Szóval az úgy volt, hogy tavaly, amikor vadul lakást kerestem, megnéztem egyet, amibe első látásra beleszerettem, Benivel egyetemben és nagyon-nagyon-nagyon akartam, hogy mi kapjuk meg. Nem mi kaptuk. De a tulajdonos csávó szabadkozott, meg rendes volt, stb., azért akkor a pokolba kívántam. Aztán lett ez a kis lakásunk, tök jó, szeretek itt lakni. A ház amiben van, elég kétes hírű, és, hogy is mondjam, a szomszédok valóban fura szerzetek, meg büdös néha a folyosó, de hát van kertünk, és nekem mint a béke szigete, imádok hazajönni, regeltől estig világos, és az enyém.
Na erre. Pénteken várt egy email. A páros, akik helyettünk kapták a csodalakást, szétmentek, így hát újra eszébe jutottam a tulaj csávónak, és ha még mindig szeretném, májustól enyém a lakás. Jajj. Szeretném. Basszus. Csodaszép, modern és jóval tágasabb, mint ez, ráadásul csak kb. 50 euróval lenne több. És egy szobával. A gyerekeknek lenne külön szobájuk. Nekem lenne külön hálóm és egy pici dolgozóm. Nagyobb a konyha. Nagyobb a hűtő (szempont! Ebben a lakásban a minibárnál talán - talán egy picivel nagyobb van).
Nincs viszont kert, "csak" egy nagy terasz. Az egész (klimatizált) tetőtér, szóval kevés az egyenes fal. De olyan szép. És tágas. És világos. És jobb környéken van (a sétálóutcával eggyel párhuzamos kisutca, belváros). Még az újbóli költözés sem riaszt meg túlságosan.
Igen, én a lelkem mélyén már döntöttem, de kedden még lesz egy találkozóm újból a tulajjal. Biztosat csak azután tudok mondani.
5 megjegyzés:
Illik ilyet kérdezni, hogy és a férjed? Hazaköltözött vagy mi?
nem költözött haza :-)
Oké, értem. Bocsánat, ha nem volt korrekt a kérdés, töröld nyugodtan.
semmi gond, ne hülyéskedj, a kérdés jogos :-)
akkor a pici szoba lesz a vendégeké, ha menni szottyan kedvem, vagy, ha kirúg a menyecském?
amúgy mi is nagy költözésben vagyunk, majd irkálok.
Megjegyzés küldése