2010. június 30., szerda

Jó volna írni...

...valamit, de annyira ki vagyok tikkadva (hehehe), hogy egyszerűen nincs energiám mostanság. Estére csak arra koncentrálok, hogy ne folyjon a nyálam bambulás közben (amiközben meg pillanatok alatt elalszom, amitől meg úgyis elkezd folyni, amire meg felébredek, ehhh, na mindegy...). A gyerekek legalább meggyógyultak végre, és a nyár is itt van, 30+ fok árnyékban, jóóóóóó párásan, csak hogy ne legyen kellemes. Hát így állunk mostanság, izzadunk, tikkadunk, bambulunk, stb. Főleg én.

Ja, a hangulat körülöttünk mindeközben lassan a tetőfokára hág, focivébéből kifolyólag, ugye. Most, hogy szünet van, már-már hiányzik. Na jó, annyira nem, de kíváncsi vagyok, ezúttal meddig tart a német szerencse :-D. 

2010. június 23., szerda

Emlékeztek még ránk?

Most nyilallt belém, hogy milyen régóta nem is írtam. Az igazság az, hogy az elmúlt napok kissé egybefolytak, mindkét gyerek beteg volt, most lábadoznak. A bárányhimlőnek titulált akármiről kiderült, hogy valószínűleg nem is az volt, ami viszont biztos, az az, hogy ezt itt heverjük kifele éppen (nincs hozzá magyar szócikk, és azt sem tudom, hogy hogy hívják ezt a csúnyaságot magyarul). Szóval a kicsi jobban megsínylette, vele együtt én is, 3 vagy 4 éjszaka volt, amit nem aludtunk, gyakorlatilag egyáltalán nem, már majdnem sikerült is leszoknom, a fenébe is. Tegnap aztán végre kicsit jobb volt. Mit kicsit, sokkal! Már csak 2-szer (vagy 3-szor?) kellett felkelni hozzá, az az előzőekben produkált óránkénti keléshez képest (is) már maga a paradicsom! Rebeka egyébként a láz kivételével a szócikkben felsorolt összes tünetet produkálta, és máig is újra kizárólag tejet kap, mert a szilárdat a fájdalmai miatt nem hajlandó megenni. 

Hja, mintegy mellékesen, szombaton azért megtartottuk a gyerekszülinapi-zsúrt, ami szuperjól sikerült. A betegséget a gyerekeimen mindezek után, este sikerült felfedezni, úgyhogy a dokink nem fog éhen halni, fennmarad a praxis, sőt, a várakozási idő is jócskán megnyúlik pár nap múlva... Ez persze ennyire nem vicces, nyilván, sőt, én eléggé rosszul érzem magam emiatt, bár az anyukák nagyon lazán vették tudomásul, szerencsére. 

Hát így állunk, mindeközben két vendégünk is van. Hehhh, és egy hete még úgy jött haza Beni a suliból, hogy hozta a kis papírkát, mely szerint tetű van az osztályban, lehet kurkászni... Juhéjjjjjj, ismét jól szórakozunk!

2010. június 16., szerda

Ééééééééés....

...P-nél a labda, passzol K-nak, hihetetlen az iram, kedves nézőink, hihetetlen, a labda újra P-nél, fut a kis magyar, fut, mint a nyúl, a 16-oson belül, egy gyors passz T-nek, vissza P-nek, lő és GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Benjámin P aus Ungarn, megnyerte nekünk a világbajnokságot! Köszönjük Benjámin, hihetetlen, hihhhhetetlen mindez, kedves nézőink, mindenki őt ünnepli, meg is érdemli, a csapat hőse... 

Ja, most hívott a fociedző, hogy a hétvégén és egy hét múlva nagyon fontos bajnokság lesz, A Benit mindenképpen vinni akarja, mert a legjobbakat viszi csak, és a Beni persze köztük van, dagad a mellem a büszkeségtől, bár a Nobel-díj talán mégiscsak jobb volna, de nem, most vébé-láz van, meccs van, látom, ahogy a "kis magyar" végigszáguld a pályán és gólt lő a csapatának (és próbálom nem látni, amikor hegyeset köp vagy focista módjára tisztítja az orrát). Sajnos vasárnap nem tud ott lenni, a család jön, ünnepelni a születésnapját, mindegy, a fontosabb bajnokság egy hét múlva lesz, oda feltétlenül jönnie kéne, oké, az nem gond, megoldjuk. Az én fiam, az éééééééééén fiam... 

