Luxus II.

Szóval olvastam, igen, (relatíve) sokat, két könyvet is kiolvastam, egy ütőset és egy csajosat. Egyiket sem tudtam könnyen letenni, egy szimpla pisilés is félórásra nyúlt, csak még ezt a rövidke részt, na jó, meg ezt még, és a következő fejezet után már tutira abbahagyom... Veszélyes könyvek, nagyon-nagyon mérges szoktam lenni az ilyen példányokra, amik beszippantanak és aztán nem eresztenek, nem tudok szabadulni, a gyerekek meg csak nőnek, mint a dudva, és száz százalékig átengedem őket a nagyszülőknek, örömmel és fenntartások nélkül, hálásan rebegtetve a pilláimat, hogy a következő pillanatban eltűnjek, kivonom magam a forgalomból, nem lehetne kicsit csendesebben?! Aztán persze nemcsak a könyvre haragszom, hanem magamat is utálom és gyötör a lelkiismeret-furdalás, hogy aztán meg viruljon a búrám és csak még többet és többet akarjak.

Luxus

Miért van az, hogy megveszek egy neves kiadó által jegyzett könyvet, ami magával ragad, szinte nem bírom letenni, de van benne laponként legalább egy sajtó- vagy akár fordítási- (és lektorálási) hiba? Én nem vettem észre ezeket régebben, vagy tényleg csak az utóbbi időben lett így? 

Nekem vannak olyan könyveim, amihez - az utánnyomott kiadáshoz mindenképp - csatoltak egy kis hibajegyzéket, amin volt mondjuk 5 db korrekció. Vették a fáradtságot, sőt, a kis cetlin még elnézést is kértek. Luxus a gesztus? Bár a mostani könyvek hibajegyzéke, gyanítom, nem férne rá egy kis cédulára.

Íme a javaslatom: nem kéne milliónyi szart kiadni, és akkor talán maradna pénz a minőségre is. Hahahahahaha.

Másik. Nemzeti Tankönyvkiadónk által kiadott angol szókincsépítő füzetecskében a biológiaórához tartozó szavak közé beemelték a csöcs (tits) és segg (ass) szavakat, mint a női test részei. A fasz kimaradt a férfitestnél, ki érti... Angolos társaim, akik jelenleg is nyelvterületen élnek: ennyit változott a nyelv (regiszter)? 

Csak hab a tortán, hogy vissza akartam cserélni a könyvet, de nem tehettem meg, mert kicsúsztam a 8 napos (?!) határidőből. Nem nagy összeg, de én szégyellem magam helyettük. Főleg, hogy vagyok olyan balek, hogy súlyos összegeket szoktam hagyni ebben a könyvesboltban minden egyes mo-i látogatás alkalmával. Luxus a gesztus, na. 

Na ezt azért írtam ide, mert a könyveimről akarok írni, de azt szeretném, ha ez a kis szösszenet a könyves poszt után állna, és nem fölötte. Mert imádok olvasni, és mindennek ellenére a könyv, amit olvasok, magával ragadó és bájos, na de majd fent, és kicsit később, mert most rohanás a magyar suliba tankönyvosztásra, húúúúúúúú. 

Hurrá...

nyaraltunk! Illetve még mindig nyaralunk kicsit, mert még itt vagyunk, ugye, Magyarországon, de ez már azért nem olyaaaaaaaaan. Idén volt Tisza-tó és Balaton. Inkább Balaton. Fényképeket nem csináltam. Ezt még lehet, hogy bánni fogom, de egyszerűen nem akartam bebújni a kamera mögé, inkább úgy döntöttem, hogy együtt élem meg a nyaralás minden percét a családommal. Volt egyébként minden, amitől a kisgyerekes nyaralások olyan izgalmasak: forgnövesztés, fél hatos kelés (felváltva), veszekedés, idegbaj, ügyelet... De ami még jobb, hogy volt jó idő, barátok, buli meg fanta, szóval mindent egybevetve jó volt, na. Főleg pihentető, de tényleg, hála a 4 felnőtt - 4 gyerek felállásnak, osztódott a feladat, és egyszer még olyan is volt (tán igaz se vótt), hogy reggel fél tízig is aludtam!

......

