Ma voltunk a három hónapos vizsgálaton Rebekával. A hivatalos adatok szerint 62 cm és 6200 g. Szép súly, már tudom, mitől fáj a hátam a nap végére. Túl is lépte a duplázó "álomhatárt". Megkapta az első brutál oltását is, remélem nem lesz gond vele, kicsit izgulok, mint ilyenkor mindig, de én azok közé tartozom, akik oltatják a gyereküket, és inkább izgulok egy kicsit utána...
Nekem ezúttal sincs szerencsém egyébként olyan gyerekhez, aki abbahagyja az evést, ha jóllakott. Hallani hallottam már olyanról, aki látott már olyat, hogy abbahagyta, ugye.
Benjámin is akkor evett, amikor kapott és annyit, amennyit kapott. Akkor is, ha utána a felét visszaköpte, nem volt hajlandó abbahagyni az evést, amíg kaja volt előtte. Most egyébként elég rossz evő.
Rebeka ugyanez pepitában. Tegnap belealudt a délutáni evésbe. Gondoltam, nnnna, íme, jóllakott, alszik, remek kislány. Kivettem a szájából a cumisüveget, kaptam is a pofámra érte. Addig üvöltött visítva, míg azt a meghagyott kis 50 ml-t meg nem kapta. Jó, igaz, nem bukott utána, de akkor is, hát elaludt már közben egyszer... Na mindegy, legalább látszik rajta, nekünk nő nagyra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése