Közben pedig...

...alkottam is, gyártom a téli "kollekciót", Beni és Rebeka kapott sapkát-sálat, én csináltam magamnak sálakat és kesztyűket, képek még nincsenek, majd lesznek. Elkészült egy színes és extra nagy SBS kendő is, na ezt megmutatom, ha még nem láttátok: 

Meg vannak mindenféle projektjeim, amikbe belekezdek, aztán félbemaradnak. Csináltam szőnyeget is, majd azt is megmutatom. 

Halloween

Készültünk.

A blogger egy hüje. 

Készítettünk töklámpásokat papírmaséból, nagyon jól sikerültek, tettünk bele elemes mécsest, valóban tök jól néztek ki, estére tök tele is lettek édességgel. (Süßes oder Saures? avagy ahogy Rebeka mondá: "Süßes oder Saurus?")

A blogger extra hüje...

Wo ist Arnie?

Na ez a bejegyzés sem időszerű már, rég volt, elmúlt, de jó volt. Voltam ugyanis a Frankfurti Könyvvásáron, a nyitónapon, ahol is Arnie (a szomszédból, avagy Kaliforniából) volt a nap fénypontja... Nagyon jó volt, mert amíg mondta, hogy "áll bí bákk", addig én egy emelettel följebb élvezhettem a rövidke nyugalmat, és hogy minden (számomra) fontosabb kiadónak lett ideje rám... Köszönöm Arnie! A fiúk, akikkel voltam, csináltak jó képeket, de azóta sem küldik nekem, úgyhogy a cím kérdésére csak annyit válaszolhatok, hogy pedig bizony valóban ott volt, higgyétek el.

Ez a nap más...

Ez a nap megint más... Rebeka ma 3 éves! Isten éltessen Muncu! 

Hihetetlen, hogy csak 3 éves. Mindig nagyobbnak tűnik. Méretre is, khm, és okosságra is. Komoly diskurzusokat lehet vele folytatni, 2 nyelven. Humora van. Mindig viccel. Egyszerűen okos, na. És csodaszép. Mint egy mosolygós őszibarack. No meg hisztis. Mert hát azért mégiscsak 3 éves. 

Elkezdte az ovit, imádja. Csacsog reggel, mikor megyünk, csacsog délután, mikor jövünk. Kivéve, ha éppen akkor ébredt, amikor odaérek érte, mert akkor nagyon kaka kedve van és hisztis. De ha elmúlt, akkor csacsog újra. Jaj, nem is tudom, mit írjak. Csak nyálas áradozásokat tudnék, azt meg nem akarok. 

Meg köszönetet is mondanék, mondok is újra, mindenkinek, akinek ezt a csodacsajt köszönhetjük, de ez meg (már a köszönet) szülinaptól független. És minden egyes nap átsuhan a fejemen. 

_________

Más. 

Hosszú volt a nyár, igen. Nem jelentkeztem, tudom, de... Nincs de. Lusta voltam, na. Munka után átadtam magam a semmittevésnek, a gyerkők egy hónapig Magyarországon voltak apával meg a nagyszülőkkel. Én pedig kihasználtam, hogy egy kicsit lustulhatok munka után. Aztán én is Mo-n voltam egy hetet, gyerkőkkel a Balatonon, majd vissza és újra munka és iskolakezdés és óvodakezdés. 

Ó, majd elfelejtettem. Beni magyar bizonyítványa szuperre sikeredett: Csak nyelvtanból kapott négyest, minden másból ötöst! Nem is tudom, mivel érdemeltem ki két ilyen szuper gyereket (broáááááááf, ez már túl nyálas, elnézést). 

_________

Más.

Rebes, Rebce, Rivka, Muncu, Manci, Boszorkány, Nunus, Bogár, Rebeka 

ISTEN ÉLTESSEN!

Hüpp

Siggi bácsi, a békák veszedelme

Tó vizében lépeget,

békák veszedelme,

békát fog, és messze néz

fél lábon merengve. 

Mi az? *

Beni: A régi szomszédunk, a Siggi bácsi!


* Sző, fon, nem takács. Mi az? Varga Ferencné összeállításában. Ja, és amúgy a válasz: Gólya. És a Siggi bácsinak megvan mindkét lába, sőt mindkettőn áll, akkor is, amikor mereng. A többi stimmel :-D.

Az élet folyása

Úgy tűnik, Rebes abszolválta a szobatisztaságot. Juhúúúúúúúú. Nappal legalábbis, éjszakára még nem próbálkoztam, nincs erőm. De lassan kéne. 

Ma két izgi beszélgetésben vettem részt. 

1. Iskola, csoport: minik, 6-8 évesek. Kislány, 7 éves. 

- Hány éves vagy? 

- 37.

- Na neeeeeeeee. 

- De.

- Az anyukám mostlesz 27. Te sem lehetsz több annál. 

- Oké.

2. Rebeka, WC-n ülve, kakilás közben, mert persze akkor jön a filozófia:

- Nagy kaka. Ez meg kicsi. Még kell. Neked nem kell kakilni? 

- Nem. 

- Én vagyok a Rebeka. 

- Igen, én meg az anyukád. 

- Neked puncid van? 

- Igen. 

- Nekem is puncusom van. 

- Igen. És Beninek mije van? 

- Kukija. 

- Igen. Hú, nagyon ügyes vagy, hogy fognak neked örülni az oviban!

- Jaj, az ovi, akkor majd játszhatok a nagy homokozóban.

- Bizony. Tudod, Beni is oda járt, amikor ilyen kicsi volt, mint te most.

- A Beni volt kicsi???

- Persze hogy volt kicsi.

- És te is voltál kicsi? 

- Persze, hogy én is. És tudod ki az én anyukám? A nagyi.

- A nahagyihi???? Neeeeeeeeeeeeeeeeem. 

És röhög ezerrel... 

Így megy ez*

In memoriam 2002. augusztus 31. 

*by kedvenc íróm,

300

Wow

Ünnepeljünk, kacagjunk, örvendjünk.

Kieg.

Felszereltem füstjelzőket. Megtanultam lámpát szerelni (3-at én raktam fel, működnek, szépek...Büszke vagyok, dícsérjetek! Én, én ededül!!!). Megvarrtam 6 db. függönyt, 5-öt a nagy nappliablakra, egyet a gardróbot elválasztandó (a lakás ezen "zugáról" nem csináltam képeket. Van egy gardrób a bejáratnál, mellette a wc, amellett pedig a fürdőszoba) A függönyt meg tudom mutatni: 

Jó szar kép, de hát ez van, a függöny látszik rajta, asszem. Ilyen rojtfüggöny, vagy mi, és nagyon jól mutat. Ráadásul egyelőre Rebekát is hdegen hagyta, nem utolsó szempont...

Ja, és van egy kamra a konyha mellett is, a nappaliból nyílik annak is az ajtaja, és nagyon praktikus, mindent elnyel. 

Hát így éldegélünk most "szerényen"...

Hajlék

Tádáááám... A várva várt képek.

Konyha

 

Nappali

  

  

Lépcső

Fiúszoba

 

Csajszoba

 

Enyéééééééééééém

 

Zöldövezet

Paradicsom

Köszönöm az IKEÁnak, hogy nagylelkűen támogathatom. És kérem, vegyétek észre, hogy a lakásról a képek abban az 5 percben készültek, amikor már nem és éppen még nem lógott száradó ruha egyik sarokban sem. És még a gyerkők sem értek haza... 

Jesszus...

...már itt is van. Félek, jaj.

A két képet kb. 10 és 5 perccel ezelőtt lőttem. Azóta tökéletesen besötétedett, de nem azért, mert este van. Itt ilyenkor még épphogy csak lement a nap, szóval javában világos (lenne). És mire ezt a két mondatot leírtam, már szakad is az eső. Ami nem baj, mert borzasztó meleg van napok óta, de dörög is és villámlik. A templomban van a legfőbb bizodalmam. Nem azért, mert imádkoznék, hanem mert a kereszt magasabban van, mint a ház teteje. Én lakom ugyanis a tetőtérben... Nem kicsit vagyok befosva. (Bocsánat.)

Teee... Teee... Naggyon hülyeeee...

Ma kidobtam a nagy, 220 literes kukánkba a kocsikulcsot, aztán fél órán át erestem. Mire rájöttem, hol van...

No comment.

(De, yes comment. Végül megtaláltam...)

(Kuka, remélem csuklottál!)

Egyébként pedig

ISTEN ÉLTESSEN BENJÁMIN!!!!!!!!!!!!!!!!!

...nem értek a focihoz...

... de muszáj néznem, itt szinte kötelező, és Beninek is be kell számolnom reggelente. Na a lényeg, hogy ezért   már megérte, nagyon megfogott: 

Van még mit tanulnunk. 

Egyszerűen zseniális

Úgy kaptam, és annyira, de annyira tetszik... Nem tudom, honnét van a kép és ki védjegyezi, de halált megvető bátorsággal megosztom veletek: 

Amúgy...

... akkor írtam egy másikat is, de annyira megijedtem tőle, pedig higgyétek el, totál fiktív. De mégis csak bennem volt. Azért ide bemásolom, bár újraolvasva elég patetikusnak is tartom. Amúgy lehet, hogy ez jobban bejött volna a zsűrinek, már csak a dráma miatt is :-D

Anyaság? Itt mi mind anyák voltunk vagy vagyunk, és valószínűleg leszünk is még. Van egy cigid? Köszi. Akkor adjál már kettőt légyszi. Kösz. Az anyaság. Illatos meg rózsaszín, a szart. Örüljön, akinek így jön össze. Hányat ismerek, akinek betegen született a gyereke, vagy halva, mirólunk idebenn nem is beszélve... Vagy mondjuk láttál már olyan családot, ahol 4-5 gyerek van, de bár egy se lenne? Anyaság, ja.

     Jó, persze irigy is vagyok, nekem ez már soha nem jön össze. Szép ház, boldog család, illatos baba, szerető apuka. Engem nem lehet szeretni. Pedig voltam anya én is. No nem így, illatosan, meg mittomén, hanem csak úgy egyszerűen. Csak van egy bibi. Engem az anyaság szörnyeteggé tett. Na, adj még egy cigit.

    Amikor megismertem Jánost, minden olyan szép volt. Szerettük egymást, figyeltünk a másikra, tudtuk, ez a szerelem, tudtam, hogy ő az az ember, akivel le tudom élni az életemet. Dolgoztunk keményen, meglett a ház, esküvő és a púderszagú teszt. Stop. A teszt is meglett. De csak én lebegtem tőle. Pozitív lett. Valójában láttam, hogy örül, hogyne örült volna, hiszen minden magazinban azt látta, hogy örülni kell, de láttam azt is - csak én láttam, mert ő tudta -, hogy ezt ő mégsem...

     Az első hónapokban veszítettem el minden méltóságomat és nőiességemet a szemében. Nem a várandós, szeretett feleségét látta már, hanem egy állandó rosszulléttől gyötört hisztérikát, aki vagy zabál, mert olyan éhes, vagy éppen öklendezik, esetleg hány, ahol rájön. Karikás szemek, elgyötört arc, ápolatlan haj. Nem volt kedvem. Igen, így van. Rosszul voltam, élni se volt kedvem.

      A második harmadban rakott ki a házunkból. A ruháimat vihettem magammal, meg egy kis pénzt indulásképp. Mit tehettem volna? Visszaköltöztem a szüleimhez, a szegénységbe és reménytelenségbe. Engem hibáztattak: nem voltam jó feleség. Ügyvéd? Miből?

