2011. november 12., szombat

Okés

Szóval nagyon-nagyon kevés időm van olyan úri huncutságokra, minta blogírás, sajnos. Őrülten hiányzik, de mostanában valami mindig közbejön. Mint mondjuk a hülye autóbaleset. A kocsim gazdasági totálkár, de megjavították, aminek annyira nem örülök, vagy de, vagy nem, vagy de, vagy mittudom én. Eladni nem nagyon fogom tudni már normális értéken, viszont imádom, és újra egyben van és szép és mosolyog (és mondjuk kívül-belül kitakarították, már megérte, hahhh). 

A Tagesmutti pedig vasárnap 3-kor (!) bemondta, hogy olyan beteg, hogy nem mehetnek a gyerekek hozzá. Egész héten. Szóval az összes délutánom szinte azzal telt, hogy pániktól önkívületben telefonáltam jobbra-balra, hogy ki vigyázna Rebesre, amíg dolgozom. Végül minden napot sikerült megoldanom, de nagyon nagy stressz volt a hét. (Megállapítottam, hogy a Mami-Netzwerk, az valami fantasztikus dolog. Csodának tekintettem, hogy működik, és hogy nekem is meg van a helyem benne. Ez azért jó érzés. Mégsem vagyok annyira egyedül és vannak nők és asszonyok, akikre számíthatok.)

A lényeg, hogy rendben átvészeltük a hetet, Rebes kifejezetten élvezte, hogy visszamehetett a régi kisoviba, hihetetlen, hogy az összes kis érzékszerve emlékszik azokra az időkre, és azonnal tudta, hogy jó helyen van, már az első napon az ajtóban beugrott neki a régi rutin, és masírozott a korábban megszokott útvonalon, a kisszékre, cipő le, váltócipő fel, és irány a terem... Édesem, olyan ügyes. Ja, és beszél németül is már. Nagyon cuki. Ugyanúgy megkülönbözteti az embereket, hogy kivel magyarul, kivel németül, nem hagyja magát becsapni, és - ezt csak nagyon halkan - kicsit ügyesebb, mint Beni volt, vele nem kell majd logopédus, az már biztos, csoda tisztán beszél (jójó, tudom, Beninek komoly fülbajai voltak. Nem igazságtalan akarok lenni, csak írom, hogy hogyan áll fejlődésileg, oké?).

Amúgy minden a régi a gyerkőkkel. Beni ügyes a suliban meg mindenhol máshol (jaj, azt nem írtam, hogy Beni első lett a Dino-Touron, az egy sportverseny 5-10 éveseknek, ő most ugye 8, de ismerték, és a 9-10 évesekkel versenyzett együtt, megnyerte. Focin meg a 10 évesekhez akarják átrakni, mert olyan jó. És matekból is penge. A német kicsit döcög, de azért az is megy. Csoda a fiam is, na.) Zárójel törölve. 

Röviden ennyi a dolog, őrült hetem volt ismét, de vasárnap jön a felmentősereg, anyukám és apukám személyében, talán szusszanhatok egy kicsit. Vagy nem. Akkor pörgök tovább. 

Puszi nektek. Hiányoztok.

(ja, lassan már a babanapló és baba címkék aktualitásukat vesztik, nem? Már hivatalosan is kisgyerek, és nem baba. Hm. És egyébként meg, ha hétközben mindkettőt úgy kell kiráznom az ágyból, egyiket később mint a másikat, vagy korábban, mindegy, akkor szombat reggel, amikor se foci, se iskola, miért kelnek maguktól 6-kor????!!!! A hétvégi koránkelés monnyjon leeeeeeeeeeeeeeeeeee!)

2011. október 28., péntek

Noch dazu

A diákjaim (is) nagyon aggódtak értem, a drágák, kaptam sok levelet, hogy jól vagyok-e. Ma mentem már dolgozni. Kérdezem, na milyen volt a helyettesítés? Erre az egyik: hú, nagggyon szexi. Mondom, na ne már, szexisebb, mint én???? 

- Igen.
- Micsodaaaaaaaa?!
- Hát igen, te nagyon szép vagy (jú ár szóóóóóó bjútifúl), de nem vagy szexi.
- Mi vaaaaaaan?! Fiam, ebből nem jössz már ki jól.
- De mér? A bjútifúl, az sokkal jobb, mint a szexi, hidd el nekem.
- Na hagyjuk. *

Maradtam volna inkább itthon. Pfffff.


*a párbeszéd szabad fordításban kb.

Totálkár


Írhatnám, hogy ennyi maradt az autómból, de ez csak elvileg lenne igaz, gyakorlatilag tudom használni, csak éppen a teljes karosszériát le kell cserélni. Az értéke azonban ennyi lett. Szerda reggel suliba menet álltam a dugóban, mire hátulról belémszabott egy barom, aki nem látta, hogy két sávban állnak az autók (wtf???!!!). Rá is tolt az előttem állóra, így én szívtam a legnagyobbat, gazdasági totálkár. Eddig 5000 eurónál tart a saccolt kárérték, ez még nem a hivatalos, hanem a ránézéses-hasraütéses verzió. 6000-ért vettem. Júliusban. 

Most nem leszek finom és nőies. Hogy jól b@szná meg a krva élet. Bocsánat, finomkodom itten. 

És nézzük a jó oldalát, egy kis izomránduláson kívül semmi más bajom nem lett. Lehetett volna. A rohadt életbe. Már csak ez hiányzott.

