Fél év

A nagy felháborodásom és kirohanásaim közepette (nem beszélve sorozatos egészségügyi csapásainkról) elmaradt a beszámoló az egyik legfontosabb eseményről kicsiny családunk életében: Rebeka betöltötte a 6. hónapot. Ez valahogy mindig olyan misztikus vízválasztóként hangzik a kisbabák fejlődésében, mi sajnos most nem tudtunk a misztikumra koncentrálni. Azért álljon itt néhány tény és adat, ismét csak a klasszikus naplózás kedvéért és öröméért.

Az egyik tény az, hogy óriási babánk van. Minden tekintetben egyébként, de most a méreteire gondolok elsősorban. 74-es ruhákat hord és közel 10 kiló. Benjámin ezekkel a méretekkel bő három hónappal idősebben büszkélkedhetett (na jó, ő termetileg kicsi babának számított).

Mindezek ellenére Rebeka egy örökmozgó, pörög-forog, elindult hátrafelé, sőt, tegnap egyszer majdnem szabályosan négykézlábra állt (és mindezt begipszelt jobb karral, ezt se felejtsük el).

Igazi csaj, be nem áll a szája, gügyög egyfolytában, hangosan kacag. Készítettem is róla egy hangfelvételt, szuper jó lett, csak a blogger nem enged hangot feltölteni, gondolom a szerzői jogok miatt. (Szívesen fogadok el ötleteket, hogy ezt hogyan is lehetne mégis megoldani).

A hozzátáplálást egyelőre elnapoltuk, sztem valamikor jövő héten kezdem el, a betegség és a tápszerváltási szándékom közbeszólt, de ami késik, nem múlik ugye.

Hiányt kizárólag hajkorona terén szenvedünk, erről viszont az ismert sláger óta mindenki tudja, hogy nem az a fontos. Hja, na meg a fogak. A sok korai fogriadó után még egyetlen eggyel sem rendelkezik a szentem, ő gondolom nem is hiányolja őket. Egyébként mi sem.

Amúgy meg egy vigyori vackor-vadalma-őszibarack, ami a felvételen nem feltétlenül látszik, de az igen, hogy milyen hősiesen tűri, ha a bátyja bohócot csinál belőle.