      A hetedik hónap elején indult meg a szülés. Borzasztóan fájt. Egyedül voltam otthon. Elfolyt a magzatvíz, és egyfolytában görcsöltem. Nem tudtam menni sem nagyon. Akkor már rég tudtam, hogy nekem minden mindegy. Nem tarthatom meg. Ezt a gyereket én nem akarom. A férjem ölte meg, nem én. Én csak bevégeztem, amit ő elkezdett.

       Igen, tudom, hogy lett volna más megoldás is. Mostmár tudom. Akkor és ott csak a fájdalmam cselekedett. Hogy nekem nem jött össze. Nekem ez már soha nem jön össze. Szép ház, boldog család, illatos baba, szerető apuka. Engem nem lehet többé szeretni. Engem az anyaság szörnyeteggé tett. Gyilkossá. 

Nem nyertem :-(

21:00

Imádom az alvógyerek-szagot. Puha és meleg. Nyugodt. Csöndes. A fenébe, megint elaludtam fektetés közben, pedig még annyi mindent akartam csinálni. De mostmár nem megy, csak bevonszolom magam az ágyba és inkább alszom tovább.

00:12

Nem, nem tudom kinyitni a szemem. Hátha csak egy kis nyökögés-sírdogálás és alszik tovább. Most nem bírok felkelni. A francba, remélem nem lázas vagy beteg, csönd van, csönd, alvás...

2:43

Nem, ez nem nyökögés-sírdogálás, ez üvöltés. Jövök már, jövök, csak ne kiabálj, felébred a bátyád, itt vagyok. Gyere, bújj ide mellém. Már alszol is, csak az anyameleg hiányzik, mi, kis büdös?

6:00

Utálom az ébresztőórát.

6:05

Csak még egyszer, és kelek.

6:10

Na jó, utolsó.

6:20

Kávét, de azonnal. Jajj, hogy szuszog, imádom az alvógyerek-szagot. Meg a rózsás kis arcot, és ezt a nyugalmat. Ne aludj el újra, fel kell kelni, a nagynak iskola van. Kávét, de azonnal.

6:45

Ébresztő drága, iskola van, a kakaó az asztalon. Oké, még egy perc, de aztán ki az ágyból. Mosolygok, tiszta anyja.

6:50

Szívem mozgás már, öltözz, moss fogat, mosakodj, itt az uzsonnád, tedd el, csináld már, miért vagy meztelen? Miért legózól? Ne most legózz! Hááááálllllóóóóóó? Háárom, kettőőőőő, eeeeee... Na azért.

6:59

Hogy a fenébe lehet, hogy éjjel bulizik és már fenn is van? Jövök, jövök. Gyere bogár. Hm, imádom az ébredőgyerek-szagot, a rózsás pofit, olyan puha és meleg. Jó, jó, itt a cumid, cumizzál még egy kicsit.

7:10

Miért nem vagy már felöltözve?! Még fogat sem mostál! Az uzsonnád az asztalon! Indulnod kell, csináld már, a kutyafáját!

7:12                     

Itt a reggeli az asztalon, gyere, vegyük le a hálózsákot. Ne visíts már korán reggel, tudod, hogy le kell venni, hálózsákban nem tudsz felülni a székbe. Hagyd abba. HAGYD ABBA.

7:15

Szia szívem, szép napot.

7:15:39

UUUUUUUUZSONNAAAAAAAAAAA!

7:20

Amíg anya elkészül, nézhetsz mesét.

7:21

MOST. Ráülök a WC-re. Egyedül. Aztarohadt... A hétvégén már mindenképp szőrteleníteni kéne. Muszáj, ez már nagyon durva. Vagy most gyorsan a zuhany alatt? A fenébe, ma korábban kell beérnem, nem fér már bele, na majd holnap. Zuhany. De jó ez a meleg. Zárd el. Szappan. A melegvíz, annyira jólesik... hagyd abba, menned kell... imádom, nem megy, de mennem kell.

7:45                                     

Fogmosás, krém, smink... Nem, a smink már nem fér bele, mindegy, már megszokták. Már megszoktam. Legalább este nem kell leszedni. Úgyis utálom.

7:50

Gyere szívem, öltözzünk. Jaj, ne kezd már megint, tudod jól, hogy fel kell öltözni. Anya sem pizsiben megy dolgozni. Pedig néhányan örülnének. Na, ne csináld, gyere, body, harisnya, nadrág, póló, nem olyan szűk a fejednél, ne visíts, látod, már ki is bújt a buksid... Most még nézheted a mesét, amíg anya is felöltözik.

8:00

Tudnám, mivel csesztem el már megint a reggelt, hatkor csörgött az órám, basszus. El fogok késni, most már biztos. Harisnya, póló, szoknya. Basszus, a melltartót elfelejtettem. Néhányan örülnének. Ó, bassza meg, másik harisnya. Másik harisnya, máhásihik harisnyaha. Ehh, ma jó lesz a farmer is. Úgyis hideg van.

8:07

Tessék, kikapcsolhatod a tévét, úgy van, ügyes vagy, látod? Cipő, kabát, sapka... Kaka? KAKA?! Mély levegő, kifúj. Fúj. Ez tényleg kaka. Gyerünk gyorsan. Nem, nem, ennek most nincs itt az ideje, a pelust ki kell cserélni, könyörgöm ne csináld, megveszek, indulnom kell. Anyának mennie kell dolgozni, tudod, én nem késhetek, a tanítónéni nem késhet. Feküdj le, úgy van, popsit a magasba, ügyes vagy, fúj, de büdös, ne kapálódz, kérlek szépen, csak most az egyszer ne repüljön semerre se a kaka, jól van, ügyes vagy, látod, kész is. Body gombol, harisnya, nadrág, cipő, kabát, sapka... NEM TÖKMINDEGY, MELYIK SAPKA???!!! Jó, ne haragudj, nekem tökmindegy, csak induljunk, könyörgöm.

8:17

Futfutfut, fussunk szívem, elkésem. Mi a fenével csesztem el már megint az időt?! Hatkor csörgött az óra... El fogok késni, már tuti.