A (z egyik) tartozásom

Íme, ő, a zsidókacsa, amit feltakkeroltam:

FABLER ANKA Wandtaschen, rot Breite: 35 cm Höhe: 140 cm

2011. október 20., csütörtök

Loptam...

...magamnak fél órát, Rebes kinnt játszik a gyerekekkel, Beni a legjobb barátjánál.

Na szóval. Képzeljétek, Rebeka egy ideje állandóan rá akar ülni a wc-re (ha éppen nem állva akar bele pisilni...). Mindig ráültetem, nyög kettőt, bemondja, hogy készen van és megy tovább az élet. Tegnap éppen kérdezte az egyik nagyi (amelyiknek a szülinapja volt, isten éltesse még egyszer), hogy áll a bilivel, mindezt el is meséltem neki, majd fürdés előtt mégiscsak pisilt az én lányom! Sugárzott a kis arca a boldogságtól, meg az enyém is, és Beni is megdícsérte. Ismétlés még nem volt, de mégiscsak, ez már valami. 

Meg azt is el akartam mesélni, hogy milyen jól érzem magam a nyelviskolában, nagyon szeretem csinálni és úgy tűnik, ez most hosszabb távú, kezdő csoportom van, kettő, és mindenki fél évre jött tanulni, szóval ők az enyémek, nem helyettesítek vagy ilyesmi, hanem engem helyettesítenek, ha úgy adódik. Ráadásul már hírem van, nagyon szeretnek, legalábbis a diákok, imádják az óráimat, pedig néha úgy érzem, belehalnak az unalomba, mert hát sokan vannak egy csoportban, különböző képességekkel, és ugye a "gyengébbekre" is várni kell. De pont ma kaptam egy olyan visszajelzést kívülállóktól, hogy mennyire szeretnek és hogy "mindenki"* hozzám járna legszívesebben. És ez olyan, de olyan jó! Nagyon feltölt, pedig most kicsikét fáradt is vagyok (panasz-panasz).

Ráadásul a gyerekek is nagyon beindultak, tegnap Beni bújt hozzám, hogy "annyira szeretlek, anya", Rebeka meg szinte minden nap mondja nekem: "Anya, szeletlek. Benit is szeletem", és közben símogat, meg puszil, valamelyik nap így ébresztett: "Anya alszik. Megpuszilom. Símogatom. Szeletlek anya." Jahahahahaj.

Apropó, diákok. Mikor érzem, hogy nagyon fáradtak, kicsit hagyom őket, hogy nekem tanítsanak valamit az anyanyelvükön (mindig nagy lesz tőle a vidámság, zömmel izraeliek és tunéziaiak, képzelhetitek, milyen a kiejtésem... Szóval kapnak lehetőséget, hogy jól körbenevessék a tanárnőt). Tőlük tanultam, hogy a Rebeka Rivka héberül. Annyira megtetszett, hogy azóta mondom is neki néha, és lássatok csodát, hallgat is rá! 

Apropó Rivka. Voltunk U7-en, az a 2 éves vizsgálat. Basszus, 97 cm és 16,8 kg. Duuuuuuuuuuuurvaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. Mondja az orvos, hogy kövér. Kikértem magamnak. Mondom, nem kövér, gyúrnivaló. Mondja, OK. Kérdezi, végrehajt-e 3 összetevős utasításokat. Mondom, ő igen, de a 8 éves bátyjának gondjai vannak. Na erre már az orvos is röhögött, végre fogta, hogy ilyen vicces napom volt... De masszázst nem írt fel a disznaja, pedig egy majd' 17 kg-os 2 éves mellé szerintem alanyi jogon jár. 

És Beni. Voltunk vérvizsgálaton, merthogy rosszak lettek a véralvadási eredményei, így még mindig drótok vannak a karjában, nem műtötték meg júliusban, talán ezt írtam is akkor. Szóval kiderült, hogy van neki gondja, von Willebrand szindróma és VII Faktor hiány. Nem komoly, állítólag, de műtétek előtt gyógyszer kell. Tőlem is vettek vért, mert közben valószínűsítették, hogy nekem is van, de erről még nincs eredmény. Nagyon nem dramatizálom túl, mert 8 évalatt nem vettük észre, hogy lett volna komoly véralvadási problémája, pedig műtötték mandulával és a nyelvét is kettéharapta egyszer, de jó tudni, mindenképpen.

Hehh, apropó nyelv. ezek az én gyerekeim. Beni 2 évesen a nyelvét harapta ketté, Rebeka pedig átharapta az alsó ajkát. Vazz. Szegény, ő is úgy vérzett, hogy Beni amint meglátta, elkezdett sírni. Én már "rutinos" voltam, meg tudtam nézni, hogy mekkora a baj, sőt várni is tudtam, a vérzés erős volt, de hamar elállt, 5 perc múlva már kajálni akart, hátúgy döntöttem, nem kell orvos. Nagylány vagyok, na. A következőnél majd egy pírszinget is gyorsan beletolok, hogy 16 évesen már ne kelljen még extrába fájnia. Na ez lenne az igazi rutin.**

Hát így éldegélünk mostanság, le is telt a fél órám, a hétvégén viszont szabad leszek, talán lesz időm még írni. Addig puszilok mindenkit.


*Biztos vagyok benne, hogy nem szó szerint mindenki, de így lettem értesítve, khm. 
** Csak vicc, mielőtt valaki hívná a Gyivit.

