2013. február 20., szerda

Jönnek a combik

Anya, lent sötét volt és jöttek a combik! Félek a combiktól! És akkor majd jönnek a dínók és megeszik a combikat! A combik meg megeszik anyát! És akkor fel kell hívni apát! És akkor majd jön apa és őt is meg mindenkit megesznek a combik

Eszem a combiját... :-D

Häpi Börsdey...

Nem öregítem magamat, de a fonalat szülinapomra kaptam (ami még nem volt :-D) és tádáááám, elkészült az első stólaköltemény belőle:

(Barka - Vattacukor, 3,5 gombolyag, tehát nem egészen 100 g az egész)

  


Én vagyok a hülye...

...minek hagyok egy 3 évest akár csak 2 percre is az - amúgy karnyújtásnyira levő - íróasztalomon matatni?!




2013. február 19., kedd

Na...

... kisajtoltam anyuékból a gyerekkori fotókat... Full retró.

husi, görbe lábak (a mai napig...)

az a szandál...

és az a lakat... (lakat az egyáltalán?)



Helyzet

A helyzet az, hogy akármennyire is szeretem a havat, már utálom a havat. Tavaszt akarok, plusz fokokat, napsütést! Akarooooooook! 

A Fogtündér megint nálunk járt, ezúttal a perec segített neki, kiesett a másik oldalon is az a fog, annyira mókás, helyes mosolya van (nem mintha eddig nem lett volna).

Az, hogy elfelejtettem a 9. szülinapomat, vajon jó jel? Volt pedig, február 13-án. A 13 egy szerencsés szám. Nekem, ja.

Na, küldök egy kis napsugarat mindenkinek.



2013. január 30., szerda

Vendég a háznál - öröm a háznál

Rég nem látott kedves ismerősünk, a Fogtündér jött hozzánk látogatóba. Jobb felső 5-ös, klasszikus módon... Beni a hétvégén szólt, hogy mintha mozogna, kicsit talán cuppogott is már (broáááááááf). De a mai nagy közös édességezésnél (szigorúan vacsora után, és fogmosás előtt) hirtelen, gyorsan és fájdalommmentesen megadta magát, Benjámin nagy örömére.

(Rebeka nagy bánatára, mert micsoda dolog már az, hogy neki nem potyognak a fogai, és anya, ez is miattad vaaaaaaaaan... és deeeeee, én akaroooooooooom...)

2013. január 28., hétfő

Beni és a csajok

Vasárnap elmentünk egyet sétálni a közeli kastély parkjába. Nem volt nagy élmény, de legalább megnyugtattam a lelkiismeretemet, hogy aznap is megszellőztettem a gyerekeket, a mostani cudar időben ez nagyon nagy megpróbáltatás mindannyiunknak. Nekem meg különben is duplán, mert egész idő alatt még pluszban hallgatom a "muszáj volt ide jönniiiii? Mikor megyünk már hazaaaaaaa?" mantrát sztereóban.

Persze azért voltak jobb pillanatok is. A madarak, főleg a vadkacsák meg a pávák még ilyenkor is elég aktívak. Elmentünk egy pár páva mellett, gyorsan tartottam egy rögtönzött biológiaórát Beninek:

- Látod milyen szépek? Tudod, az a fiú, a hím, amelyik díszesebb. Ezazállatoknál általában így van. Az embereknél meg pont fordítva...
- Jaj, igen anya, tudom. Az embereknél se lenne így, de a csajok mindig mennek a Kosmetikstudioba, meg megsminkelik magukat... Úgy könnyű.

Na tessék. Nincsenek már igazán titkok előtte :-D.