Anyaaaaaa, képzeld, maaaa, amikor jöttem hazafelé az iskolából, visszapillantottam, és láttam, hogy minden olyan gyönyörűen csillog-villog. Anyaaaaa, azt hiszem, lehet, hogy én festettem mindent olyan gyönyörű csillogó-villogóra, ahogy jöttem hazafelé.
Nem tudtam megszólalni, csak néztem és néztem, és abban biztos voltam, hogy ha esetleg a házakat nem is, az én napomat mindenképpen bearanyozta.
Nem tudtam megszólalni, csak néztem és néztem, és abban biztos voltam, hogy ha esetleg a házakat nem is, az én napomat mindenképpen bearanyozta.
3 megjegyzés:
kész, elolvadtam :)
Ugye? Még mindig meglep, hogy micsoda csoda van a fejében!
Áááááá, érzelgős liba vagyok. :)
Megjegyzés küldése