2011. október 14., péntek

Sokkal...

...tartozom. Zsidó kacsa fényképe sincs még kész, meg az egyéb horgolt micsodák képeit sem mutattam még meg. Nézzétek el nekem, húzós hetünk volt. Illetve mostanság minden hét húzós. Van munkám, ami nagyon jó, csak hát azt is jelenti, hogy estére hulla fáradt vagyok, a héten többször is aludtam már este 9-kor, gyakorlatilag ahogy elcsitult az aprónép, elültem én is... Közben ránk tört a nátha is (monnyon le!), főleg Rebesre meg rám, én úgy vonszoltam haza magam ma délután, Rebeka köszöni, már jól van. Holnapra nekem is jól kell lennem, mert buli vaaaaaaaaaaaaaaaaan! Buli van a városban, szokásos őszi sör-virsli-sramli, de sok az ember, szóval pörgés a köbön, és ott akarok lenni kicsit este, főleg, hogy jön egy kedves barátnőm is látogatóba. Baromi hideg lesz. Brrrrrrrrrrrr. 

Jó, fűtök, holnaptól (:-D), de nem korai még? Igazából most 20 fok van a lakásban. Az elég jó. Reggel kicsit kevesebb. Lehet, hogy a szomszédok már fűtenek? Fűtsenek ők, hehe. 

Kuka, drága, az a poszt, ami a tiéd, az sajnos 18-as karikát visel és nem tehetem ki ide, mert az a kevés olvasó is, aki még kitart, megbotránkozik és teljesen magamra maradok... 

2011. október 8., szombat

Olyan...

...hirtelen jött az ősz, hogy a lélektani téliesítés több apró rítusát is egyszerre kellett elvégezni: be kellett csukni az ablakokat* ÉS a konyhában is csukott ablaknál főzök**. Meleg pizsamát kell húzni éjszakára (Kuka: pizsamát kell húzni éjszakára :-D) Teát iszunk a vacsorához. Brrrrrr. Itt az ősz. 

Ma 3 óra játszótér, biciklivel (fááááááá-zik-zik-zik). Rózsás pofi, vörös orr, enyhe fagyási sérülések a kezeimen. Miért nincs egy forraltbor-kimérés minden játszótér mellett??? Hm. Legyen? Bizniiiiiiiiiiiiiiiisz!

Nem, nem és nem vagyok hajlandó még fűteni. Majd holnaptól...



*Éjszakára ÉS nappalra is
** Pedig ezt utálom. A nyitott ablakokat szeretem. Főleg a konyhában.

Ahol dolgoztam volna,

de azért továbbra is bedolgozom:


Nyitás október 15-én, ha erre járnátok...

Lájkolhatjátok is, ha úgy tetszik. (Van annak valami értelme egyébként, azon túl, hogy trendi? Vagy már nem is az?)

2011. október 3., hétfő

Úgy adódott...

... félig-meddig spontán, hogy lett másfél napom gyerekek nélkül. Ilyenkor hirtelen nem is tudom, hogy mihez fogjak, mert ez a tudúliszt is mindig olyan hosszú, hogy a vége az, hogy inkább hagyom a fenébe az egészet, mert átláthatatlan... 

Na szóval, kezdtem a napot egy forró fürdővel, fürdősóval, testápolással, arcpakolással, amúgy csajosan. Frissen, illatosan pattantam ki a kádból, és akkor eszembe jutott, hogy van ám nekem két legjobb barátom, akik felől már régen nem érdeklődtem, így itt az ideje ennek is. Elővettem őket és gyorsan megcsináltam a fotókat is, mert fejben már készültem, hogy írok az én milliós nagyságrendű rajongótáboromnak, és persze rögtön tudtam, hogy ezt meg kell írnom. Íme, Ők: 

  
nem fizetett hirdetés

Velük csodákra vagyok képes. Javítottam már lötyögő kilincset, ajtógombot, szereltem össze számtalan bútordarabot, és tegnap végre feltettem a polcokat a kisházban a falra: 

  
én, ededül!

A takker is kedvencem (ráadásul önvédelmi fegyvernek is kiváló). Van egy zsidókacsám (elnézést, nem akarok senkit bántani a névvel, de ez a kacsa nekem zsidókacsa*), őt is úgy takkeroltam fel a helyére, meg a horgolt táblácskáknál is tudok vele csalni, miszerint a hátoldalon odatakkerolom a horgolást, hogy tartósabb legyen (pssssszt!). 

Vettem végre egy csodaszép szerszámosládát is, mert már olyannyira belejöttem a "férfias játékokba", hogy gondoltam itt az idő, fel kell vállalnom, és rögtön vettem egy fogót is, meg műszerész csavarhúzókat is, mert az elemes játékokban már szinte minden csavart tönkretettem ilyen-olyan késekkel, elemcsere címén... 

    
a reklám után visszajövünk

A fogó egyébként arra kellett, hogy le tudjam tekerni a csapokról azt a pecket, ami mindig rohadtul elvízkövesedik, amitől a víz már csak össze-vissza találja meg az útját és fröcsköl veszettül, semmit és senkit nem kímélve. Szóval megvettem a fogót, lecsavartam a peckeket (khm, a szakmai szókincsem még csiszolódni vágyik - németül Brause), bedobtam őket ecetes vízbe éjszakára, és másnap - láss csodát - sehol a vízkő, visszacsavartam őket és azóta stúfenlósz folyik a víz, sehol egy fröccs, élmény a mosogatás, élmény a kézmosás, a zuhanyozás, a zuhanyrózsával is meg kell még csinálnom. 

