Tervezgettem, hogy hogyan is avassam fel a töltőtollamat. Valami különlegeset akartam írni vele, szépet, lassan és megfontoltan, az irl naplómba természetesen. A toll is, a napló is mindig nálam van a táskámban, hát elindultam Rebekával a szépséges napsütésben játszótérre, hogy amíg ő legel, addig én majd megírom az első bejegyzést A tollal. A játszótéren ott volt egy nagyamama is a kisunokájával, akivel a bölcsiből ismerték egymást Rebussal. És mit ad az ég, a nagyi magyar volt, úgyhogy egy jót beszélgettünk.
Egyébként a tollamat is felavattam: egy letépett papírfecnire felírtam a telefonszámomat, hogy el tudjanak érni, ha társaságra vágynak a játszótéren...
2 megjegyzés:
Nagyon is méltó felavatásnak érzem ezt is:) használd egészséggel, kívánom, hogy még sok kedves embernek add meg vele az elérhetőségeid!:)
azt a papírfecnit nem lehetne egy linken megtekinteni valahol? :)
mérleghintázni vágyom veled
Megjegyzés küldése