Nagy utazás

Az ide-oda utazás mindig komoly feszültségeket szít közöttünk. Nem volt ez másképpen most sem. Sikerült azonban idejekorán (24-e helyett 22-én) elindulnunk, a szokásos ajtócsapkodós-hevesen üvöltözős-kiborulásos nagyjelenet után, és sajnos idén konstatáltuk, hogy Benjámin bizony már nagyon is vágja, hogy anya és apa most mennyire nincs jóban. A kocsiban aztán kisimulnak a vonások, kezdődhet a csicskázás.

Mert aki az anyósülésen ül, az a csicska, ugye (idézet Zsutól). Namost. Én ülök az anyósülésen, elemózsiás kosárka hátul, a két gyerek között a pelenkázótáska mellett-alatt-fölött valahol, a mese-dvd-k környékén. Plusz a levetett télikabátok tengere, na mindegy, szóval tele vagyunk, mint a déli busz. Én meg a csicska.

Húúúú, a karikagyűrűm. Tessék, itt van, elhoztam neked. Anyaaaaaa, berakod nekem eeeeezt? Mindjárt, ha kiértünk az autópályára, addig nem tudok forgolódni, mert rosszul leszek. Oá-oá-oá. Jójó, tudom, idő van, éhes vagy, csinálom, rázom, keverem, kapod. Anyaaaaa, éhes vagyok. Itt egy szendvics. Oáoáoáoáoá. Ez neeeeeem jóóóóóóó, ebben van sajt is. Naaaaaaa. Én sajt nélkül kérem. Jó, már nincs benne, megettem.

És akkor leveszem a bakancsomat. Fogom a pelenkázótáskát és az elemózsiás kosárkát, miközben kicsatolom magam és háttal menetiránynak félig felállok, hogy rá tudjam őket pakolni az anyósülésre. Ezután hátramászok, eltakarítom az útból a télikabátokat, beülök a két gyerek közé, betolom Rebes szájába a cumisüveget (előnye is van annak, ha az ember nem szoptat), majd a másik kezemmel beteszem a mese-dvd-t a lejátszóba, megkeresem AZT a gombot, és próbálok úgy szemezni a lányommal etetés közben, hogy ne forduljon fel a gyomrom. No, nem tőle, ez nyilvánvaló, de nagyon nem bírok hátul utazni autóban.

Rebeka végzett, szinte rögtön el is alszik, én fellélegzek, meredten bámulok előrefele, hogy elmúljon a rosszullét. Ezúttal szerencsém is van, lassan már enni is bírnék. Kiszolgálni a többieket és magamat nehezebb a hátsó ülésről előre nyúlva, mint fordítva. Most már inkább maradok hátul, vállalva a nehézségeket, mert Beni megkaparintotta a kezemet, és bizony nem engedi, örül, hogy hat év után végre mellette ülök. Van több jó oldala is annak, hogy kistestvére született.

Kétszeri megállás és 10 óra utazás után végre megérkeztünk ide-haza. Jöhet végre az ünnep, remélem egy kis hó is jut még majd nekünk, mert nagy volt a csalódás, hogy szinte mind elolvadt, ami az elmúlt napokban esett.

A nagy karácsonyozás előtt azonban én még alszom egy nagyot, és megpróbálom helyrerázni felkavarodott gyomromat, hogy újult erővel fogadhassa be az ünnepi menüsorokat.