2010. június 9., szerda

Fantasztikum

Születésnapi lázban égünk - Benié lesz jövő héten. Tegnap megírta a meghívókat (Danijel - így! - is kap egyet természetesen). Ma bevitte őket az iskolába és kiosztotta mindet. Egyszer csak délután megszólalt a telefon: találtak egy meghívót, ami biztos nem a telefonáló gyerekeit illeti, minthogy ilyen nevű gyermeke nincsen, menjen érte Beni, hogy átadhassa a gazdájának. 

Néztem is nagyot, hát ennyire nem butus- sőt, egyáltalán nem persze - az én kisfiam, már csak tudja, ki az a Miki, akit meg akart hívni. Az történt, hogy a Miki frissiben el is vesztette a meghívóját. A hölgy, a becsületes megtaláló, felhívta az ajándékboltot, amit a meghívón lévő matrica alapján azonosított, és megkérdezte, hogy ki is az a Benjámin, akinek ekkor meg akkor lesz a szülinapi bulija. Innen már egyenes út vezetett a telefonszámunkig. 

Köszönöm neki, bár ezt biztos nem olvassa, de akkor is... Főleg azt köszönöm, hogy vette a fáradtságot, nem csak egyszerűen vállat rándított és ezzel a tettével nagyot lendített az itteni emberekbe vetett hitemen.

2010. június 4., péntek

2010. június 3., csütörtök

2010. június 1., kedd

Szóval álljon itt az, amit olyan viccesnek találtam a nyaraláskor, de más már valószínűleg nem fog nevetni rajta, mert túl hosszú lett a felvezetés és így már semmi sem lehet elég vicces

Amíg a család kicsi (illetve mostmár nagy) kincse rohangált más családok kicsi (illetve nagy) kincseivel karöltve, mi, szülők is részt vehettünk egy játékban, ami A család kicsi kincse címre hallgatott (a filmhez nincs köze, már tartalmilag). Tíz kérdésre kellett válaszolni a gyerekkel kapcsolatban, ha hét egyezett, már nyertünk. Íme, a válaszok:


Anya
Apa
A gyermek neve?
Benjámin
Benjámin
Mikor van a születésnapja?
06. 15.
06. 15.
Mikor van a névnapja?
január 03. (ennyi belefér, gondoltam, hogy ezt nem tudod)
-
Hogy hívják a tanító nénit?
Fr. K
Fr. K

Ez eddig azért gyerekjáték, apukám, meglesz az a pontos labda Tibi bácsitól... És most figyeljetek: 



Hányas cipőt visel?
31 (apukám, hát a 31-es is néha nagy, nézd meg a teremcipőjét...)
32 (na, látszik, hogy a legutóbb én vettem neki a cipőt...)
Milyen színű a szeme?
kékes-szürke (de hát olyan a szeme, mint az enyém, mindig olyan volt)
zöld (nézd már meg, anyukám, ha valakinek zöld a szeme, hát az a Beni...)
Melyik a kedvenc étele?
bableves/palacsinta (vagy talán spagetti?)
spagetti (oké, szépítettél, de hogy ezt sem tudod elsőre, pedig te főzöl rá...)
Hány cm-rel született?
50 (de hát te mondtad, hogy akkora, én meg hittem neked, te láttad, mikor mérték)
53 (nem is emlékezhetsz rá, ott sem voltál, láttam a szemeden...)
Hány g-mal született?
3110 (de hát te mondtad, hogy akkora, én meg hittem neked, te láttad, mikor mérték)
3150 (nem is emlékezhetsz rá, ott sem voltál, láttam a szemeden...)
Volt-e bárányhimlős?
nem (ja, ezt könnyen megjegyzed, rettegsz, hogy te is elkapod, de fogadjunk, hogy azt nem tudod, hogy be van oltva ellene...)
nem (na legalább valami)


Még jó, hogy a haja színét, a kedvenc meséjét és a testmagasságát nem kérdezték. Mindösszesen öt kérdésre tudtuk ugyanazt a választ. Szerencse, hogy egyedül jár haza a suliból, lehet, hogy én véletlenül egy másikat hoznék haza. 

(én szóltam előre, hogy nem lesz olyan vicces, hiányzik a helyzet komikuma, mert jó szülőkhöz méltón jól össze is kaptunk azon frissiben, hogy a másik mekkora orbitális hülyeségeket válaszolt...)

Erőt veszek magamon

Rájöttem, hogy bennem van a hiba, ez mindig eltart nálam egy darabig. Annyira, de annyira beszarás ez az idő, hogy azt hiszem, kissé befordultam és nagyon sajnálom magam. És, ahogy azt mifelénk mondani szokás, ilyenkor még a szar is büdös. De most, hogy ezt tudom, már sokkal jobb. Azért örülnék, ha még egy kicsit sajnálnátok, hogy milyen nagyon rossz nekem, az mindig segít. Meg közben az is eszembe jutott, hogy mi az, amit a nyaralásról le akartam írni, viccesnek találtam nagyon, nem csak én, hanem az érintettek is. De nem itt osztom meg veletek, hanem a következőben. Ez itt az (ön-)sajnálós bejegyzésem.