Van abban valami nagyon felemelő, ahogy betegségünk utolsó morzsáit is kisöpröm a lakásból. Leszedem a száraz és megújult ágyneműt a szárítóról, rendet csinálok, miközben Benit is útnak indítom az iskolába. Közben szól a rádió, ami nálunk ritkaság, és ezért még inkább különleges hangulatot kölcsönöz a ma reggelnek. Rebekára is ráragadt a hangulatom, békésen gőgicsél és felfedez, miközben én körülötte teszek-veszek. Odakint megjött a tavasz, süt a nap és nyoma sincs a mínuszoknak. Újult erővel és sajátosan megtisztulva vetem magam bele a mindennapok ritmusába.
1 megjegyzés:
Ooo, akkor teged is elert a tavaszlaz! :)
Megjegyzés küldése