Egyfolytában főzök-sütök. Kicsit élvezem, hogy magam vagyok, és teljes odaadással, csak a konyhára koncentrálva csinálhatom mindezt, rég volt már ilyen. Ma pl. fonott kalácsot készítettem. És annyira, de annyira meghatódtam magamtól... Már fogalmaztam is a poszt címét: Istennő vagyok. Vagy: A konyha tündérkirálynője. Vagy hogy: Elájulok magamtól, annyira jó vagyok, szóval valami ilyesmi.
Mert egyszerűen gyönyörű. És az én két kezem munkája. Nézzétek ti is, ámuljatok és lássatok csodát:
ilyen volt
ilyen lett
Mondjátok, hogy nem egy csoda. Na ugye.
No. Az egész posztból mégsem lett semmi. Mert a külcsín, az még megvan, de a belbecs... Nagyon száraz, de vannak benne mégis olyan furcsa részek a fonatokba sodort vajtól, és mikor kivettem a sütőből összeesett, és különben is, "ha megdobnak kővel, ezzel a kenyérrel kaláccsal dobj vissza".
Szóval ezért ment el a kedvem az önajnározástól. Ettől függetlenül azért mégis istennő vagyok. Meg a konyha tündérkirálynője. Azazhogy elájulok magamtól, annyira jó vagyok.
És holnap csakazértis újra megpróbálom.
1 megjegyzés:
meg kell mondani Rebusnak, hogy ne keverjen bele titokban homokot! ;)
Megjegyzés küldése