... hogy miért jó az valaki(k)nek, ha elhitetik rólam (rólunk) a világgal, hogy ármánnyal és fondorlattal jutottam gyerekhez egy gonosz és ördögtől való civil szervezet hathatós közbenjárásával,
... hogy emiatt miért én érezzem magam rosszul, amiért civil szervezet segítségével fogadtam örökbe,
... hogy egy újság miért "avat szentté" valakit, aki a játékszabályokat megszegve, gyakorlatilag többszáz embert beelőzve jutott gyerekhez,
... hogy ezzel a valakivel miért állítja szembe - kissé cinikus éllel - azokat az embereket, akik nem ezt tették, és hiszik, hogy úgy helyes,
... hogy kinek az érdeke az, hogy ennyire rossz színben tüntessen fel civil szervezeteket, amelyek valójában segítő szándékkal jöttek létre,
És még sorolhatnám.
Én megértem az örökbeadókat, mindenbe belekapaszkodnak, segítségre van szükségük, kiszolgáltatottak és valóban szemétül bánnak velük sok kórházban. Orvosi titoktartás elenyészve létezik, a védőnőket nem tudom, kötelezi-e egyáltalán valami erre. Hiszem, hogy nagyon komoly vívódás eredménye a döntésük, minden tiszteletem az övék ezért, és abban pedig biztos vagyok, hogy nincs két egyforma történet.
Én megértem az örökbefogadókat, tudom, milyen az, mikor ez az egyetlen lehetőség. Egy kicsit tudom milyen várni, tudom, hogy mindent megtennénk azért, hogy legyen. És hogy sokan az újságírók kolléganője helyében ugyanezt tettük volna, vagy szívesen fizettünk volna a nőgyógyászunknak, hogy "segítsen". De nem kürtöltük volna világgá, főleg nem úgy, hogy közben alázzuk azokat, akik azt mondják, hogy ez nem egészen tisztességes, még ha tökéletesen törvényes is. Arról most nem beszélek, hogy igen sokan vagyunk olyanok is, akik mindezt nem tették volna meg.
Én megértem a civil szervezetek törekvéseit is. Sőt, hiszek abban, hogy valóban ellenőrizhetőbb, tisztességesebb és ezáltal mindenki számára jobb lenne, ha csak rajtuk keresztül lehetne nyíltan örökbe fogadni. Tudom, hogy segíteni akarnak minden életet adónak, de ezzel együtt a babára várók érdekeit is képviselniük kell, ami őrült nagy ellentmondás. Mégis, a lehetőségeikhez képest szerintem igenis jól végzik a dolgukat.
Lehet azt mondani, hogy nem kellenek a civil szervezetek (nem tudom, hogy ez kinek és miért lenne jó, főleg, hogy nonprofit szervezetekről van szó, nem tesznek el őrületes állami pénzeket támogatás címen, pl.), és akkor szabad a vásár. Indulhat a licit, az ármány és a cselszövés, aminek mindenképpen az a vége, hogy "nekünk, csak nekünk add a gyereked!"
Lehet azt mondani, hogy nem kellenek a civil szervezetek (nem tudom, hogy ez kinek és miért lenne jó, főleg, hogy nonprofit szervezetekről van szó, nem tesznek el őrületes állami pénzeket támogatás címen, pl.), és akkor szabad a vásár. Indulhat a licit, az ármány és a cselszövés, aminek mindenképpen az a vége, hogy "nekünk, csak nekünk add a gyereked!"
Végezetül csak egy újkeletű közhely álljon itt:
Köszönjük, Emese.
7 megjegyzés:
Judit, légyszíves küldd el nekem e-mailben a cikket, ha tudod. Most nem jutok újságoz. Köszi :(
Teljesen megértem a felindultságodat. Egyszerűen felfoghatalan számomra a hozzáállásuk. Nem tudom és nem értem, hogy kinek és miire jó az, hogy mesterségesen szembe állítják a különféle történetek szereplőit. Semmi esetre sem gondolnám, hogy Magyarországon rosszul működne a rendszer, és hogy az egyesületek "bépített" emberei mintegy prédaként lesnének az örökbeadó anyukákra.
(mellesleg meg sem kérdeztek, hogy a nevemmel megjelentethetik-e a levelemet, bár nincs mit titkolnom, vagy szégyenlenem.)
..BB-s Emese lehet, hogy értelmesebb..?
:-D Komolyan mondom, ezt a cikket már nem találtam annyira felháborítónak, csak szomorú, hogy újságírók addig gyúrnak valamit, amíg az ő érdeküknek megfelel a mondandó, és a lényeg sehol sem jelenik meg, szóval ismét egy nagy csúsztatás az egész, amitől senki nem lesz okosabb, és megint rossz fényben tünteti fel az egyesület és a többi civil szervezet ténykedését.
en eddig sok gyengesege ellenere is mindig vedtem a nok lapjat, de ez elegge megtorte a lelkesedesemet. Eseteleg a civil szervezetek irathatnanak egy cikksorozatot a munkajukrol mas magazinokban (azt akartam irni, hogy noi lapokban, de miert ne lehetne errol szo egy ferfimagazinban is?)
nem haborusdibol, csak hogy megjelenjen valahol az o allaspontjuk is. (ami a tietek is)
Emmama, elküldtem 2x a cikket, de visszajön mindig, mi a címed?
Névtelen (:-D), én odaírtam a levelem végére, hogy kérem, hogy NE jelenjen meg a nevem. De nagyjából a mi hármunk leveléből idéztek, mintha más nem is írt volna nekik.
NH-né, tervben van, de egy kicsit egyedül maradtam vele, és így nincs rá energiám, meg nem tudom, hogy jó-e, ahogy én gondolom, ami azért fontos, mert nem szubjektíven szerettük volna körbejárni a témát.
Megjegyzés küldése