És elnézést mindenkitől, aki nem ezt várja itt és most a blogban, aber nem tudom szó nélkül hagyni...
A lényeg, hogy azért ezt kúttúrállamokban kúttúrráttan el szokták intézni, és nem egymás seggének fényesebbre nyalásával... De úttörő becsszóra igyekszem majd ezentúl is alkotmányunkhoz hűen nem szarrá röhögni magam a közt. elnökön. Sőt. Szóltak ugye, hogy tisztelnem is kell. Mert hát egy országot képvisel...
Jajj, olyan tüneményesek voltak! Pedig kemény időket élünk, de ilyenkor nem lehet őket nem megzabálni!
Rebeka pedig önként, magától elhagyta az esti tejet-cumisüveget. Bemondta, hogy nem kéri, és azóta anélkül alszik el, gyorsabban, mint eddig bármikor, időben. Jajjj, ezt most gyorsan lekopogom, most, hogy leírtam, tuti borul minden... Vissza tudom még szívni?
Kétnyelvű. A postás csenget - tehát a feladvány - éppen rebesül németül van :-D. És igen, ajándékozáshoz van köze. És nem csak ő nem kap, hanem más sem, illetve csak a Joshua a Tagesmutternél, mert ő 3 éves lett...
Egyébként csórikámnak középfül-gyulladása van. Mára teljesen kidőlt, csak sírt, hogy fáj a füle. De már kedden is sírt, hogy fáj, akkor viszont még nem látta az orvos (már a gyulladást a fülében). Ez van, kapott antibiotikumot, remélhetőleg egy-két napon belül jobban is lesz.
Már megint Rebes a téma, de annniyra cukin beszél. A cím is jelzi, imádom, mikor hív, hogy anyaaaaa, jönsz? Meg tök jól el lehet vele beszélgetni már, néha... Ma mondjuk kevésbé:
A helyes megfejtést beküldők között, ahogy azt már megszokhattátok, egy hatalmas, hosszan tartó, virtuális ölelést sorsolok ki. Nem. Mindenki kap egyet, aki helyes megoldást küld. Pár nap múlva közzéteszem a megoldást, ha addig nem felejtem el. Agyaljatok, ha van kedvetek :-D.
... este már csak arra vágyom, hogy valaki ugyan lőjjjjjön mán le. Nehézkes a dolog ugyanis, Rebes rászokott a nyávogásra. Nem, nem mintegy kiscica, vagy ilyesmi, hanem úgy, hogy máááááámiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, máááááááááááááááámiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Meg ááááááááááuuuuuuuuuuuáááááááááááááá, pedig semmi baja, csak valamit akar, de nem hajlandó mondani. Én egyértelmű összefüggést látok azzal, hogy a Tagesmutternél most majdnem ő a legnagyobb és legidősebb, van két-három egy év körüli kicsi, akik még valóban "nyávogással" kommunikálnak. De nekem estére olyan az agyam, mintha egész nap sajtreszelőt húzogatott volna rajta a két gyerek.
Tudom, erről és így nem illik írni. De ez van.
Amúgy vannak továbbra is cuki dolgok, nyilván. Például az, hogy naponta többször kapok puszit és ölelést, meg azt, hogy anya, szeletlek. Meg van a csajnak szavajárása is, mégpedig: tuuuudooooood? Vagyis nem, hanem, hogy: tyuuuugyoooooood? Minden mondat végére odabiggyeszti. Vagy azt, hogy IIIgeeeen? Ami valahogy így hangzik: Iiigöööön? Nagyon mókás. Főleg, hogy folyékonyan és egyfolytában beszél, mindkét nyelven (no, ez most melldöngetés). Nem lehet betelni a csipogásával. Vagyis dehogynem. Vasárnap este nyolckor a csönd a legkedvesebb barátom.
Na, és hogy bizonyítsam, hogy attól, mert nem beszélünk róla, vagy csak keveset és óvatoskodva, nem csak az én agyam szok vanni lereszelve:
