még nem?! Így aztán beírattuk úszótanfolyamra. Nagyon élvezi, és - számomra hihetetlen módon - nem fárad el tőle. Az étvágya azért legalább megjött.

És a mi kis Rebekánk ma volt először úszni. A babaúszás vele elég egyértelmű döntés volt, egyszerűen imádja a vizet. Annyira, de annyira élvezte, hogy alig hittem a saját szememnek! Már az összes többi baba sírt, meg fázott, meg nyüglődött, de ő még mindig rótta apjával a köröket, fáradhatatlanul, élvezettel. Az első alkalom után azt gondolom, hogy érdemes volt belevágni. Olyan virágos jókedve kerekedett az úszástól, hogy öltözés közben hangosan kacagott, csodájára járt az "úszóközönség". Aztán egy másodperc alatt beájult és aludt 3 órát.

Beállt a csend, mégha röpke időre is.

Este a mese után (amiről most nem írok, mert ott majdnem borult a hangulat, ilyen-olyan dacos-kiskamasz észjárás okán) úgy döntöttem, hogy akármi is van, én csapok egy nagy hajmosós forróvizes tusolást. Ezért betereltem a dacolva hisztizőt és a csak úgy unatkozásból nyiff-nyafogót a fürdőszobába, a kialakított játszószőnyegre.

És ekkor újra beállt a csend.

Benjámin olvasgatott (vagyis próbált, még nem tökéletes, de csiszolódik), Rebeka pedig ette a keze ügyébe kerülő játékokat, az elégedettség hangjait hallatva. Én meg csak álltam a zuhany alatt, és hallgattam a nagy semmit. Nem kapkodtam, hagytam, hadd élvezzék, hogy elválaszt minket egy zuhanyfüggöny.