Annyi mindent akartam írni, de most hirtelen nem jut eszembe nagyon semmi, legalábbis a klassz dolgok közül; ja, de, itt a nyár, csak a napjaink telnek őrült strapában, a kicsi nagyon keveset alszik és egy gyötrelem letenni napközben (és ezek után még este is, holott mindig azt gondolom, hogy biztos jó fáradt), nem tudom, mi baja lehet, a naggyal egészségügyi gondok vannak, egyelőre próbálok nem nagy jelentőséget tulajdonítani nekik, de nehéz, mert nagyon kell koncentrálnom, hogy ne pánikoljak be; az van vele, hogy egy ideje sűrűn visszatér neki a gyomorinfluenza (jaj, de szépen mondom), tegnap óta többször csak úgy elered az orra vére, és ma estére kiütéses lett a két arca, már attól, hogy mindezt leírom, hiperventillálok, annyira izgulok, nehogy valami komoly baja legyen, természetesen orvos nincs, hétvége van, noch dazu elkezdődött a vb, ügyeletre egyelőre nem megyek, ha nem múlik, lehet, hogy holnap felhívom a háziorvost, hogy jöjjön ki, jaj, és tényleg, már kétszer voltunk úgy bevásárolni, hogy Rebeka a bev. kocsiban ült, nem a csücsiben, nála csak én élveztem jobban, a szabadság volt maga, és tényleg, megvan, ma találkoztam egy nagyon rég nem látott (fél)ismerőssel, megcsodálta Rebest (naná, ki nem), és azt mondta, hogy a szeme az enyém, aztán meg elmentem spárgát venni (még egy hétig van, most kell jól belakni belőle), és kértem a hámozóból még héját, mert annak a levéből lesz jó kis krémleves, és a lengyel (?) vendégmunkás hölgy degeszre tömött nekem egy nejlonzacsit úgy, hogy a törött spárgák fejeit kiválogatta a nagy kupacból és mind nekem adta (tudván, hogy az a legfinomabb), én akartam neki pénzt adni, de nem volt hajlandó elfogadni, ezek után már mosolyogva tudtam bólogatni egy öreg néninek, aki beszólt, hogy miért nincs takaró az én szegény gyerekemen (egy szál pelusban és rövidujjúban volt, 25 fok kint, a csücsiben +5, izzadt szegény, mást se csinál napok óta), aztán még megmentettem egy barátnőmet az autószervíz fogságából, és még mindig csak dél volt, ebéd persze sehol, merthogy csak rohangáltam, de aztán az is lett, méghozzá nagyon finom (spárgafejek, ugye, spárgalevessel, stb.), aztán P elaltatta Rebest, Beni elment egy barátjához meccset nézni, gondoltam akkor itt az idő, hogy én is ledőljek, de erre megszólalt a telefon, ami nem lenne baj, csak felébredt tőle a csaj, sebaj, a meccset itthon hármasban néztük, illetve én csak hallgattam, azért a gólokat láttam, nem mintha nagyon érdekelne, de azért a nagyszabású bajnokságokat szoktam követni, beszippant engem is a német lelkesedés, de drukkolni nem nekik szoktam, a többit már tudjátok, írtam az elején, hogy ez a nap hogy végződött, és ez csak a mai volt, van egy kis pörgés mostanában (is), na...
