...azon gondolkodom, hogy hogyan is kéne ezt a mai bejegyzést idebiggyesztenem, mert már cikinek érzem, de aztán úgy döntöttem, hogy ez az én blogom, a gyerekeimnek (is) írom, így egyszerűen csak kivágom ide, aki unja, ne olvassa (de azért puszi mindenkinek, aki még bírja).
Szóval, Rebeka mászik. Felkelt reggel és úgy döntött, hogy ez neki mindig is ment, csak mostanáig titkolta, milyen is lenne már, ha egyből rögtön minden tudását elpuffogtatta volna azonnal, halálra untuk volna magunkat az elmúlt héten... Aztán ma elmentünk a babacsoportba, ott még rátett egy lapáttal, ugyanis négykézláb kinyújtotta a lábait is és úgy lépkedett előre meg "ácsorgott". Én csak lestem, persze nagyon büszke voltam (még sosem volt olyan gyerekem, aki mászott, főleg ilyen korán, kortársait megelőzve). Szóval bezsebeltem a nyanyatársak elismerését, aztán megjött a főnéni.
Nagyjából eddig tartott a büszkeségem, a végén már-már elnézést is kértem, hogy a gyerekem ilyeneket tud és csinál, egyfolytában szabadkozási kényszerem volt, hogy én nem trenírozom, ő mindezt magától és egyedül... Én tudom, hogy ez így problémás sok szempontból, például mert kamikáze, és bármikor, bárhol elfeledkezik arról, hogy ül, és hogy a kő kemény, és fáj, ha hátradől, vagy hogy gondosan és egyesével lepakolja a cd-állvány alsó polcát, vagy hogy járókába kell raknom, ha éppen pisilnem kell, meg ilyenek. De miért kell ezt az orrom alá dörgölni? Miért kell elmesélni, hogy a főnéni gyerekorvosa szerint ekkora gyereknél normális a koponyacsont-repedés (mi vaaaaaan????), hogy a gyorsabban fejlődő gyerekek sokkal több sérülést szenvednek és mennyivel jobb egy lassabb tempójúval (még egyszer, mi vaaaaaan???!!!)
Szóval én is tisztában vagyok ennek a hátrányaival IS, de nem szeretem hallani, és főleg nem szeretem, ha mindezt kioktató stílusban dörgölik az arcomba. Mindezek ellenére tökre élvezem, bár nagyon figyelős a dolog és őrülen elfáradok bele estére, de nagyon mókás egy miniatűr (khm-khm...) pelenkást csatangolni látni. A tenyerek csattogásánál talán csak a pici talpak csattogásának hangját szeretem jobban. Na jó, ez már nyál a köbön. De azért puffogtam is egy kicsit nektek, na.
Szóval, Rebeka mászik. Felkelt reggel és úgy döntött, hogy ez neki mindig is ment, csak mostanáig titkolta, milyen is lenne már, ha egyből rögtön minden tudását elpuffogtatta volna azonnal, halálra untuk volna magunkat az elmúlt héten... Aztán ma elmentünk a babacsoportba, ott még rátett egy lapáttal, ugyanis négykézláb kinyújtotta a lábait is és úgy lépkedett előre meg "ácsorgott". Én csak lestem, persze nagyon büszke voltam (még sosem volt olyan gyerekem, aki mászott, főleg ilyen korán, kortársait megelőzve). Szóval bezsebeltem a nyanyatársak elismerését, aztán megjött a főnéni.
Nagyjából eddig tartott a büszkeségem, a végén már-már elnézést is kértem, hogy a gyerekem ilyeneket tud és csinál, egyfolytában szabadkozási kényszerem volt, hogy én nem trenírozom, ő mindezt magától és egyedül... Én tudom, hogy ez így problémás sok szempontból, például mert kamikáze, és bármikor, bárhol elfeledkezik arról, hogy ül, és hogy a kő kemény, és fáj, ha hátradől, vagy hogy gondosan és egyesével lepakolja a cd-állvány alsó polcát, vagy hogy járókába kell raknom, ha éppen pisilnem kell, meg ilyenek. De miért kell ezt az orrom alá dörgölni? Miért kell elmesélni, hogy a főnéni gyerekorvosa szerint ekkora gyereknél normális a koponyacsont-repedés (mi vaaaaaan????), hogy a gyorsabban fejlődő gyerekek sokkal több sérülést szenvednek és mennyivel jobb egy lassabb tempójúval (még egyszer, mi vaaaaaan???!!!)
Szóval én is tisztában vagyok ennek a hátrányaival IS, de nem szeretem hallani, és főleg nem szeretem, ha mindezt kioktató stílusban dörgölik az arcomba. Mindezek ellenére tökre élvezem, bár nagyon figyelős a dolog és őrülen elfáradok bele estére, de nagyon mókás egy miniatűr (khm-khm...) pelenkást csatangolni látni. A tenyerek csattogásánál talán csak a pici talpak csattogásának hangját szeretem jobban. Na jó, ez már nyál a köbön. De azért puffogtam is egy kicsit nektek, na.
7 megjegyzés:
és mit kéne tenned? Pólyába kötözni? leragasztani? A főnéni irigy. Én is irigy vagyok, de én örülök is neked, hogy Rebes(ch ;)) ilyen szuper ügyes. Dicsekedjél csak, és örülj, hogy ilyen szuper lányod van!!! :)
Ugye, hogy irigy? De azért rosszul esett, mert olyan, de olyan büszke voltam. Ettől függetlenül napjában többször kapok szívrohamot, ma is kijutott már, mert tényleg sokszor hátraborul és akkor nagy sírás van én meg izgulok, hogy nincs-e komolyabb. Na mindegy.
És köszi, hogy örülsz! :-DDDD
A főnéni és a gyerekorvosa bekaphatttya, oszt jóvan.
nekem gyerekem sincs, azt megis orulok* . Mert egeszseges, meg ugyes a lány, meg mert te vagy a jo oldalon (marmint, hogy rad irigyek, es nem te masra).
*(meg irigykedem)
Köszi!!! :-X
Szerintem fantasztikus a csajszi miért ne lehetnél erre büszke?
:))
Ne foglalkozz vele, amíg nincs konkrét hátránya belőle (nekem tanácsolták, hogy figyeljek, a mászást ne hagyja ki, de ez Rebusnál nem áll fenn).
És nyugi, én a Porontyon le mertem írni, hogy a gyerek elindult napra pontosan tíz hónapos korában, stabilan járva, mindjárt meg is kaptam, hogy bezzeganya vagyok, meg parasztvakítok. :)))
Legyél büszke. A blogot meg azért írod (vagy azért is, gondolom), hogy ők is lássák később, mi történt velük, nem?
Megjegyzés küldése