Rebeka pedig éppen ma megtette az első komolyabbnak mondható távját két lábon, kapaszkodás nélkül. Na miért futott-szaladt? Na vajon miért? Annyit segítek, hogy nőből van. Igen, úgy van, kitaláltátok! A telefonért, bizony. Azért szerintem a világ végéig is elgyalogolna. Mint ahogy előrefele mászni is a telefonért sikerült neki először. 

Drágák vagytok...

...egészen meghatódtam, itt hüppögök, és könnyfátylam mögül próbálok minden igényt kielégítő helyesírással életjelet adni magunkról. Igen élünk, mint hal a vízben, a Balatonban vagy éppen a Tisza-tóban, vagy akár szűkebb pátriánkban, B-n, a szakadó esőben. Igen, nyaralunk, az internetem döcög, most éppen a kedves szomszéd wi-fijével kalózkodom (nem, nem, tud róla, előzékenyen beeresztett a hálózatába), mivel a család férfi tagjai unokatesókkal és Tibor-nagyival a Balatonon lógatják a lábukat, ami internet-szempontból csak azért lényeges, mert a saját kis mobil-internetünk ilyenkor a családfenntartóval nyaral. Mi csajok B-n tengődünk őrült pasihiányban, na jó, nem, Papás-nagyi segedelmével én remekül szórakozom, hogy aztán friss és kisimult legyek, mire csütörtökön egyesül a család. Akkor még egy kicsit pacsálunk a Balatonban, de jövő héttől indulnak a munkás hétköznapok, vagy valami olyasmi, khm. Addig viszont millió puszi nektek, és köszönöm, hogy hiányzom, hüpp-hüpp!

Kieg.: Kuka, remélem, jobban vagy! :-DDD

ó, ió, ció, áció, káció, akáció, vakáció!

Juhéjj, kitört a nyári szünet, eltelt az iskolaév, őrület, hogy ilyen hamar átszágudlozott a fiam az első osztályon. A bizije nagyon jó lett, remélem ennél rosszabbat soha nem hoz majd haza (hehehehehe), de nem idézem szó szerint, mert csak szöveges értékelést kaptak, abból viszont két oldalt, német virágnyelven, nekem is egy ismerős anyuka értelmezte, de azért ígyis-úgyis az sült ki belőle, hogy jó gyerek a fiam. Matekból egyenesen penge, írás-olvasás megyeget, khm, de első év végén még ez simán belefér. 

Én nagyon fáradt vagyok, na nem az iskolától, illetve de, leeresztettem, most, hogy nekem is vége a szemeszternek. A Rebeka, na, ő viszont fáradhatatlanul pörög és ügyel arra, hogy az anya-lufi azért még ha meg is ereszkedett kissé, ki ne pukkanjon.

Ihlet

Ha nem is írok sokat (na jó, de), azért néha böngészem a netet, mostanság főleg újabb és újabb ötletekért, mintákért. Böngészés közben találtam a legyezős könyvjelzőt is, két helyről. Annyira megtetszett a mintája, hogy nyomban ihletet is kaptam, és készítettem ez alapján egy pár fülbevalót és egy nyakláncot is. Mint minden, ezek is ajándékba készültek, Beni tanítónénijének (nem, nem azért, hanem mert a diákom, és mert már Beni születésekor is barátok voltunk és most (is) meghívtak minket a mo-i házukba, és megyünk is, és azon agyaltam sokáig, hogy mit is vihetnék neki ajándékba. Ennek szerintem örülni fog, na).

A főcím alatt meg kicserélem a képet, amit ott láttok (majd), az Rebeka készülő takarójának egy részlete (sokkal több nincs is kész belőle, hehe - mire férjhez megy elkészül, talán).

Szabadság

- Kivinni a szemetet.
- Lemenni a pincébe (mosni).
- Nyitva hagyni az összes rácsot a lakásban.
- Gyereket végre a bevásárlókocsiba ültetni (és nem a dögnehéz maxi-cosival együtt tologatni, á-vizes rekeszek társaságában).
- Egyedül wc-re menni.
- Leülni a számítógép elé, anélkül, hogy zavarnának.
- Kikapcsolni a zúgó szagelszívót, miután
 - az ebéd megfőtt, szintidőn belül.
- Élvezni a beállt csendet, egyedül.
- Horgolgatni lelkiismeret-furdalás nélkül.

És mindezt csak úgy, egy röpke gondolatra, amikor éppen eszünkbe jut.

Éljen az egyszeri, hosszú déli alvás!!!!!