8:20

Puszillak drága, szép napot, délután jövök érted. Még jó, hogy itt a bölcsi a sarkon. És most misziszschumacher, csapjon a lovak közé.

8:47

Jó reggelt mindenkinek, elnézést a késésért, egy pillanat, futottam a parkolóból, nem kapok levegőt.

8:49

Mosoly. És hogy vagytok ma? Házi feladat... könyv 83. oldal... hallgassuk meg a párbeszédet... A szünet 15 perces, nem hosszabb!

Ma minden házit kijavítok délután. Annyira szar vagyok, nem igaz, hogy nincs 10 percem a házik javítására. Tök ciki, hogy mindig a szünetben javítgatom őket. Még jó, hogy már nem dohányzom. Most inkább dohányoznék. De nem, javítom a házikat helyette.

Könyv 85. oldal... pármunka... Emberek, könyörgöm, én ide pihenni járok, ne szívassatok már, itt nem akarok fegyelmezni, felnőttek vagytok, vagy mi, tegyetek már úgy... És a házi feladat...

15:00

Kajálni kéne de nincs kedvem főzni egyedül. Van csoki a szekrényben. Inni is kéne már valamit.

Inkább megnézem az emaileket gyorsan, meg a számlámat, hogy hogy állok éppen. Csak a híreket még, és utána kijavítom a házikat. Meg elmosogatok. Meg összepakolok...

15:15

Szia szívem, milyen volt az iskolában? Legalább köszönj, és majd utána kérdezd meg, hogy mehetsz-e ehhez meg ahhoz. Menjél. Te meg nem, nem nézhetsz tévét.

Tessék, inni.

Tessék, gyümölcs.

Tessék, perec.

Tessék azonnal idejönni, megint kakis vagy, ki kell cserélni, fájni fog a popsid.

Hálló? Jaj, nagyon kedves vagy, most nem igazán alkalmas, éppen pelenkázok. A hétvégén? Velem vannak a gyerekek, nem fog menni, majd megpróbálom azért elérni a bébiszittert. Szia. Szia. SZIA!

18:00

Hálló? Oké, még 20 percet, de fél hétre legyél itthon.

18:31

Vacsora. Mese. Fürdés. Fogmosás. Húzd már a pizsamádat, a fenébe is, holnap iskola, le kell feküdnöd időben! Gyere te meg, itt a cumi meg a tejecske. Aludj már, szívem.

20:39

Anya, én is lefekszem, jó?

Ühüm..

21:00

Imádom az alvógyerek-szagot. puha és meleg és nyugodt. Nyugodt. És csöndes. A fenébe, megint elaludtam fektetés közben, pedig még annyi mindent akartam csinálni. De mostmár nem megy, csak bevonszolom magam az ágyba és alszom tovább, ki tudja, meddig lehet...

----------------

Terézanyu.hu - Pályázat 2012 

Lezárult a költözés

Végre-valahára. Nem volt egyszerű, de most már a lakásnak is otthonoslakás-formája van. A két gyerekszoba is pompázik, mindennek meg van a helye és szépséges és tágas. Azért még meg kell szokni, Beni kicsit nyűgös, mert messzebb van az iskolától, de kárpótlásul rollerrel járhat... Ma - 2 hét után - újra van netem, telefonom, visszatérhetek a nagy virtuális vérkeringésbe. Majd teszek fel fotókat, ha már készítettem. De, ugye, amíg nem tökéletes, addig nem fotózom :-D...

Tanár úr kérem...

Vétettem egy hibát a tesztben. Nem tudom, hogy hogyan fogok így tiszta lelkiismerettel németként tovább élni. Ígérem, a gyerekeimnek megtanítom a helyes választ. Úttörő becsszóra.

A két pártot, amit az SED 1946-ban erőszakkal magába olvasztott, KPD-nek valamint SPD-nek hívták. 

Jól jegyezzétek meg!

(Tudnám, miért b@ssza a csőrömet, hogy 10 perc alatt 1 hibát vétettem, 33 kérdésből, miközben eleve elég 17 kérdésre jól válaszolni ahhoz - egy óra alatt -, hogy magába fogadjon a német állam... És egyébként fingom nincs arról, hogy mi az a KPD, és valahogy el is felejtettem korábban megnézni. Vagy megnéztem, de már elfelejtettem. De NEM TÖK MINDEGY???!!! Hülye maximalista pinusz vagyok, az az igazság :-DDD)

Akit érdekel, mert vicces és érdekes is amúgy: teszt

Itt a Húsvét 2.0, avagy...

...Istennő vagyok. A konyha tündérkirálynője. Elájulok magamtól, annyira jó vagyok.

Kalács nyersen 2.0

kalács készen 2.0

Oké, másik recept volt, és bevetettem a boszorkányságot is, nevesen a ráolvasást, ami segített (hólyagosodjál már, b+, mert a kezem már hólyagos, de már neked is kéne. Hólyagososdjáááááááááál. Hóhólyahagosodjáhááááááál!!! Azott egy hólyag? Egy hólyagocska? Nem, a kezem. Ja. De ott, ni mán, az, az ott bizony... akkor most pihenjél.) 

Így hát ez a példány már igazán finom és puha is lett, nyam-nyam. 

Itt a Húsvét

Egyfolytában főzök-sütök. Kicsit élvezem, hogy magam vagyok, és teljes odaadással, csak a konyhára koncentrálva csinálhatom mindezt, rég volt már ilyen. Ma pl. fonott kalácsot készítettem. És annyira, de annyira meghatódtam magamtól... Már fogalmaztam is a poszt címét: Istennő vagyok. Vagy: A konyha tündérkirálynője. Vagy hogy: Elájulok magamtól, annyira jó vagyok, szóval valami ilyesmi. 

