Elért minket is minden kisgyerekes szülő rémálma, az éjszakai alvás, illetve a nem alvás. Majdnem öt hónapig kényeztetett minket ez a kicsilány, most meg úgy döntött, hogy akkor megmutatja, milyen jó dolgunk is volt nekünk mostanáig, és úgy egy hete elhatározta, hogy akkor ő éjféltől nem alszik.
Na jó, ez így, ebben a formában nem igaz. Alszik ő, csak keveset. Ma éjjel például óránként ébredt. Nem volt rossz kedvű, vagy éhes, csak álmában is unatkozott, gondolom. Az első ébredésnél bedugtam a szájába a cumit. A másodiknál átfordítottam a hasára. Aztán magamhoz vettem. Majd ismét bedugtam a cumit. Az utolsó általam regisztrált ébredésnél, úgy fél hat körül pedig átadtam az apjának, mert nem bírtam tovább: az éjszakai pihenésből csak a mélyalvós fázis maradt ki.
Ettől kezdve viszont Rebeka sem bírta tovább, és úgy döntött, hogy ha már enni kap, fel is kelne, mert biza reggel van, sötétség ide vagy oda. Itt én elvesztettem a fonalat, egészen hét óráig, amikor csörgött az a hülye ébresztőóra. Gyorsan átállítottam fél nyolcra (ebben profi vagyok, csukott szemmel, álmomban is simán megoldom), hogy még egy ici-pici időt nyerjek. Beájultam, és ekkor - pontosan ekkor - Benjámin vágtázott rajtam keresztül, szó szerint. Semmit nem látott a sötétben, nosza, felpattant az ágyamra és rám, persze nem direkt, hanem hogy üdvözöljön és odabújjon egy reggeli ébresztésre. Hát igen, végülis, indul a nap.
Rettegek már az éjszakáktól, mert az én ritmusom még nem változott, és estére felpörgök régi jó szokás szerint, ahelyett, hogy én is lefeküdjek a gyerekekkel egyidőben.
Na jó, ez így, ebben a formában nem igaz. Alszik ő, csak keveset. Ma éjjel például óránként ébredt. Nem volt rossz kedvű, vagy éhes, csak álmában is unatkozott, gondolom. Az első ébredésnél bedugtam a szájába a cumit. A másodiknál átfordítottam a hasára. Aztán magamhoz vettem. Majd ismét bedugtam a cumit. Az utolsó általam regisztrált ébredésnél, úgy fél hat körül pedig átadtam az apjának, mert nem bírtam tovább: az éjszakai pihenésből csak a mélyalvós fázis maradt ki.
Ettől kezdve viszont Rebeka sem bírta tovább, és úgy döntött, hogy ha már enni kap, fel is kelne, mert biza reggel van, sötétség ide vagy oda. Itt én elvesztettem a fonalat, egészen hét óráig, amikor csörgött az a hülye ébresztőóra. Gyorsan átállítottam fél nyolcra (ebben profi vagyok, csukott szemmel, álmomban is simán megoldom), hogy még egy ici-pici időt nyerjek. Beájultam, és ekkor - pontosan ekkor - Benjámin vágtázott rajtam keresztül, szó szerint. Semmit nem látott a sötétben, nosza, felpattant az ágyamra és rám, persze nem direkt, hanem hogy üdvözöljön és odabújjon egy reggeli ébresztésre. Hát igen, végülis, indul a nap.
Rettegek már az éjszakáktól, mert az én ritmusom még nem változott, és estére felpörgök régi jó szokás szerint, ahelyett, hogy én is lefeküdjek a gyerekekkel egyidőben.
Rebeka most itt alszik a karomban, cumival a szájában, és még így is felsír néha álmában. Komolyan nem tudom, mi lelhette. :-(
3 megjegyzés:
Esetleg fogak? Ennyi idős korban már simán...
Nálunk akkor van egy-két ilyen éjszaka, amikor új fog jön elő. Hát, nem túl gyorsan, 16 hónap, 6 teljes fog és 2 fél.
Ó, igen, én is erre gondolok állandóan, de nem látszik semmi a szájában. Ez a mai éjszaka volt nagyon extrém, amúgy olyan 3 órákat alszunk egyben. Na megyek is lefeküdni, de persze ha rápörgök, hogy most aztán alszom, nem tudok egykönnyen elaludni :-S. Jóéjszakát!
Én is a fogakra gondolok, illetve akár fejlődési ugrás is lehet a háttérben. Emma 2,5 hónapos kora óta átalussza az éjszakát, de 4 és 5 hónapos kora között minden éjjel óránként felkelt, láthatólag minden OK nélkül. Cumi, simi, vissza aludni. Aztán egyszer csak elmúlt. Nektek is így lesz, ne add fel!
Megjegyzés küldése