Noszogassatok kicsit, mert most nehezen veszem rá magam az írásra. (Kuka, pasikról? Hisz nekem csak te vagy :-D). Szóval kicsit felpörgött az élet, elkezdődött az iskola, így mindannyian őrült korán kelünk, én legkésőbb hatkor, Beni fél hétkor. Rebes az egyetlen, akit hagyok aludni reggel, de ő nem hagyja magát... Szóval Beni elindul suliba, én bedobom Rebekát a szomszédba a Tagesmuttihoz, aztán elmegyek dolgozni, 9-kor kezdődik az órám, aztán 3-ra érek haza, amikor is rögtön elhozom Rebekát a szomszédból - a Bélától, tudjátok. És Beni negyed négyre ér haza. Aztán hol edzés, hol apás nap, hol miegymás és már hipp-hopp, este van, de még nem készültem másnapra, sőt, már kedvem sincs olyankor, de hirtelen megint éjjel 11 és még a blogba se írtam... Hát így élünk most.
Nem panasz, mert egyébként élvezem. Nagyon jó újra benne lenni a tanítás-bizniszben, hiába, hivatás. És nagyon jó hazajönni utána a gyerekekhez, akik egyébként nem nagyon foglalkoznak velem az örömpuszik után: mennek kifele játszani a többiekhez, jó kis banda van itt, minden korosztálynak.
A depim köszöni, hol jobban, hol rosszabbul. Kicsit türelmetlen kezdek lenni, főleg a rosszabb napokon. De már a rosszabb napok is százszor jobbak, mint a legjobbak fél éve, szóval haladok. Járok terápiára is, csak hát lassú az ügy, túl sok minden van a tudúliszten.
Beni lettaz osztályképviselő a suliban, olyan büszke vagyok rá. Ez amolyan kisfőnök beosztás, és amikor kéthete azzal jött haza, hogy elindul a választáson, akkor többször is beszélgettünk, próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez olyasfajta "hatalom", amivel nehéz lesz nem visszaélni, viszont tilos... Ma sugárzó arccal jött, hogy őt választották meg (Lillyvel, egyébként. Emlékeztek még rá?) Nagyon büszke vagyok. Az ő ellenében a két legjobb barátja indult, mindkettő született német, és mégis az én kicsi fiamba fektették a bizodalmat... Nagyon örülök neki. Kérdeztem, hogy a barátai nem voltak nagyon csalódottak? Azt mondta, nem, mert ha ő beteg lesz, akkor majd ők fogják helyettesíteni. Jahahahahaj. Nagyon büszke vagyok rá. Nagyon.
Tartozom a horgolmányaimmal is, van néhány, most a hétvégén gyerekek nélkül leszek, és akkor megcsinálom a fotókat.
Szóval noszogassatok. Élek, és hiányzik a blog, de az alvás méginkább, és mérlegelnem kell. Alvás nélkül nem élhetek, ugye.
6 megjegyzés:
te is hiányzol nekünk :) de inkább aludj, meg halaggyá a tudúliszten.
noszogat-noszogat-noszogat...
Na akkor ez is megvolt, most már alhatunk, (lassan kóros alváshiányom lesz nekem is, pedig nekem nincs is két aktív gyerkőcöm) :)
Kíváncsian várom miket alkottál mostanában, hátha engem is megihletnek, bár nekem most
tanulnom kéne, nagyon. :S
Nyugodalmas éjszakákat, és sok-sok türelmet és kitartást!
Csak a plátói hűségedet teszteltem és magasan átlibbentél a léc felett. :)
Depit tessék elásni az udvaron, a helyére kis fát ültetni, aztán összekucorodni és pihenni. Jó sokat.
Nosz-nosz :)
Hány takarót tett rád az a beste álommanó, hogy nem tudod kidugni a tíz ujjadat alóla? :)
ne csak privátban irkálj nekem anya, tessék a több tízezres rajongótáborodat is ellátni szösszeneteiddel! :D
idelinkelhetem a strandlabdás bikinis fotódat?
(technokol hatás, kéretik nem komolyan venni engem) ;)
te mormota!
Megjegyzés küldése