2010. március 24., szerda

Főtt répa, pépesen

Igen, ez a nap is eljött, és ma végre elkezdtük a Nagy Hozzátáplálás Projektet. Rebeka először nagyon meglepődött, bár mintha tudta volna, hogy ő kap tányérból és kanállal enni, mint a nagyok, mert járt keze-lába, ahogy meglátta az edényeket. Az első falatnál is meglepett volt, de aztán hirtelen felderült az arca és felcsillant a szeme. Innentől nem volt megállás, szépen nyitotta a száját, és nyelte befelé a pürét. Két evőkanálnyit megevett, ette volna tovább is, de én szemét, milyenazilyennekgyerek anya nem adtam neki elsőre többet. A 200 ml tejet azért még köszönettel utánaküldte a jó falatoknak.

Ééééééés, már csak egyet kell aludni, és, ha minden igaz, a gipszet is leveszik! Legfőbb ideje, mert már kék-zöld az arcom Rebes "pofonjaitól"...

6 megjegyzés:

Zsófi írta...

igazi bezzeg gyerek ez a Rebeka :) mmint persze, te vagy a bezzeganya, aki tökéletesen neveli(!) ;)

ruju írta...

Ugyeeeeeeee? :-DDD

Nils Holgersonné írta...

az hagyjan, hogy bezzeg, de milyen helyes kis pofija van! nekemiskellegy(ilyen)gyerek

kukabúvár【ツ】 írta...

A répa két mellékhatása: a fütyülés és a durvább kakiszag. :)

ruju írta...

Háhhh, kukabúvár, nehogy azt hidd! Nekünk igazi megkönnyebülés, hogy végre nem a tápszereset kell pur szagolni... Merthogy az az igazán penetráns!

Emmama írta...

Mekkora mák! :o) Búúúú! Én 2 hónapot szenvedtem , mire valamit rendesen megevett... ;o)