(Csendben összenéztünk azért P-vel és megjegyeztük, hogy a
Roland Garrost szívesebben néznénk... :-D)

2010. június 15., kedd

Ez a nap más...

...mint a többi. Igen, 7 éves lett. Tegnap este együtt szorgoskodtunk a nemzeti színű foci-muffinokon (mind egy szálig elfogytak ma a suliban), ma egy angyal volt délben, mikor hazajött, magától (!) megköszönte az ajándékot (gombfoci szett, extra csapatokkal), Tibor-nagyinak is illedelmesen (békatalpak). Jöhetett az extra meglepetés, elmentünk minigolfozni. 

Aztán jött nekem az extra meglepetés: nem Beni nyert, és ettől aztán tökéletesen kifordult önmagából. Először gondoltam biztos túlpörgött, szülinap, meg minden, de egyszerűen nem és nem lehetett kirángatni ebből a spirálból, hazáig visítva, vagdalkozva és hisztériázva jött, szigorúan betartva az 5 méter követési távolságot, egy centivel sem jött közelebb. Plusz mindenkit lehülyézett maga körül, még a barátnőmet is, E-t, aki velünk tartott. Ennek aztán az lett a vége, hogy mire hazaértünk én is teljesen kiakadtam, legszívesebben én is csak üvöltöttem volna, de inkább higgadtan, szépen hazaküldtem D-t, sűrű elnézéseket kérve, hogy így alakult (hiszen hát ez neki is büntetés, a legjobb barátjáról van szó). A további vaskos büntetés sem maradt el, 2 nap foci-stopp, nem nézheti a meccseket. Persze mindez csak olaj volt a tűzre, de végül csak hagytuk, hogy kitombolja magát. 

Eltelt egy jó óra, mire lehiggadt és elcsendesült, lesomfordált a nappaliba és birtokba vette a gombfociját. Aztán már beszélni is lehetett vele, újra az én kedves kis Benjáminommá vált, de ez a nap sajnos akkor is ott marad az emlékezetünkben, valószínűleg örökre, engem legalábbis nagyon megtépázott. Lefekvéskor azért összebújtunk egy kicsit, nehogy haraggal és fájó szívvel kelljen nekivágni az éjszakának... Holnap újra eljön D, akkor majd megesszük a tortát is. Remélem.
...
Az előbb lejött az emeletről, és nagy hirtelenjében át is estünk egy röpke szexuális felvilágosításon is, nevezetesen, hogy a kisbabák hogyan bújnak ki az anyukájuk pocakjából. Azután elmesélette velem, hogy ez velünk hogyan történt. Édesem, sugárzott a boldogságtól, ahogy hallgatta...

2010. június 14., hétfő

Egy naaaaaaaaaaagy...

tálca nemzeti színű foci-muffin, a holnapi ünnepléshez a suliban. (30-an vannak)


(Igen, mehet suliba, pöttyei még vannak, de már szárazak. Meg is jegyezte, hogy "ezentúl ő már nem P. Benjámin, hanem nyugodtan hívhatja őt mindenki Pöttyös Benjáminnak. Vagy Pöttyös Beninek." Egyem a kis szívét :-D)

2010. június 12., szombat

Home, sweet home

http://index.hu/bulvar/2010/06/12/orszagos_melegrekord_kelebian/

Bárány...

... himlő, hogy az aaaaaaaaaa. Be van oltva ellene. De a kicsi nincs. Apa még nem volt. Vagy igen. Nem tudjuk. Para a köbön.


(Szerencse a szerencsétlenségben: az összes meccset látja majd...)

