Nem hiszitek el...

...vagy de, hiszen írom: alighogy kijöttem Rebessel a kórházból, mehettünk vissza, ezúttal Benivel. Ma focimeccsük volt, mint szinte minden hétvégén, és esett egy nagyon nagyot, amitől a bal alkarjának mindkét csontja eltörött, nagyon csúnyán, állítólag a mentőorvos is nyelt kettőt, mikor meglátta. Nem nyílt törés, de azt mondják, L-ben állt az alkarja. 

Azonnal mentővel vitték a kórházba, ahol rögtön meg is műtötték. Apja volt vele, a hétvégi foci általában vele közös program. Én csak próbáltam nem megőrülni, míg be nem értem hozzá, kisebb kerülővel, mert rossz városnevet mondtak nekem a telefonba, és álltam egy kisváros közepén, ahol mindenki hülyének nézett, hogy kórházat keresek. P-t nem tudtam elérni telefonon, mert már Benivel az előkészítőben volt, szóval telefonálgattam vagy fél órát, mire kiderítettem, hogy valójában hol is kéne lennem. Újabb fél óra után meg is érkeztem, addigra már műtötték, de legalább az ébredőben már vele lehettem. Most kivételesen P maradt vele a kórházban, mert egy nagyfiúval van egy szobában, szóval inkább férfiak legyenek egymás közt, a nővérek is ezt tanácsolták. 

Holnap, ha minden rendben éjjel és a reggeli vizitnél, már haza is engedik. 

És hogy hol áll az orvostudomány: a csontokat belülről egy-egy dróttal rögzítették, így csak pár napig lesz gipsz, amíg enyhül a fájdalom, utána viszont használhatja is majd rendesen a karját, bár gondolom azért sportolni nem lesz nagyon tanácsos (bár ezt is ki tudja, majd holnap kiderül). A drótok kb. 4 hónapig lesznek bent, és aztán majd ambulánsan kihúzzák őket. A vágás a csuklójánál van és kb. 1 cm-es, az orvos szerint látszani sem fog. 

Hát ez van velünk hirtelen. Rendes gyerekeim vannak, azt azért megvárták, hogy visszajöjjek Magyarországról. És jó testvérek is, osztoznak az élményeken is, ha az kórház, hát kórház... Na jó, nem cinikuskodom többet. Remélem most egy időre letudjuk az efféle izgalmakat.