És végül kérem, hogy vegyétek észre, hogy mindezt a csajos fürdő után, frissen és illatosan... És amikor észrevettem, hogy már nem csak a játék, hanem a szag is férfias, eszembe jutott az is, hogy - upsz - fogat elfelejtettem mosni, így előlről kezdtem a napi programot... 



*Eltüntettem róla a fényképet, újat kell csinálnom, így külön posztot kap(tok) majd.


2011. szeptember 23., péntek

Noszogassatok

Noszogassatok kicsit, mert most nehezen veszem rá magam az írásra. (Kuka, pasikról? Hisz nekem csak te vagy :-D). Szóval kicsit felpörgött az élet, elkezdődött az iskola, így mindannyian őrült korán kelünk, én legkésőbb hatkor, Beni fél hétkor. Rebes az egyetlen, akit hagyok aludni reggel, de ő nem hagyja magát... Szóval Beni elindul suliba, én bedobom Rebekát a szomszédba a Tagesmuttihoz, aztán elmegyek dolgozni, 9-kor kezdődik az órám, aztán 3-ra érek haza, amikor is rögtön elhozom Rebekát a szomszédból - a Bélától, tudjátok. És Beni negyed négyre ér haza. Aztán hol edzés, hol apás nap, hol miegymás és már hipp-hopp, este van, de még nem készültem másnapra, sőt, már kedvem sincs olyankor, de hirtelen megint éjjel 11 és még a blogba se írtam... Hát így élünk most. 

Nem panasz, mert egyébként élvezem. Nagyon jó újra benne lenni a tanítás-bizniszben, hiába, hivatás. És nagyon jó hazajönni utána a gyerekekhez, akik egyébként nem nagyon foglalkoznak velem az örömpuszik után: mennek kifele játszani a többiekhez, jó kis banda van itt, minden korosztálynak. 

A depim köszöni, hol jobban, hol rosszabbul. Kicsit türelmetlen kezdek lenni, főleg a rosszabb napokon. De már a rosszabb napok is százszor jobbak, mint a legjobbak fél éve, szóval haladok. Járok terápiára is, csak hát lassú az ügy, túl sok minden van a tudúliszten

Beni lettaz osztályképviselő a suliban, olyan büszke vagyok rá. Ez amolyan kisfőnök beosztás, és amikor kéthete azzal jött haza, hogy elindul a választáson, akkor többször is beszélgettünk, próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez olyasfajta "hatalom", amivel nehéz lesz nem visszaélni, viszont tilos... Ma sugárzó arccal jött, hogy őt választották meg (Lillyvel, egyébként. Emlékeztek még rá?) Nagyon büszke vagyok. Az ő ellenében a két legjobb barátja indult, mindkettő született német, és mégis az én kicsi fiamba fektették a bizodalmat... Nagyon örülök neki. Kérdeztem, hogy a barátai nem voltak nagyon csalódottak? Azt mondta, nem, mert ha ő beteg lesz, akkor majd ők fogják helyettesíteni. Jahahahahaj. Nagyon büszke vagyok rá. Nagyon. 

Tartozom a horgolmányaimmal is, van néhány, most a hétvégén gyerekek nélkül leszek, és akkor megcsinálom a fotókat. 

Szóval noszogassatok. Élek, és hiányzik a blog, de az alvás méginkább, és mérlegelnem kell. Alvás nélkül nem élhetek, ugye. 

2011. szeptember 16., péntek

Kettő

Ez a nap is eljött. Két éves lett. Kettő egész. Repül az idő, komolyan. Na jó, nem tudok nem elérzékenyülni... Ahogy az egy, úgy a két év is mérföldkő. Nem jár, hanem futszalad, nem gügyög, hanem beszél, és legfőképpen egyedül öltözik: 


Pont, pont, vesszőcske, készen van aaaaaaaaa ......... TOJÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!
Menjünk Bélához*! Rebeka Bélánál kakil! 
[este 9 körül] Anya, nem alszunk, jó?
Megyek iskolába.
stbstb.

* Béla a Tagesmutti, és eredetileg Isabella névre hallgat... Bizony, az én lányom magától ilyen okos és leleményes, nem segítünk, mi csak hagyjuk kibontakozni... 

És milyen gyönyörű: 




Isten éltessen Rebeka!

2011. szeptember 5., hétfő

Spruch des Tages

Ma kicsit korábban hoztam el Rebest a Tagesmuttitól. Hazafelé lementem vele a pincébe, hogy a mosást felhozzuk, újat tegyünk be, stb. 

Két dolgot kell tudni elöljáróban: 

1. A ház ahol most lakunk, elég nagy, lakik benne vagy 20 család. Ehhez mérten a pince is jó nagy, tele van sok kis pinceajtóval, amik többnyire rácsosak, szóval be lehet látni az egyes kis kamrákba. A miénk azon kevés pincék egyike, ami hatalmas és "rendes" ajtóval van ellátva. 

2. Itt helyben van egy kis állatkert, csak a helyiek szórakoztatására, belépés díjtalan, kacsák, kecskék, kismajmok, teknősök, kismadarak, nagy madarak, játszótér. 

