Úristen, a gyerekem elment tök egyedül iskolába, még esélyem sem volt követni, egyszerűen nem lehetett visszatartani addig sem, amíg legalább a Rebekát felöltöztettem. Próbáltam én, próbáltam, de aztán vettem egy mély levegőt és elengedtem. De tiszta hülye vagyok. Már miért lennék hülye, a többi gyerek a téli szünet óta egyedül közlekedik. De ma viszik a szemetet, pont erre jár a kukásautó, nehogy ne vegye észre. A kukásautó az én csöpp fiamat. De sugárzott a boldogságtól, ez kell neki, itt az idő. Én viszont mindjárt megőrülök, ezért írásba fojtom az az aggodalmamat. Na jó, telefonálok a napközibe, hogy rendben megérkezett-e. Nem, még várok egy kicsit. A telefonszámot és címet betettem a kis hátizsákjába. Kellett ez nekem? Na most már oda kellett, hogy érjen, telefonálok. De mi van, ha nézelődik, bóklászik, mert süt a nap és tavaszszag van, vagy mert találkozott valamelyik pajtásával útközben... Na míg ezt leírom, el is telt annyi idő, hogy már biztosan odaért.

Telefonáltam, már reggelizett az asztalnál. Az én csuda okos és ügyes nagyfiam. Jahahaj. :-DDDDD

Idill

Ma olyan igazi idilli napunk volt, mindenki jól érezte magát a bőrében. Sőt, nagy dolgokat is véghez vittek ma a gyerekeim. Benjámin például egyedül ment az iskolába. Én meg fogtam a már jól bevált alibimet, és sétáltatásnak álcázva követtem őt tisztes távolból. Igen, ehhez mifelénk alibi kell, nem lehet ám csak úgy követni egy tündéri kisgyereket, mert kapunk aztán az esernyős néniktől, sétapálcás bácsiktól (megjegyzem, ez tök jó, mert így nem veszünk el a közönyben). Szóval Beni csuda ügyesen eljutott az iskolába, illetve csak az utolsó sarokig, mert azért kértem, hogy várjon meg ott, egy puszit még hadd adjak. És megvárt, és olyan jó kedve volt a jó kezdéstől, hogy még pusziszkodni is lehetett vele (az iskola előtt! nagy szó!).

Aztán a héten mindketten elkezdték az úszást. Beninek már nagyon kell, az iskolában ez a központi téma, hogy úszik-e a gyerek, illetve, hogy mi az, hogy még nem?! Így aztán beírattuk úszótanfolyamra. Nagyon élvezi, és - számomra hihetetlen módon - nem fárad el tőle. Az étvágya azért legalább megjött.

És a mi kis Rebekánk ma volt először úszni. A babaúszás vele elég egyértelmű döntés volt, egyszerűen imádja a vizet. Annyira, de annyira élvezte, hogy alig hittem a saját szememnek! Már az összes többi baba sírt, meg fázott, meg nyüglődött, de ő még mindig rótta apjával a köröket, fáradhatatlanul, élvezettel. Az első alkalom után azt gondolom, hogy érdemes volt belevágni. Olyan virágos jókedve kerekedett az úszástól, hogy öltözés közben hangosan kacagott, csodájára járt az "úszóközönség". Aztán egy másodperc alatt beájult és aludt 3 órát.

Beállt a csend, mégha röpke időre is.

Este a mese után (amiről most nem írok, mert ott majdnem borult a hangulat, ilyen-olyan dacos-kiskamasz észjárás okán) úgy döntöttem, hogy akármi is van, én csapok egy nagy hajmosós forróvizes tusolást. Ezért betereltem a dacolva hisztizőt és a csak úgy unatkozásból nyiff-nyafogót a fürdőszobába, a kialakított játszószőnyegre.

És ekkor újra beállt a csend.

Benjámin olvasgatott (vagyis próbált, még nem tökéletes, de csiszolódik), Rebeka pedig ette a keze ügyébe kerülő játékokat, az elégedettség hangjait hallatva. Én meg csak álltam a zuhany alatt, és hallgattam a nagy semmit. Nem kapkodtam, hagytam, hadd élvezzék, hogy elválaszt minket egy zuhanyfüggöny.

Kínos

Ma orvosnál voltam a gyerekekkel. Nem, nincs semmi baj, oltásra vittem őket, egyszerre mindkettőt - micsoda királyság! - de sokáig nem tartott az öröm, csak az egyik (Rebeka) kapta meg a magáét, Benivel vissza kell mennem egy-két nap múlva (számomra jelentéktelen, ám az orvost óvatosságra intő apróság miatt).

Na de a lényeg.

A váróban, ahogy az már lenni szokott, voltak mások is. Egy egyéves forma kisgyerek anyukája rögtön szóba is elegyedett velem, kérdezte, hogy Rebeka mennyi idős. Mondtam, hogy öt hónapos (te jó ég, rohan az idő!). Erre a nő teljesen elképedt, hogy mekkora baba, és rögtön meg is kérdezte, hogy akkor ugye az apja jó magas?

És én erre a kérdésre már megint nem tudtam frappánsan, gondolkodás és nyökögés nélkül válaszolni. Pedig már lassan ideje lenne rávágni egy igent, vagy akár egy nemet, megúszva, hogy hülyének néznek, hogy min gondolkodom, és elkönyvelnek rosszmájúan, hogy biztos azt se tudom, ki az apja.

Még akkor is, ha ez konkrétan így van.

Klasszikus napló

Beni ma elhagyta a bal alsó kettest.

Újjászületés-nap

Ma van a 6. újjászületés-napom.

Se hús, se...

Anya, ma nagyon finom volt az ebéd! A húsból nem ettem, mert az halhús volt. De a halhús után volt tejberizs, na az nagyon finom volt!

Úgy tűnik egyébként, hogy egyelőre túl vagyunk a rém-álmos időszakon, visszaállt a régi rend két napja (lehet, hogy csak panaszkodni kell, és rögtön helyrebillen a világ?). Egész más így az élet, hogy újra alszom. Döbbenetes, hogy micsoda hárpiát csinál belőlem néhány nap nem alvás. De most igyekszem mindenkit kárpótolni :-).