2010. március 17., szerda

Válasz I

Tisztelt !

Az említett riport után rengeteg levél érkezett hozzám, igyekszem mindre válaszolni.

Szeretném Önt biztosítani, hogy a cikk nagyon alapos munkával, minden mondatot és szót alaposan megfontolva született. Gondolkodtunk rajta, megírjuk-e, hogy kolléganőnkről van szó, de úgy véltük, így korrektebb. A cikk elején pedig megtalálja az ő és a szülőanya megismerkedésének rövid történetét.

Ami fontosabb: a sok levél között jó néhány akad (névvel, címmel), ami egyértelműen bizonyítja, hogy a nyílt örökbe fogadás rendszerével súlyos bajok vannak. Az egyesületekről is vannak benne olyan információk, amelyek mellett egyszerűen nem mehetünk el. A jó szándék nem elég, és néha az is hiányzik. Nagy felelősség, hogy mit tegyünk, hiszen sok nő kért és kapott segtíséget a civil szervezetektől, de van, aki nem. A cikkben szereplő anya sem véletlenül döntött úgy, hogy nem bízza rájuk a gyermekét. Ehhez joga volt - bármiféle okból döntött így.

Nem hiszem, hogy az, aki "évek óta türelmesen vár" gyerekre, pusztán a türelem okán, több joggal rendelkezne. Ahogy az egyik nő egy nap alatt megfogan, a másik pedig évek után. Ez nem igazság kérdése.

Sajnálom, hogy a cikk legfontosabb részére nem reagált. Arra, ami a kórházakban zajlik, és ami szintén további lépésekre késztet bennünket. De megértem, hogy mindenkinek az a legfontosabb, ami őt érinti.

Megértésben bízva üdvözlöm:

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Ruju! :)

:(((((((((((
Talán célszerűbb lenne, ha forward. megkapná leveled másolatát a főszerkesztő is.
Úgy gondolom amíg a cikk írója beteszi a levelet a mappájába(jobb esetben nem a kukában landol...), addig érdemleges nem várható... és simán összeírhat bármit a hölgy, hiszen hiába is írta, nem alapos a cikk!!!

Köszönöm hogy betetted a tiltakozós honlapunkat!!! :)))

Puszi nektek, maradok továbbra is olvasód :)
mosolygós

ruju írta...

Szia Mosolygós!!!! De örülök neked! Megtisztelsz, hogy olvasol! Elkezdtem írni neki a válaszomat, de beállt a kékhalál a gépemen, és így kezdhetem elölről :-((( Ma megjelenik a folytatás, azt lehet, hogy megvárom, (apukám talált szkennelési lehetőséget, és más kedves emberektől is megkaptam a cikket, kíváncsian várom a folytatást) Puszi!

Emmama írta...

Én is írtam, és szinte szóról-szóra ugyanezt a választ kaptam! Köszi, hogy ilyen korrekten válaszoltál helyettem/mindannyiunk helyett is, nekem már nem volt erőm vitába szállni vele. Nekem elfecsérelt szónak tűnik... :(

Unknown írta...

Érdekes érvelés, én kívülállóként eddig azt hittem, hogy ezek az intézmények bizonyos értelemben a természet igazságtalanságát hivatottak ellensúlyozni a gyerek és a szülők felé egyaránt, nem pedig tovább fokozni.

Névtelen írta...

Zsófi vagyok, csak megint vmit vacakol a blogger...
én azt nem értem - nem olvastam a cikket -, hogy van olyan, hogy "magánúton" vki lemond a gyerekről direkte egy másik ember javára?

erről jutott eszembe, bár csak kicsit vág ide:
Dina születése után volt egy visszatérő álmom. Pontosabban ébrenlét és alvás határán, amikor mindenfélén gondolkozik az ember, szoktak lenni víziószerű, nagyon valóságosnak tűnő képsorok. Ebben a "vízióban" szülés után feküdtem a kórházi szobában. Bejött egy nagydarab nő egy kisbabával, és azt mondta, ő szülte ezt a gyereket, de nem az övé, hanem az enyém. Letette mellém a babát és kiment. Én meg ott voltam a két újszülöttel, és tudtam, hogy tényleg az enyém a másik is: az ikertestvére annak, akit én szültem.
Ennek kapcsán gondolkoztam sokat, hogy ilyet vajon lehet-e tenni. Mmint, hogy minden előzetes nélkül vki lemond egy másik ember javára a gyerekéről.

ruju írta...

Zsófi, persze, ez történik a nyílt örökbefogadásnál is. Nem feltétlenül kell hozzá civil szervezet (hanem akkor viszont még nagyobb adag szerencse, szvsz :-))