Na szóval. Megyünk le a pincébe, első alkalom, hogy Rebes is lejött velem (eddig ugye nem volt itt, és igyekeztem ügyesen - é. nélküle - megoldani). Érdeklődve nézett meg mindent, az összes rácsos ajtóhoz odament, és egyszercsak megkérdezte: 

Hol a majóóóóóóóóm? Hol a majóóóóóóóóóm?

Na mindegy, azt hiszem, túlmagyaráztam, de én nagyon jól szórakoztam rajta...

És arról még nem is meséltem, hogy az olyan mondatok, hogy "szép vagyok" meg "csinos vagyok", minden nap vagy 20-szor elhangzanak, természetesen tükör előtt, ahogy kell. Csajból van, 100%-ig. 

2011. szeptember 3., szombat

2011. szeptember 2., péntek

Képzeljétek

Rebeka beszél. Mondatokban. Néhány példa:

Nem akarok aludni. Neeeeeeeeeeem akaroooooooooook aludniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. 
Jó étvágyat.
Fagyizunk, jó?
Nézd, új cipő!
Megyek iskolába (hátizsákkal a hátán mindezt).
Ez miez? 
Csípős?
Hol van anya?
Alszik a baba (a játékbaba).

Hja, és a kedvenc:

Doktor bácsi ne gyógyítsa meg, puncus a mókus, újra fára megy... 

És így tovább, mindent mond. És még mindig nincs kétéves (na jó, de mostmár aztán mindjárt, nem egész két hét múlva, ugye). Megzabálom. Főleg, mikor a világ folyását komoly arccal és hatalmas kék szemekkel kommentálja. Amikor rá van írva az arcára, hogy ő most okos, és ezt tudja is... Tündér. Imádom. És egy kis boszorkány. Benivel már igazán testvéries a viszony (oké, eddig is az volt, de más szinten): iszonyatos bunyózásokat és balhékat rendeznek. Az egyik itt duzzog, a másik ott én meg győzzem őket békíteni... Imádom őket. Két rablóvezér.

2011. augusztus 30., kedd

Kiválóan teljesített

Az én fiam! Az én fiam!

Ez a bizonyítványa a magyar iskolában, záróvizsgával.

Az én fiam!

2011. augusztus 25., csütörtök

Kukának, de más is olvashatja :-D

OK. 

Na jó, szóval az van, hogy itt a végső hajrá, holnap tekerek a gyerekekért, és pánikolok, mert ugyan már csodaszép a lakás és abszolút gyerekfogadó-képes, de még nem tökéletes, érted... És ezért csak szívom magamba a bejövő kedvességeket, de a pánik nem enged adni is, most csak azért kapcsoltam be, hogy megnézzem, milyen idő lesz ma, ugyanis tegnap estére bejött a várva-várt hidegfront (figyelem, ez azt jelenti, hogy nemsokára Magyarország is fellélegezhet, itt szombattól egész jövő héten nem megy húsz fok fölé a hőmérséklet, készítsétek a kabátokat!). Szóval ma még ér a miniszoknya szexi nyári fölsővel, de holnaptól bundabugyi... Na és tessék, nem mehettem el szó nélkül a kommented mellett és igazad van, de most rohannom kell dógozni, estére majd kicsit hosszasabban magyarázkodom, kisdobos becsszóra! 

2011. augusztus 20., szombat

Kőőőőőőtözéééééés

Na jó, elköltöztem. Most már csak apróságok vannak, de hogy én azokat hogy utálom! A munka kicsit lazább volta héten, így próbáltam a régi házban sokat dolgozni, de kicsit én is kilazultam, elfáradtam, no. Jelenleg a legjobb barátom a 120 literes kukászsák (Kbúvár, érdekel? :-D). 

A gyerekeket egy hét múlva hozom vissza Magyarországról. Már nagyon, nagyon hiányoznak. Tündéri levelet írt nekem Beni (igazit, postán), idézem, szó szerint: 

Liebe Mama
du felst mir.
Ich mag dich sehr.
Aber ohne dich machts kein Spaß.*

Jahahahahahahahaj. Nagyon hiányzik. Rebes is nagyon hiányzik. Az illata, a haja, a puha kis pofija, az állandó vigyorgása, jahahahahaj. Már csak egy hét, és az nagyon gyorsan elszáll. 

Hát most így állok.

*Kedves anya hiányzol. Nagyon szeretlek. Nélküled nem jó.

2011. augusztus 3., szerda

Elnézést

Bocsássatok meg, nagyon sűrű heteim vannak... Költözés kellős közepén vagyok miközben éppen reggeltől estig dolgozom egy nyelviskolában. Igen, képzeljétek el, felvettek egy nyelvsuliba dolgozni, és németet tanítok. Eddig gyerekeket tanítottam, 6-8 éveseket, még a héten vannak, de aztán jönnek a majdnem-tinik... És egy nyelvsuliban nyáron ugye főszezon van, szóval munka van rengeteg: délután szintén nyelviskolás keretek között privátórátadok, napi 5 órát! Durva, azagyam kissé amortizálódik estére... A gyerekeim holnap indulnak Magyarországra az apjukkal és a nagyival, én pedig maradok sok-sok pénzt keresni és élvezni, hogy újra a szakmámban dolgozom.

Unkúl hobbi kicsit pihen mindemiatt, no meg a blog is, amint azt valószínűleg észrevettétek, de keddtől az új lakásban is lesz netem, és akkor talán pótolhatok (hehehe - meg költözöm továbbra is - hihetetlen, hogy az ember mennyi sz@rt képes felhalmozni maga körül).