Mert egyszerűen gyönyörű. És az én két kezem munkája. Nézzétek ti is, ámuljatok és lássatok csodát:

ilyen volt

ilyen lett

Mondjátok, hogy nem egy csoda. Na ugye. 

No. Az egész posztból mégsem lett semmi. Mert a külcsín, az még megvan, de a belbecs... Nagyon száraz, de vannak benne mégis olyan furcsa részek a fonatokba sodort vajtól, és mikor kivettem a sütőből összeesett, és különben is, "ha megdobnak kővel, ezzel a kenyérrel  kaláccsal dobj vissza". 

Szóval ezért ment el a kedvem az önajnározástól. Ettől függetlenül azért mégis istennő vagyok. Meg a konyha tündérkirálynője. Azazhogy elájulok magamtól, annyira jó vagyok. 

És holnap csakazértis újra megpróbálom. 

Na még egy utsót hadd puffogjak

Követelem, hogy ha a doktori nem is, a közt. elnöki cím mindenkinek állampolgári jogon, születéstől fogva járjon. 

Ahogy a régi vicc is tartja:

Mindenki rendőrnek közt. elnöknek születik, csak van, aki továbbtanul.

Jó, befejeztem. Holnapra ezt a békát is szépen lenyeljük. (azért szólítsatok már egy kicsit közt. elnöknőnek, naaaaaa. Doktorim nekem sincs...)

Szerintem azért ez már nagyon ciki...

És elnézést mindenkitől, aki nem ezt várja itt és most a blogban, aber nem tudom szó nélkül hagyni...

A lényeg, hogy azért ezt kúttúrállamokban kúttúrráttan el szokták intézni, és nem egymás seggének fényesebbre nyalásával... De úttörő becsszóra igyekszem majd ezentúl is alkotmányunkhoz hűen nem szarrá röhögni magam a közt. elnökön. Sőt. Szóltak ugye, hogy tisztelnem is kell. Mert hát egy országot képvisel... 

Vazz. Én kérek elnézést.

Egy fürdés képei

Jajj, olyan tüneményesek voltak! Pedig kemény időket élünk, de ilyenkor nem lehet őket nem megzabálni!

Rebeka pedig önként, magától elhagyta az esti tejet-cumisüveget. Bemondta, hogy nem kéri, és azóta anélkül alszik el, gyorsabban, mint eddig bármikor, időben. Jajjj, ezt most gyorsan lekopogom, most, hogy leírtam, tuti borul minden... Vissza tudom még szívni? 

Juhúúúúúúúú!

And the Oscar  Virtuális Ölelés goes to..... NH-né! 

And Manner, natourlick!

postás csenget = burtstag schenket = Geburtstagsgeschenk-et


Szép napot nektek!

Segítség...

...a rejtélyes feladványhoz:

Kétnyelvű. A postás csenget - tehát a feladvány - éppen rebesül németül van :-D. És igen, ajándékozáshoz van köze. És nem csak ő nem kap, hanem más sem, illetve csak a Joshua a Tagesmutternél, mert ő 3 éves lett...

Egyébként csórikámnak középfül-gyulladása van. Mára teljesen kidőlt, csak sírt, hogy fáj a füle. De már kedden is sírt, hogy fáj, akkor viszont még nem látta az orvos (már a gyulladást a fülében). Ez van, kapott antibiotikumot, remélhetőleg egy-két napon belül jobban is lesz.

Jönsz?

Már megint Rebes a téma, de annniyra cukin beszél. A cím is jelzi, imádom, mikor hív, hogy anyaaaaa, jönsz?  Meg tök jól el lehet vele beszélgetni már, néha... Ma mondjuk kevésbé:

- Anyaaaaaaaa, kéééééreeeeeeeeek. Anyaaaaaaaa, neeeeeem kéééééreeeeeeeeek.

- Jó, jó szívem, de mit? 

- Apcsorlét.* kéééérek. Nem kéééérek. 

- Akkor most kérsz, vagy nem kérsz? 

- Elefánt.

Ebben maradtunk. :-DDDDDDD

*Következő feladványom lehetne, de most elárulom, a német kultitalról, az Apfelschorléról van szó, már magyar neve is van, jelesen almafröccs.

Idei első...

... rejtélyes feladványom:

Postás csenget

Lebeka akar postás csenget.

Beni is kap postás csenget.

Anya is kap postás csenget.

F is kap postás csenget.

K is kap postás csenget.

A Mikujás is kap postás csenget.

No. Mi a rák az a postás csenget?!

A helyes megfejtést beküldők között, ahogy azt már megszokhattátok, egy hatalmas, hosszan tartó, virtuális ölelést sorsolok ki. Nem. Mindenki kap egyet, aki helyes megoldást küld. Pár nap múlva közzéteszem a megoldást, ha addig nem felejtem el. Agyaljatok, ha van kedvetek :-D.

Mostanában...

... este már csak arra vágyom, hogy valaki ugyan lőjjjjjön mán le. Nehézkes a dolog ugyanis, Rebes rászokott a nyávogásra. Nem, nem mintegy kiscica, vagy ilyesmi, hanem úgy, hogy máááááámiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, máááááááááááááááámiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Meg ááááááááááuuuuuuuuuuuáááááááááááááá, pedig semmi baja, csak valamit akar, de nem hajlandó mondani. Én egyértelmű összefüggést látok azzal, hogy a Tagesmutternél most majdnem ő a legnagyobb és legidősebb, van két-három egy év körüli kicsi, akik még valóban "nyávogással" kommunikálnak. De nekem estére olyan az agyam, mintha egész nap sajtreszelőt húzogatott volna rajta a két gyerek. 

Tudom, erről és így nem illik írni. De ez van. 

Amúgy vannak továbbra is cuki dolgok, nyilván. Például az, hogy naponta többször kapok puszit és ölelést, meg azt, hogy anya, szeletlek. Meg van a csajnak szavajárása is, mégpedig: tuuuudooooood? Vagyis nem, hanem, hogy: tyuuuugyoooooood? Minden mondat végére odabiggyeszti. Vagy azt, hogy IIIgeeeen? Ami valahogy így hangzik: Iiigöööön? Nagyon mókás. Főleg, hogy folyékonyan és egyfolytában beszél, mindkét nyelven (no, ez most melldöngetés). Nem lehet betelni a csipogásával. Vagyis dehogynem. Vasárnap este nyolckor a csönd a legkedvesebb barátom. 

Na, és hogy bizonyítsam, hogy attól, mert nem beszélünk róla, vagy csak keveset és óvatoskodva, nem csak az én agyam szok vanni lereszelve: 

Masha i Medved

Rebeka Masha i Medved

Jön a tavasz

Azt hiszem, legalábbis. Kint már egész tavasz-szag van, elég borús is az idő, szóval abszolút tavaszosba hajlik. Tényleg megint jó rég írtam, pedig mindig akarok, komolyan, de nem jutok hozzá. 

Most Rebus éppen beteg, vagy nem, nem tudom, vasárnap éjjel 40 fokos láza volt, aztán meg nem, most meg elvileg 39, de csipog, jön-megy, intézkedik, én már rég haldokolnék ilyen lázzal. Inkább nem hiszek a hőmérőnek. Bár kettővel is megmértem, mert nem akartam elhinni. Ja, ez úgy jön ide, hogy emiatt kényszerpihenőn vagyok, vagyunk, rég töltöttem ennyi időt itthon (csüt-pénteken nem volt Tagesmutter, most meg a betegség miatt), így kihasználom a helyzetet, és jelentek. 

(Lehetséges, hogy újra fogzik? Hogy már beindulnak a nagy rágófogak? Beni asszem 3 éves volt, amikor elkezdtek kibújni neki, de Rebes még csak majdnem 2,5. Tegnap ebédnél elkezdett sírni, hogy jajjj, a fogam, jajjj a fogam... Az orvos meg nem talált semmit az ég világon, már köhöést, középfül-gyulladást, vagy ilyesmit. Na mindegy, rejtély - jesszus, így írják?)

Tegnap is, ma is sétáltunk egy nagyot. Az úgy néz ki, hogy elindulunk, és onnantól kezdve illetékes elvtársnő mindenkinek hangosan köszön, jó hangosan, és vigyorogva mint egy őszibarack. Így az egész séta mókás. Délelőtt ugye jórészt a nyugdíjasok vannak úton (meg néhány kismama, őket nem számítom, mert nekik ez nem mókás újdonság, van nekik otthon ilyen akárhány)... Szóval a nyugdíjas nénik majdnem cigánykerekeznek örömükben (ami szintén mókás lenne), de mindenesetre mélyen belenyúlnak a cukorkás zsebükbe (és a mutatványért én is osztogatnék cukorkát... fúj, gonosz). 

Ja, igen, a tavasz. Rebeka mondatainak jó része úgy kezdődik, hogy "Ó...". Aztán:

Ó,...

- ...egy cica! Szeretem a cicát! cupp-cupp

- ...anya, szeretlek, anya! cupp-cupp

- ...Beni! Szeretem a Benit! cupp-cupp

- ...a nyuszkám! Szeletem a nyuszikám! cupp-cupp

- ...a cicim! Szeretem a cicim! (nem, itt nincs cupp-cupp, hiába, nem csak szép, de okos is :-D)

Stb, stb. Hát nem zabálnivaló? 

Hjaj, és Beni. Két napja valamin nagyon összevesztünk (egyre sűrűbben fordul elő, megy a bírkózás javában). Annyira dühös volt és frusztrált, hogy fuldoklott a hisztitől, miközben válogatott piszokságokat üvöltözött nekem. Hogyaszongya: 

Utállak! Nem vagyok a gyereked! Te vagy a leghülyébb! Te vagy a legbutább! Te, te, teeeeeeeeee, te isten buta teremtménye, te istentelen, teeeeee!..... 

Elnézést, de még most is nevetnem kell, ahogy ezt itt mesélem, pedig tudom, hogy milyen súlyos szavak ezek, főleg egy 8 éves szájából, de annyira tündéri volt, ahogy kereste a szavakat dühében, és hogy pont ezek jutottak az eszébe. Amúgy ott és akkor legszívesebben kiráztam volna a bőréből, de mikor ezeket a szavakat kimondta, alig bírtam ki nevetés nélkül. 

És ja, mit kezdjek vele? Néha nem tudom lekezelni a helyzetet, érzem, hogy legszívesebben én is üvöltenék, hogy miért nem érted már, amit magyarázok???, de tudom, hogy nem segít, így focizunk a frusztrációval és a feszkóval, robbanásig... Valakinek ötlete? 

Köszönöm...

... minden okés. Eszem-iszom-beszélek, az arcom már egyáltalán nincsen bedagadva, csak a nyelvem idegesít tulajdonképpen, de hát az sajnos 2-3 hétig is eltarthat, mire teljesen magához tér. Összességében szerintem sokan nagyon örülnének neki, ha ilyen simán megúsznák ez a beavatkozást. Azt hiszem, nagyobb a füstje mint a lángja, vagy hogy is. Na jó, azért egy hete nagyon ki voltam, de ez összesen 2 nap az életből, abszolút kibírható. 

Meg is jutalmaztam ma magamat, amiért ilyen f@sza csaj voltam: újra kilövettem a két, már évek óta benőtt lukat a fülemben. Már régóta akartam, és valahogy ma lett rá idő és alkalom. Isten hozta őket újra itthon :-D

Köszönöm még egyszer az érdeklődést!

Bolt

Mennek a boltba. Nem első darabok, csak valahogy mindig elfelejtettem fényképezni. Most az agóniámat enyhítendő végre megcsináltam. 

