Itt a németeknél éppen ma van anyák napja. Ez ránk, magyar anyákra nézve igen szerencsés helyzet, lehet május első és rögtön utána a második vasárnapján is ünnepeltetni magunkat. Nálunk mondjuk évek óta úgy zajlik az első, hogy majd a másodikon, merthát az ovi meg az iskola is akkor ünnepel, stb... A második meg úgy, hogy nem az elsőn ünnepeltünk már?
Amúgy annyira nem izgat, szóvá teszem minden évben, tettetett sértődöttséggel (szegény diákjaim!), de valójában mindegy, ezzel is úgy vagyok, mint minden más hasonlóval: olyan közhelyesen, hogy miért pont ma? Miért nem mindig?
Ma egyébként is egy kedves magyar kislány első áldozására koncentráltunk, távol élő rokonok miatt mi, három magyar család képviseltük számára az ünneplő tömeget. Na és itt jön a lényeg, amitől a mai (második) anyák napja mégis olyan érdekesen átszellemült és nosztalgikus lett: a templomból indultunk haza Rebekával (Beni egy másik családdal ment). Beindítottam az autót, megszólalt a rádió. És mintha erre vártak volna (mármint rám, hogy hallgassam), a riporter azon nyomban köszöntötte az anyukákat egy dallal, ami az egyik esküvői zenénk volt (ez és ez mellett).
Ezt valamiféle jelnek tekintettem, hogy lám, milyen jó kis döntéseket is hoztam, hoztunk eddig az életünkben. Azóta is lebegek ettől az érzéstől, csuda kellemes.
Amúgy annyira nem izgat, szóvá teszem minden évben, tettetett sértődöttséggel (szegény diákjaim!), de valójában mindegy, ezzel is úgy vagyok, mint minden más hasonlóval: olyan közhelyesen, hogy miért pont ma? Miért nem mindig?
Ma egyébként is egy kedves magyar kislány első áldozására koncentráltunk, távol élő rokonok miatt mi, három magyar család képviseltük számára az ünneplő tömeget. Na és itt jön a lényeg, amitől a mai (második) anyák napja mégis olyan érdekesen átszellemült és nosztalgikus lett: a templomból indultunk haza Rebekával (Beni egy másik családdal ment). Beindítottam az autót, megszólalt a rádió. És mintha erre vártak volna (mármint rám, hogy hallgassam), a riporter azon nyomban köszöntötte az anyukákat egy dallal, ami az egyik esküvői zenénk volt (ez és ez mellett).
Ezt valamiféle jelnek tekintettem, hogy lám, milyen jó kis döntéseket is hoztam, hoztunk eddig az életünkben. Azóta is lebegek ettől az érzéstől, csuda kellemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése