2012. szeptember 16., vasárnap

Ez a nap más...

Ez a nap megint más... Rebeka ma 3 éves! Isten éltessen Muncu! 

Hihetetlen, hogy csak 3 éves. Mindig nagyobbnak tűnik. Méretre is, khm, és okosságra is. Komoly diskurzusokat lehet vele folytatni, 2 nyelven. Humora van. Mindig viccel. Egyszerűen okos, na. És csodaszép. Mint egy mosolygós őszibarack. No meg hisztis. Mert hát azért mégiscsak 3 éves. 

Elkezdte az ovit, imádja. Csacsog reggel, mikor megyünk, csacsog délután, mikor jövünk. Kivéve, ha éppen akkor ébredt, amikor odaérek érte, mert akkor nagyon kaka kedve van és hisztis. De ha elmúlt, akkor csacsog újra. Jaj, nem is tudom, mit írjak. Csak nyálas áradozásokat tudnék, azt meg nem akarok. 

Meg köszönetet is mondanék, mondok is újra, mindenkinek, akinek ezt a csodacsajt köszönhetjük, de ez meg (már a köszönet) szülinaptól független. És minden egyes nap átsuhan a fejemen. 

_________

Más. 

Hosszú volt a nyár, igen. Nem jelentkeztem, tudom, de... Nincs de. Lusta voltam, na. Munka után átadtam magam a semmittevésnek, a gyerkők egy hónapig Magyarországon voltak apával meg a nagyszülőkkel. Én pedig kihasználtam, hogy egy kicsit lustulhatok munka után. Aztán én is Mo-n voltam egy hetet, gyerkőkkel a Balatonon, majd vissza és újra munka és iskolakezdés és óvodakezdés. 

Ó, majd elfelejtettem. Beni magyar bizonyítványa szuperre sikeredett: Csak nyelvtanból kapott négyest, minden másból ötöst! Nem is tudom, mivel érdemeltem ki két ilyen szuper gyereket (broáááááááf, ez már túl nyálas, elnézést). 

_________

Más.

Rebes, Rebce, Rivka, Muncu, Manci, Boszorkány, Nunus, Bogár, Rebeka 

ISTEN ÉLTESSEN!

Hüpp