Aua

No, a büszkeségem mostanra egész összetöpörödött és a hétvégén minden nőiességemet és csöppnyi felnőttségemet is levetkőztem. Talán ezt a mítoszt mégsem kéne kitakarítani a fejemből, ez nagyon nem vicces... Idejét nem tudom, mikor aludtam ennyit, majd' 24 órát szinte egyben, olyan vagyok, mint akin átment egy úthenger és mecsípett a cecelégy, vagy mi. És igazából nem az a bajom, hogy fáj, hanem, hogy be van dagadva, hogy nem tudom kinyitni a számat rendesen, így az evés az abszolút méltóságvesztés kategória, a fogmosás pedig egy tortúra. 

Elfogyott a türelmem, na. Fejben a műtét előtt 1 napot adtam magamnak agonizálásra. Most ezt teljesítettem túl 100%-kal. Holnap meló. Vicces lesz.

Na ezt hallgassátok

Nagyon büszke vagyok magamra, hamarabb nem akartam írni róla, nehogy elárasszon a hű olvasóközönségem mindenféle horror-sztorival... 

Szóval ki kellett húzni a jobb alsó bölcsességfogamat. Ezt a bejegyzést úgy 2 órával a beavatkozás után írom. Én annyira, de annyira faszagyerek szupernő vagyok, hogy gondoltam, mijaznekeeeeeeem, húzzák vele a felsőt is, ha már bénítanak... Az alsót muszáj volt, mostanra szedtem össze a bátorságomat, hogy meg is engedjem, hogy hozzá nyúljanak. A nyáron nem mentem vissza a műtétre, az most még egyszer utoljára jól megbosszulta magát. 

Persze most még virgonc vagyok és jópofa, mert még nem állt ki a zsibbadás a pofámból. Mondanám, hogy beszéljünk egy-két óra múlva, de inkább ne. Bár ezt a fájdalmat már egész jól bírom, azt hiszem. Jajjj. Borzasztómód be voltam szarva. És jó túl lenni rajta. Mondjuk aludni nem tudok, mert néha még rám tör a reszketés a nagy izgalomtól, meg izgulok, hogy hogyan is lesz tovább. Meg innék is valamit, de még nagyon zsibbadok. 

Hurrá! Bátor voltam és felnőttes! és az egész nem tartott tovább, mint 5 szám az iPodomon! (Vagy 6 vagy 7? A Play That Funky Musicnál szóltak, hogy halkíííííícccsam már le, szólnának, hogy kész) A doktornő szólt egyébként előre, hogy a legjobb, ha hozok magammal mp3 lejátszót és füldugókat, mert a zajok a legrosszabbak az egészben. Szóval maximum hangerő egy kis reszketés ritmusra, és a következőre jutottam:

Ez az egész olyan, mint egy szülés. Az ember várja, de nagyon, hogy túl legyen végre rajta. De közben be is van szarva, mert mindenki tudja, hogy bizony fáj. És a szomszéd Julcsi is mesélte, hogy neki bizony, de mégis bezzeg... És akkor eljön a nagy nap, és a reszketés csúcsosodik, és aztán igen, szem becsuk és jöjjön, aminek jönnie kell. És aztán túl vagyunk rajta, és nem, a fájdalmat nem felejtem el azonnal, jelentem... Sőt, eszembe sem jut(ott), hogy azonnal jöhet a következő (gyerek, vagy foghúzás). De végtelenül boldog vagyok, hogy vége, túl vagyok rajta. És persze végre a kezemben tarthatom őt (őket), aki(k) odabent olyan sok galibát okozott (-tak).

No, amit ezzel mondani akarok, hogy egy újabb mítosszal és két foggal kevesebb lett a kis buksi fejemben. 

Hú, de képzeljétek, milyen bazi nagyok! A doktornő aszonta, hogy nagyobbak, mint én. Höhö. Tényleg bazi nagyok. Kicsit remélem, hogy most a maradék felső fogaim nyújtóznak egyet és szép gyöngysorba rendezik magukat, mindezt fogszabályzó nélkül, és lehetőleg már holnapra, mert nagyon utálom, hogy előreállnak. Ja, Kuka, szívem, mielőtt megkérdezed, a maradék 30-ról beszélek, nem, nem asszonykórusos... De még lehet, ugye. :-D.

Csak azért csacsogok ennyit, mert nem tudok aludni, és még rámtör néha a remegés a sok izgalom után, és különben is, az írás oldja a feszültséget. Már sokkal jobban is vagyok. De még mindig borzasztóan zsibbad a pofám. Lehet, hogy addig jó. 

Na befejezem a szájhősködést. 

De komolyan, őrült büszke vagyok magamra. Megtettem, amit évek óta halogattam, sőt túl is teljesítettem a tervet, 100%-kal, ugye. Nem tudom abbahagyni, bocsánat érte. Na de most. Mostaztán. Micsoda egy hét volt, Basszus.

Liiiiiiiiindaaaaaaaaaaaaa

Na ez aztán húdehú....

Hát ennél hülyébb címet nem adhatnék bejegyzésnek, azt hiszem. De ez aztán valóban húdehú.

Az úgy volt, hogy elkezdődött az órám reggel, és minden okés volt, amikor is észrevettem, hogy a szemközti ház tetején kavircol egy nő. Először azt hittük, kizárta magát, na de hát hogyan kerülhetett akkor is a tetőre, nem tudtuk igazán mire vélni a dolgot. Kinyitottam az ablakot és igyekeztem megkérdezni, hogy van-e szüksége segítségre, de nem válaszolt, mintha mindenáron fel akart volna jutni a tetőnek is a legtetejére. És akkor úgy döntöttem, hogy aztakrvapba, ez nem viccel, és rohantam a titkárságra szólni, hogy hívják, akiket hívni kell. 

Jöttek is, 4 tűzoltóautó, rendőrség, mindenki, aki segíthet. És tényleg, öngyilkos akart lenni. Kiderült, nem először. Basszus. Nagyon rossz volt látni. Végül lehozták, de egy rendőr percekig győzködte, és látszott, hogy a nő zokog és teljesen kétségbe van esve, többször felállt, a rendőr fogta erősen, míg megérkezett a tűzoltó mentőegység, akik végül épségben leszedték a tetőről. Basszus. Basszus. Nagyon nyomasztó. 

