Ezt tegnap fotóztam a teraszunkon, na jó, odasütött a nap, de akkor is... Egy tikkasztó, ám völlig eredménytelen valamint lelombozó tollasverseny után végre hazaértem a gyerekekkel és a barátnőmmel, majd megdöglöttünk a hőségtől, épphogy csak a délibábok hiányoztak, a tikkadt szöcskenyájak szerény személyünkben teljes létszámban jelen. És akkor jött a mentő ötlet.
Igen, felfújtuk a tartalék pancsolót a nappaliban, megtöltötük finom, friss vízzel, beledöglöttünk mind a négyen, és bekapcsoltuk a tévét - hajrá Németország! (khm, én Argentínának drukkoltam, mint számomra legtetszetősebb csapat, hiába a focihoz érteni kell). Császárok voltunk, én mondom nektek! Egészen addig persze, míg ember haza nem jött és szívrohamot kapott (Anyukám, elég egy ici-pici luk és oda a parketta! Ez eszedbe sem jut??? Nem hát, vazzeeee, legközelebb majd te nyomulsz a gyerkőkkel 40 fokban, és remélem sör se lesz itthon! :-DDD)
Igen, felfújtuk a tartalék pancsolót a nappaliban, megtöltötük finom, friss vízzel, beledöglöttünk mind a négyen, és bekapcsoltuk a tévét - hajrá Németország! (khm, én Argentínának drukkoltam, mint számomra legtetszetősebb csapat, hiába a focihoz érteni kell). Császárok voltunk, én mondom nektek! Egészen addig persze, míg ember haza nem jött és szívrohamot kapott (Anyukám, elég egy ici-pici luk és oda a parketta! Ez eszedbe sem jut??? Nem hát, vazzeeee, legközelebb majd te nyomulsz a gyerkőkkel 40 fokban, és remélem sör se lesz itthon! :-DDD)
2 megjegyzés:
kisbetűs zárójeles :D
ahh, remek szurkolókompániát alkotnánk együtt :)
Megjegyzés küldése