Addig mindenkinek puszi, és ígérem, rendezem soraimat és aztán újra blogolok tisztességgel. 

2011. július 6., szerda

2011. július 3., vasárnap

 áru

maradék-hasznosítás - minden centije kincs... (Barka - Vitorlás)

A kis tárolót beviszem a kisoviba (bölcsibe), csatokkal meg hajgumikkal megrakva, hogy legyen Rebes hajába mindig valami, és ha megtalálják az elhullajtott darabokat, legyen hova tenni... 

Apropó, Rebes... Új szakaszba lépett a kis életünk: kedvenc lányom felfedezte, hogy a hálózsák nincs hozzánőve, és igen könnyű is levenni. Sőt, ha már leveszi, akkor a kiságyból is könnyedén szabadul... Lépcsőzés nem probléma, le-fel biztonságosan közlekedik, a rácsoknak immár nem élet-, hanem vagyonvédelmi funkciójuk van. Ma amúgy - amíg próbáltam odatenni az ebédet - levetkőzött a szentem anyaszült meztelenre, felcsattogott az emeletre a fürdőszobába, és mire utánamentem, már ült a fürdőkádban, és vigyorgott, hogy ő most pancsizik... Csak mondja és mondja és csacsog és mondja, néha énekel, abszolút felismerhető dallammal és szöveggel (nagyon szép hangja van!), néha magyarul, néha németül, de legtöbbször rebekául. Úgy aztán folyékonyan. De Beni érti...

2011. július 1., péntek

Újabb munkák

És rossz fényképek róluk, de azért talán látszik a lényeg:




Hűtőmágnesek

2011. június 27., hétfő

Jó, igen, tudom...




...tudom, tudom, így is husi, meg minden, de extra hosszú volt az út, nagy volt a jövés-menés az autópályákon, három tartomány jött, három ment (nekik kitört a nyári szünet), majdnem 11 órát voltunk úton, a végén már mindent be kellett vetni, hogy ne az állandó sírás legyen az uralkodó, szóval elő kellett vennem a titkos fegyvert, ki lehet találni, mi volt az, a dvd-lejátszón kívül.

2011. június 12., vasárnap

Pásszentos


Hiába, tavalyi darab*. 

(Tudom, a rongy lenne az ütősebb és eredeti kifejezés, de ezt nem venném a számra e szent body-val kapcsolatban :-D)

2011. június 10., péntek

Coming out

Nehéz ezt most megírnom, Szóval azért nem írok mostanában olyan sokat, mert belecsúsztam egy csúnya depibe, és most lábadozom kifele belőle, "röpke" fél év elteltével... (remélem a címet értékelitek :-D). Idővel szeretnék majd egy "kisokost" összeállítani erről, hogy mások tanulhassanak belőle. Ezért kérlek titeket, akik még esetleg nem adták fel, és ide-ide néznek, írjátok meg akár mélben, akár kommentben, mi az, ami titeket érdekelne depresszió témában. Szívesen olvasnék személyes történeteket is, persze csak olyanokat, amik megoszthatók a világhálón. 

Az életről anyit, hogy szeptembertől dolgozom itt. Nemcsak a munkáimat árulják majd, hanem én magam is eladó leszek. Nagyon várom már, csoda egy kis bolt lesz, egy mesebeli házikóban... És ruju cuccokat lehet majd kapni benne... Próbálok dolgozni is ezerrel, de ez mostanában nem olyan egyszerű. 

Rebes egyre többet beszél, már simán kommunikálunk, keveri a két nyelvet, de nagyon cuki. Ilyenek jönnek ki belőle, hogy: Mami, cumi, meins. Vagy, hogy anya, guck mal, komm... Hol a Beni / cumi / csiga / kavics / apa / bácsi /stb... Motort imádja, babázik ezerrel, öltöztet, pelenkáz, altat, énekel, beszél, játszik vele. Iszonyat súlya van, én már csak lihegek-pihegek egész nap, mert egy lusta kis disznó is, és cipelteti magát sokat. 

Beni pedig a másik tündér, egy sajtkukac jótanuló. Most éppen sátrazni ment az apjával és a legjobb barátjával. Remélem nem mossa el őket az eső. 

Most hirtelen ennyi. A galériába töltöttem fel új képeket munkákról, főleg ékszerekről, amik a boltban lesznek kaphatók. 

2011. május 23., hétfő

2011. május 20., péntek

Vannak olyan napok, ...

...amikor valahonnét előbújnak az angyalok, és szinte érezni, ahogy puhán terelgetnek minket a jó felé, és velünk mosolyognak és két marékkal szórják ránk a békességet. Ez a mai mindenképp ilyen volt eddig. Legalábbis a délelőtt, még nem merek a maradékra nyilatkozni...

Szóval az úgy volt, hogy a mai nap nekem éjfélkor kezdődött, akkor mentek tőlem haza a csajok, az őrangyalaim földi helytartói. És már éppen lefeküdtem volna, amikor persze Rebes felébredt, szóval Benit az én ágyamból a sajátjába, Rebest a sajátjából az enyémbe, aztán még egy kis buli, nem is tudom mikor sikerült végre elaludni, felkelni mendenesetre egy órával később, mint kellett volna, pedig rendes voltam, felhúztam az ébresztőórát is. 