Persze tudom, ha valóban elszánt lett volna, hát, majdnem fél órája volt megtenni (hurráhurrá, hogy nem tette meg, nem csak én sokkoltam volna be tőle). És gyakorlatilag megmentettük az életét. De hát lehet, hogy szegénynek tényleg így a szarabb? Egy biztos, holnap is ezt tenném, sőt, nem szaroznék hülye "segíthetek, asszonyom?" kérdésekkel, hanem magam tárcsáznék és csak utána rohannék a titkárságra... 

Basszus.

Kieg.: A legdrámaibb az volt, hogy a nő kendővel a fején volt az elején, egyértelműen látszott a ruházatából, hogy valamelyik muzulmán nemzetiség tagja, és egyszer csak levette mindkét kendőjét és ott ült fedetlen hajjal... És bármennyire is próbálom elkerülni az előítéletességet, nem tudtam (és tudok) másra gondolni, csak arra, hogy mi is történhetett, ami idáig juttatta... 

Nincs visszaút

Aláírtam tegnap a szerződést, felmondtam a mostani lakást. Ez volt a legnehezebb. Nagyon hálás vagyok a főbérlőnek, hogy kiadta nekem a lakását úgy, hogy nem volt munkám. Oké, a férjem kezeskedett, de akkoris. Kb. 30 lakást néztem meg, a felére igent mondtam, a végén már gondolkodás nélkül bárhova beköltöztem volna, csak hagyják. Aztán lett ez a lakás, a béke kis szigete, amit nagyon szeretek, ráadásul. Szóval nehéz volt, de nagyon megértő volt a főbérlő, egyetértett velem, hogy ezt a lehetőséget nem hagyhattam elmenni, és biztosított affelől, hogy nincs harag. Azért mégis kicsit nehéz a lelkem, de túl vagyok a nehezén. Költözés? Mi az nekem. Höhö. 

Beni egyébként nagyon örül, emlékszik a lakásra és ő is várja a költözést. Ha minden klappol, akkor lehet, hogy már április 1-gyel mehetünk. 

Apróbetűs. 

Khm. A férjem. Igen. Tartozom talán az igazsággal. Szétmentünk. Pontosabban én döntöttem úgy, hogy nem megy tovább. Gabikának a Gólyahírnél szóltam, itt mostanáig nem mertem leírni, Rebeka életetadója miatt. Nagy csalódás lesz ez neki. Sajnálom. Ha olvasod: A gyerekek egész jól viselik, Rebes is rendben van, az apjukat relatív rendszeresen látják, ugyanott lakunk, egy városban, szóval a láthatás lehetősége sem térben, sem időben nem korlátozott. Sokmindent csinálnak együtt. 

Tessék, egy újabb coming-out. Remélem senki vasárnapját nem rontom el vele. (De hülye vagyok, mit gondolok én, hogy ez bárkit is komolyabban érdekelne :-DD)

Óóóóóóóójeeeeeeee

Hurrá, költözünk!

Jajj. Költözünk.

Hurrá!!

Jajj.

Most akkor mivaaaaaaaaaaan?

Szóval az úgy volt, hogy tavaly, amikor vadul lakást kerestem, megnéztem egyet, amibe első látásra beleszerettem, Benivel egyetemben és nagyon-nagyon-nagyon akartam, hogy mi kapjuk meg. Nem mi kaptuk. De a tulajdonos csávó szabadkozott, meg rendes volt, stb., azért akkor a pokolba kívántam. Aztán lett ez a kis lakásunk, tök jó, szeretek itt lakni. A ház amiben van, elég kétes hírű, és, hogy is mondjam, a szomszédok valóban fura szerzetek, meg büdös néha a folyosó, de hát van kertünk, és nekem mint a béke szigete, imádok hazajönni, regeltől estig világos, és az enyém. 

Na erre. Pénteken várt egy email. A páros, akik helyettünk kapták a csodalakást, szétmentek, így hát újra eszébe jutottam a tulaj csávónak, és ha még mindig szeretném, májustól enyém a lakás. Jajj. Szeretném. Basszus. Csodaszép, modern és jóval tágasabb, mint ez, ráadásul csak kb. 50 euróval lenne több. És egy szobával. A gyerekeknek lenne külön szobájuk. Nekem lenne külön hálóm és egy pici dolgozóm. Nagyobb a konyha. Nagyobb a hűtő (szempont! Ebben a lakásban a minibárnál talán - talán egy picivel nagyobb van). 

Nincs viszont kert, "csak" egy nagy terasz. Az egész (klimatizált) tetőtér, szóval kevés az egyenes fal. De olyan szép. És tágas. És világos. És jobb környéken van (a sétálóutcával eggyel párhuzamos kisutca, belváros). Még az újbóli költözés sem riaszt meg túlságosan. 

Igen, én a lelkem mélyén már döntöttem, de kedden még lesz egy találkozóm újból a tulajjal. Biztosat csak azután tudok mondani. 

KVSzH

Perverz egy baba... De ha kreatív kezekbe kerül...

 

Jó kis MTI hír lehetne

Csütörtökön végre kiszedték Beni karjából a drótokat, így a kéztörés lassan elhalványulhat kellemetlen emlékké. Már "csak" a varratszedés van hátra, és aztán el lehet felejteni, ezen is túl vagyunk. Haszna talán annyi volt, hogy egyértelműen kiderült, hogy Beninek véralvadási problémái vannak, és az is kiderült, hogy tőlem jött a dolog, legalább már tudjuk. Annyira enyhe, hogy nem is érdemes rá több szót vesztegetni, a lényeg, hogy tudjuk, eggyel okosabbak lettünk. 

 

Jahahahaj....