2010. június 11., péntek

Pepin

Annyi mindent akartam írni, de most hirtelen nem jut eszembe nagyon semmi, legalábbis a klassz dolgok közül; ja, de, itt a nyár, csak a napjaink telnek őrült strapában, a kicsi nagyon keveset alszik és egy gyötrelem letenni napközben (és ezek után még este is, holott mindig azt gondolom, hogy biztos jó fáradt), nem tudom, mi baja lehet, a naggyal egészségügyi gondok vannak, egyelőre próbálok nem nagy jelentőséget tulajdonítani nekik, de nehéz, mert nagyon kell koncentrálnom, hogy ne pánikoljak be;  az van vele, hogy egy ideje sűrűn visszatér neki a gyomorinfluenza (jaj, de szépen mondom), tegnap óta többször csak úgy elered az orra vére, és ma estére kiütéses lett a két arca, már attól, hogy mindezt leírom, hiperventillálok, annyira izgulok, nehogy valami komoly baja legyen, természetesen orvos nincs, hétvége van, noch dazu elkezdődött a vb, ügyeletre egyelőre nem megyek, ha nem múlik, lehet, hogy holnap felhívom a háziorvost, hogy jöjjön ki, jaj, és tényleg, már kétszer voltunk úgy bevásárolni, hogy Rebeka a bev. kocsiban ült, nem a csücsiben, nála csak én élveztem jobban, a szabadság volt maga, és tényleg, megvan, ma találkoztam egy nagyon rég nem látott (fél)ismerőssel, megcsodálta Rebest (naná, ki nem), és azt mondta, hogy a szeme az enyém, aztán meg elmentem spárgát venni (még egy hétig van, most kell jól belakni belőle), és kértem a hámozóból még héját, mert annak a levéből lesz jó kis krémleves, és a lengyel (?) vendégmunkás hölgy degeszre tömött nekem egy nejlonzacsit úgy, hogy a törött spárgák fejeit kiválogatta a nagy kupacból és mind nekem adta (tudván, hogy az a legfinomabb), én akartam neki pénzt adni, de nem volt hajlandó elfogadni, ezek után már mosolyogva tudtam bólogatni egy öreg néninek, aki beszólt, hogy miért nincs takaró az én szegény gyerekemen (egy szál pelusban és rövidujjúban volt, 25 fok kint, a csücsiben +5, izzadt szegény, mást se csinál napok óta), aztán még megmentettem egy barátnőmet az autószervíz fogságából, és még mindig csak dél volt, ebéd persze sehol, merthogy csak rohangáltam, de aztán az is lett, méghozzá nagyon finom (spárgafejek, ugye, spárgalevessel, stb.), aztán P elaltatta Rebest, Beni elment egy barátjához meccset nézni, gondoltam akkor itt az idő, hogy én is ledőljek, de erre megszólalt a telefon, ami nem lenne baj, csak felébredt tőle a csaj, sebaj, a meccset itthon hármasban néztük, illetve én csak hallgattam, azért a gólokat láttam, nem mintha nagyon érdekelne, de azért a nagyszabású bajnokságokat szoktam követni, beszippant engem is a német lelkesedés, de drukkolni nem nekik szoktam, a többit már tudjátok, írtam az elején, hogy ez a nap hogy végződött, és ez csak a mai volt, van egy kis pörgés mostanában (is), na...

2010. június 9., szerda

Felajánlás 1

Fantasztikum

Születésnapi lázban égünk - Benié lesz jövő héten. Tegnap megírta a meghívókat (Danijel - így! - is kap egyet természetesen). Ma bevitte őket az iskolába és kiosztotta mindet. Egyszer csak délután megszólalt a telefon: találtak egy meghívót, ami biztos nem a telefonáló gyerekeit illeti, minthogy ilyen nevű gyermeke nincsen, menjen érte Beni, hogy átadhassa a gazdájának. 

Néztem is nagyot, hát ennyire nem butus- sőt, egyáltalán nem persze - az én kisfiam, már csak tudja, ki az a Miki, akit meg akart hívni. Az történt, hogy a Miki frissiben el is vesztette a meghívóját. A hölgy, a becsületes megtaláló, felhívta az ajándékboltot, amit a meghívón lévő matrica alapján azonosított, és megkérdezte, hogy ki is az a Benjámin, akinek ekkor meg akkor lesz a szülinapi bulija. Innen már egyenes út vezetett a telefonszámunkig. 

