2010. március 1., hétfő

Fáradt vagyok

Az egész a bablevessel kezdődött. A család jött a hétvégén, hogy együtt is megünnepeljük a születésnapomat. Gondoltam, kedveskedek nekik egy jó kis bablevessel, egyenek magyarosat, magunknak úgysem főznék, meg van még itthon jó kis hazai kolbász, pont jó lesz bele. És ha már bableves, akkor másodiknak meg aranygaluska.

Namost. A bableves. Az olyan jól sikerült, hogy ha lett volna benne nagytészta, akkor azt is hihettem volna, hogy egyenesen a nagyim csinálta. De én voltam (büszke, büszke). És mivel születésnap, ugye, hát nemcsak aranygaluska volt utána, hanem torta is, iszonytató mennyiségben. Olyan szinten zabáltuk szét magunkat, hogy én már-már szégyelltem magam, és ez az érzés még ma is itt kísért.

De hát ma olyan fáradt vagyok, rossz volt az éjszaka, nem a kicsi miatt, a nagynak fájt a lába és nem tudott aludni. Éjjel kettőkor. Aztán persze a kicsi előadta a szokásos magánszámát négykor, és a halaszthatatlan kelést hatkor. Nekem így csak a mélyalvás maradt ki éjszaka, ami az oka a mérhetetlen fáradtságomnak. És a fene egye meg, de ha fáradt vagyok, ennem kell, hogy ébren bírjak maradni. És sajnos nem akármit kell ennem, hanem édeset. De még mindig rosszul érzem magam a tegnapi bezabálás miatt. És mégsem bírom ki, engedek a kísértésnek. Utálom magam ilyenkor, de ha már utálom magam, akkor mindegy is, nem? Ilyen egy hülye gyenge jellem vagyok.

Holnaptól. Holnaptól fogyókúrázom, salátázom és kemény leszek. A hétfő amúgy sem jó nap kezdésnek.

1 megjegyzés:

Emőke írta...

Bableves, én is kééérek! :)
Majd mesélj, hogy sikerült-e elkezdeni a fogyókúrát (hova is miért is akarod csinálni?) :)