No de aztán. Ennek ellenére időben elindultunk (minek is keltem volna fel hamarabb?!) Rebus ment a bölcsibe, mi a kórházba kontrollra, nem is késtünk sokat. Hiába az időpont, minden a sorszámhúzással kezdődik. A miénk a 48-as, a kijelzőn a 22-es, papírforma szerint 23 perc várakozás, gyakorlatilag ennyit várakoztunk, amikor már a 30-as volt a kijelzőn. 

A váróban feltűnően sok szellemi fogyatékos gyerek vagy inkább tinédzser ült, ketten közülük nagyon ijesztően is viselkedtek, Benjámin nagyon félt, eleve a vizsgálattól, és még ezek a furcsa, ijesztő, beteg fiatalok, az egyik néha nagyon hangosan felkiáltott, a másik kicsit halkabban, de mégis hirtelen. Ám ekkor....

...odalépett hozzám egy hölgy, akkor szólították a 32-est, és a kezmebe nyomta a 33-as sorszámot, mert az anyukája véletlenül kettőt húzott... Biztos vagyok benne, hogy az ég küldte. Fél órán belül kész voltunk, mehettünk. (Elkezdhet újra focizni, a drótokat majd 6 hét múlva kiveszik, de a karja már összeforrt).

Kérte, hogy menjünk fel a várba, de aztán végül csak séta lett belőle. Bementünk az első könyvesboltba, mert megígértem neki még a kórházban, hogy ha végeztünk, akkor a bátorságáért megjutalmazom egy könyvvel, be is vasalta rajtam rögtön. Akartunk fagyizni is, de ahhoz még korán volt, a fagyizók nem nagyon nyitnak ki 12 előtt. 

Ebéd a mekiben, ahol a kiszolgáló csajszi egy tünemény volt, púpozásig töltötte a fagyinkat csokiöntettel, mosolyogva, kedvesen, felár nélkül. Ő is egy földreszállt angyal. 

És Beni végig fogta a kezemet. Majdnem 8 évesen. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Az is, mellesleg, de azért nagyon-nagyon hangulatfüggő ez már nála. Találkoztunk egy csomó magyar turistával, örültünk egymásnak, ők kicsit irigykedtek, hogy mi itt otthon vagyunk, de nagyon örültek, hogy szóba elegyedtünk.

Hát ilyen egy nap kettesben, amikor nyugalom és béke van, beszélgetünk séta közben, süt a nap és nagyon közel vagyunk egymáshoz. 

2011. május 16., hétfő

Újabb alkotások

Elhatároztam, hogy mindent befejezek. Mindig az a legnehezebb valami miatt, olyan nyögvenyelősen mennek az utolsó simítások. De most aztán.

Szóval kész lett egy sál ajándékba, amiből mégegyet kell gyorsan csinálnom, kékben:


És kész lett a gyerekek zászló-függője is:

2011. május 14., szombat

Azért ha lassan is, ...

... de készülnek még dolgok:

akvárium-tévé :-)




NH-né ötlete ajándékba
(igen, az övé valahogy mutatósabb)

2011. május 13., péntek

2011. április 28., csütörtök

Szavak és mondatok

Gépjárműfelelősség-biztosítás
Gépjárművezetői engedély
Lakossági folyószámla
Dunstabzugshaube

Na jó, nem is. Rebeka már mindent mond, fentiek kivételével (most éppen a tyrannosaurus rex-et  gyakoroljuk, de még csak annyi megy, hogy dinóóóóóóó), simán lehet vele kommunikálni, tök jó. 

hinta-palinta (néha hinta-palacsinta, hogy miért???) igen, nem, nézd-guck, gyere-komm, guck mal, ja, nein, akarok, segítel, kenyér, tányér, kanál... 

Szóval az egész akadémiai szótárt nem pötyögöm be. Nagyon élvezem, ahogy csiszolódik az elméje. Vannak egyébként kreált szavai is, de azok még nem olyan tiszták, hogy le tudjam őket írni. Viszont a célnak remekül megfelelnek, én mindig tudom, mit mond :-D (ja, igen: mumi pl, a cumi, de ez könnyűűűűűű)

Mondatok is vannak, 2 szavasak általában, és úgy végződnek, hogy akarok. Well.

Elmúlt

Elmúlt a Húsvét,a vendégek úgy elmentek, mintha itt sem lettek volna, nagyon gyorsan elsuhant ez a pár nap, de legalább itt voltak. És akkor íme néhány fénykép: 

Maszat Manci

Husi kezek

Ezen a képen valami nagyon nem stimmel. Na mi? A megfejtők jutalma egy hatalmas virtuális ölelés. 

A nagy csapat

Obligát husi lábak

Végre egy kép, ahol nem bohóckodik (é. pofákat vág)

És ha idáig eljutottál, akkor könyörgöm, a kalapot nézd! 

További képek itt

2011. április 26., kedd

Történelem

Rebeka le akar menni

4 szó. Mondat. Töle. 

2011. április 21., csütörtök

Talán-talán...

...fellélegezhetünk, és újra sepregethetem a sorozatos betegségek utolsó kis morzsáit kifele a lakásból. Már én is gyógyulok, a sok alvás elűzte a tegnapi lázat, a gyerekek már abszolút jól, bár Rebes még szedi az antibiotikumot (középfül-gyulladásból kifolyólag). P már tegnap jól volt, szóval jöhetnek a promi vendégek! 

Sok locsolót és szorgalmas nyuszit mindenkinek!