Köszönöm neki, bár ezt biztos nem olvassa, de akkor is... Főleg azt köszönöm, hogy vette a fáradtságot, nem csak egyszerűen vállat rándított és ezzel a tettével nagyot lendített az itteni emberekbe vetett hitemen.

2010. június 1., kedd

Szóval álljon itt az, amit olyan viccesnek találtam a nyaraláskor, de más már valószínűleg nem fog nevetni rajta, mert túl hosszú lett a felvezetés és így már semmi sem lehet elég vicces

Amíg a család kicsi (illetve mostmár nagy) kincse rohangált más családok kicsi (illetve nagy) kincseivel karöltve, mi, szülők is részt vehettünk egy játékban, ami A család kicsi kincse címre hallgatott (a filmhez nincs köze, már tartalmilag). Tíz kérdésre kellett válaszolni a gyerekkel kapcsolatban, ha hét egyezett, már nyertünk. Íme, a válaszok:


Anya
Apa
A gyermek neve?
Benjámin
Benjámin
Mikor van a születésnapja?
06. 15.
06. 15.
Mikor van a névnapja?
január 03. (ennyi belefér, gondoltam, hogy ezt nem tudod)
-
Hogy hívják a tanító nénit?
Fr. K
Fr. K

Ez eddig azért gyerekjáték, apukám, meglesz az a pontos labda Tibi bácsitól... És most figyeljetek: 



Hányas cipőt visel?
31 (apukám, hát a 31-es is néha nagy, nézd meg a teremcipőjét...)
32 (na, látszik, hogy a legutóbb én vettem neki a cipőt...)
Milyen színű a szeme?
kékes-szürke (de hát olyan a szeme, mint az enyém, mindig olyan volt)
zöld (nézd már meg, anyukám, ha valakinek zöld a szeme, hát az a Beni...)
Melyik a kedvenc étele?
bableves/palacsinta (vagy talán spagetti?)
spagetti (oké, szépítettél, de hogy ezt sem tudod elsőre, pedig te főzöl rá...)
Hány cm-rel született?
50 (de hát te mondtad, hogy akkora, én meg hittem neked, te láttad, mikor mérték)
53 (nem is emlékezhetsz rá, ott sem voltál, láttam a szemeden...)
Hány g-mal született?
3110 (de hát te mondtad, hogy akkora, én meg hittem neked, te láttad, mikor mérték)
3150 (nem is emlékezhetsz rá, ott sem voltál, láttam a szemeden...)
Volt-e bárányhimlős?
nem (ja, ezt könnyen megjegyzed, rettegsz, hogy te is elkapod, de fogadjunk, hogy azt nem tudod, hogy be van oltva ellene...)
nem (na legalább valami)


Még jó, hogy a haja színét, a kedvenc meséjét és a testmagasságát nem kérdezték. Mindösszesen öt kérdésre tudtuk ugyanazt a választ. Szerencse, hogy egyedül jár haza a suliból, lehet, hogy én véletlenül egy másikat hoznék haza. 

(én szóltam előre, hogy nem lesz olyan vicces, hiányzik a helyzet komikuma, mert jó szülőkhöz méltón jól össze is kaptunk azon frissiben, hogy a másik mekkora orbitális hülyeségeket válaszolt...)

Erőt veszek magamon

Rájöttem, hogy bennem van a hiba, ez mindig eltart nálam egy darabig. Annyira, de annyira beszarás ez az idő, hogy azt hiszem, kissé befordultam és nagyon sajnálom magam. És, ahogy azt mifelénk mondani szokás, ilyenkor még a szar is büdös. De most, hogy ezt tudom, már sokkal jobb. Azért örülnék, ha még egy kicsit sajnálnátok, hogy milyen nagyon rossz nekem, az mindig segít. Meg közben az is eszembe jutott, hogy mi az, amit a nyaralásról le akartam írni, viccesnek találtam nagyon, nem csak én, hanem az érintettek is. De nem itt osztom meg veletek, hanem a következőben. Ez itt az (ön-)sajnálós bejegyzésem.