Szóval igen, elolvastam a legutóbbi NL cikket is a témában. Először arra gondoltam, hogy megpróbálok felülemelkedni azon, hogy már megint sikerült két, a civil szervezetek irányában negatívan elfogult érintettet megszólaltatni, de nem tudok elszakadni ettől, bár legalább a csúsztatás mértéke mintha már kisebb lett volna, még ha ott is van a cikkben újra.
A riport, vagy cikk, vagy szösszenet (nem, ez túl kedves szó, itt most nem használnám), vagy nem tudom, minek is nevezzem (elég összecsapottnak tűnik, de ki nem szarja le, hiszen ez a szent NL), szóval az írás, azt hiszem, ez a legjobb, már nem csak az örökbefogadó családok és a civil szervezetek lejáratásáról szól, hanem az "átlag" olvasót is hülyének nézi:
Most komolyan, van közöttetek olyan, aki úgy gondolta, hogy egy életet adó, aki örökbe adja 1, 2, x gyerekét, ezt a döntését az életének egyetlen egy pontján sem, SOHA nem bánja meg?
Vagy van esetleg olyan, aki azt gondolja, hogy a megbánás azért jön, mert az örökbeadás civil szervezeten keresztül történt (ha már, ugye a visszásságairól szólna a cikksorozat)? Hm?
Biztos vagyok benne, hogy az örökbeadás az örökbeadónak a legnehezebb, szerintem ezzel minden épeszű, aki a témán már gondolkodott, tisztában van. Aztán nehéz lesz ez az örökbeadottnak, élete több pontján is valószínűleg. Csak nekünk, örökbefogadóknak szép és kerek egy ilyen történet, egyes-egyedül. Igen, tádám, ki gondolta volna - persze az oknyomozó (???) újságírónőkön kívül -, hogy ettől a döntéstől az életet adó (és talán közvetlen, beavatott hozzátartozói) legalább egyszer élete során szenvedni fog...
Persze, tudom, hogy kell a népnek sok sztori, amiben bűn, megbánás és tragédia van. Én is szívesen olvasnék még több történetet az életet adók szemszögéből is (esetleg nem csak azért, hogy csámcsoghassak a civil szervezetek "kizsákmányoló" tevékenységén), főleg, mert színezi a világot, ami (ismét tádám, és ki gondolta volna) nem fekete és fehér. Ám itt jön a képbe pl. a mindkét megkérdezett által újra megcsengetett elmarasztalás és negatív felhang - akármelyik - civil szervezetről is legyen szó, amitől a cikk és a lap megint tökéletesen hiteltelenné vált.
Az még idekívánkozik, csak hogy ne mindig kritizáljak már, hogy ebben a cikkben legalább van egy mondat, ami - végre és valóban - elgondolkodtató, és amire valós szívfacsarást lehetett volna építeni, ha át tetszettek volna gondolni: az egyik riportalany megjegyzi, hogy bárcsak inkább vetette volna el...
Van egy olyan érzésem, hogy egy ilyen nehéz válaszút előtt álló várandós ezután a cikksorozat után inkább az abortuszt fogja választani. Hurrá és köszönjük a hasznos munkát.
7 megjegyzés:
Sajnos nem tudok mást mondani, mindenben egyetértek veled!
Valahogy olyanok ezek az újságírók (már bocsánat a kifejezésért) mintha "lóval imádkoznál", vagyis, a süketek és vakok párbeszéde zajlana. Reméljük , hogy mostmár inkább leszállnak a témáról és így legalább nem okoznak több kárt!
Józsi, majd a jövő hét végén jól kibeszéljük még őket egyszer, aztán remélhetőleg tényleg befejezik... :-)
Judit, jöttök Ti is a Gólyahíres nyári találkozóra???? Hurrrááááááá!!!!! :o)
Igen, de csak szombaton tudunk ott lenni, vasárnap utaznunk kell vissza, hétfőn iskola :-(
ruju, ez a mondat ugyanott van "hasznosságban", mint a koraszülöttes sorozatban az a "vallomás" az ikres anyukától, hogy bizony ha lett volna lehetősége, akkor ő köszönte volna, nem kérte volna a gyerekeket... ehhh. :-((
sudve, jujjjj, ilyen is volt? Anyám...
ruju, volt bizony, és ezt annyira "ütősnek" találta mindenki, hogy egy RTL Fókusz Plusz összeállításban is muszáj volt megismételni (a riportért egyébként az ORTT elmarasztalta a FP-t, a helyreigazítást azóta sem adták le, szerintünk bíróságra mentek a vélt igazukért.)
Megjegyzés küldése