2011. április 17., vasárnap

Ó, messze még...

...a vége. Mára Rebes lett beteg. mire végre megszáradtak az ágyneműk, addigra kijött rajta is, úgyhogy kezdem előről a mosást. Nehogymár unatkozzunk egy kicsit is. Szegény, nagyon vacakul van, de ha minden igaz, gyorsan jobban lesz, Beninél is csak egy napig tartott. Aztán majd mi jövünk, gondolom. Már nincsenek illúzóim. Csak abban reménykedek, hogy csütörtökig lezongorázzuk, mert prominens vendégek jönnek, a húgom és a kisfia! Jajjjj, de várom már! 

2011. április 14., csütörtök

Kezd sok lenni a "jóból"

Akartam írni egy találkozásról, ami ma történt, egy idős nénivel, bazsalygott Rebussal (ly? j?) és 5 percben elmesélte, hogy már van egy 3 éves dédunokája mert a kisunokája a középsuliban terhes lett. A babát a szülők nevelik, nem akarták otthonba adni...

...de éppen ekkor hányta össze magát Beni. Kezdek, kezdünk besokallni... Valahol hiba van a mátrixban.

2011. április 10., vasárnap

Beni

Drágák vagytok, már itthon, ma ki is engedték, de még bágyadt, bár ma már röhigcsélt is nekem kicsit, ahogy kiléptünk a kórház kapuján... Elkezdett csacsogni, mesélte, hogy milyen szuper volt a mentő, még szirénázott is és kihúzták neki a tetőt, hogy láthassa is... Szóval a legjobb úton vagyunk a gyógyulás felé, de el fog tartani egy jódarabig. 

Focitilalom 3 hónapig, iskolasport-tilalom 4 hétig, hááááááááát, felköthetjük a gatyánkat... De ez legyen a legnagyobb bajunk. Csak múljon a fájdalom mihamarabb. 

2011. április 9., szombat

Nem hiszitek el...

...vagy de, hiszen írom: alighogy kijöttem Rebessel a kórházból, mehettünk vissza, ezúttal Benivel. Ma focimeccsük volt, mint szinte minden hétvégén, és esett egy nagyon nagyot, amitől a bal alkarjának mindkét csontja eltörött, nagyon csúnyán, állítólag a mentőorvos is nyelt kettőt, mikor meglátta. Nem nyílt törés, de azt mondják, L-ben állt az alkarja. 

Azonnal mentővel vitték a kórházba, ahol rögtön meg is műtötték. Apja volt vele, a hétvégi foci általában vele közös program. Én csak próbáltam nem megőrülni, míg be nem értem hozzá, kisebb kerülővel, mert rossz városnevet mondtak nekem a telefonba, és álltam egy kisváros közepén, ahol mindenki hülyének nézett, hogy kórházat keresek. P-t nem tudtam elérni telefonon, mert már Benivel az előkészítőben volt, szóval telefonálgattam vagy fél órát, mire kiderítettem, hogy valójában hol is kéne lennem. Újabb fél óra után meg is érkeztem, addigra már műtötték, de legalább az ébredőben már vele lehettem. Most kivételesen P maradt vele a kórházban, mert egy nagyfiúval van egy szobában, szóval inkább férfiak legyenek egymás közt, a nővérek is ezt tanácsolták. 

Holnap, ha minden rendben éjjel és a reggeli vizitnél, már haza is engedik. 

És hogy hol áll az orvostudomány: a csontokat belülről egy-egy dróttal rögzítették, így csak pár napig lesz gipsz, amíg enyhül a fájdalom, utána viszont használhatja is majd rendesen a karját, bár gondolom azért sportolni nem lesz nagyon tanácsos (bár ezt is ki tudja, majd holnap kiderül). A drótok kb. 4 hónapig lesznek bent, és aztán majd ambulánsan kihúzzák őket. A vágás a csuklójánál van és kb. 1 cm-es, az orvos szerint látszani sem fog. 

Hát ez van velünk hirtelen. Rendes gyerekeim vannak, azt azért megvárták, hogy visszajöjjek Magyarországról. És jó testvérek is, osztoznak az élményeken is, ha az kórház, hát kórház... Na jó, nem cinikuskodom többet. Remélem most egy időre letudjuk az efféle izgalmakat. 

2011. április 8., péntek

Képek

Régóta adós vagyok aktualitásokkal. Rebeka egyre többet beszél, napról napra bővül a szókincse. Kedvenc szavaim tőle: Bebeta (Rebeka), Beniiiiiiii, kakacs (kacsa), guck mal, husi... Végigmutogatja a testrészeit, ha kérdezgetem, hogy hol a lábad? hol a szemed?, stb, és végül mindig megkérdezem, hogy és hol a husi? amire röhögve megmarkolássza a combjait. Zabálnivaló hétördög, komolyan. Beniről is csak jót tudok, szereti a sulit, sportol, mindenben jó, és külön öröm, hogy nagyon tetszik neki a meséskönyv, amit hoztam neki Magyarországról, jókat kacag, miközben olvasok neki belőle (Timo Parvela, Virpi Talvitie: Körhinta, Cerkabella Könyvkiadó).

No, néhány fénykép, csak Rebesről, Benit nem lehet normálisan lencsevégre kapni, de még próbálkozom majd és ha sikerül, pótolom, ígérem: 





És a husi lábak NH-nénak szeretettel, valamint a két nap emlékére: