2010. február 8., hétfő

Félévi bezzeg

Ma volt a félévi értékelő beszélgetés Beni tanítónénijével. Áradozott róla. Azt a kevéske kis kételyemet is, ami volt, teljesen eloszlatta:

- Jaj, a Benjámin. Hát tegnap, mikor a kezembe vettem a dossziéját, hátradőltem, és mondtam is a férjemnek, hogy ez a gyerek egy csoda. Az a kisugárzás, a kedvessége, az udvariassága, a segítőkészsége! És hát olyan jól megy neki minden, nemhogy nem kér segítséget, de ő az, aki segít a többinek, ha valahol elakadnak. Önállóan dolgozik, és gyorsan, neki mindig kell készülnöm plusz feladatokkal, hogy ne unatkozzon. Tanítás után meg önként és dalolva megfogja a nagyseprűt, és picco-bello kitakarítja az osztálytermet!

Na itt azért gyanút fogtam. Van még egy Benjámin az osztályban? Mert én erről a picco-bello-oldaláról egyáltalán nem ismerem, otthon még a szennyesét sem képes a szennyeskosárba dobni. De a tanítónéni esküszik, hogy az én fiam az egyetlen. Mit csináljak, kénytelen vagyok elhinni, és innentől kezdve sajnos nem tudom leplezni a büszkeségem, ezért mindenkitől elnézést kérek :-D!

2 megjegyzés:

kukabúvár【ツ】 írta...

Én is csak dicsérni tudom az a gyereket. Rendszeresen találkozunk, sosem csalódtam még Benne. Példamutató az üzleti érzéke, sok kis társát mutatta már be nekem, fellendítve ezzel szerénynek induló üzletem forgalmát. Mindig pontosan fizet, engedményeket harcol ki magának, zseniális kis lurkó. Kapcsolatunk jó hatással van az órai munkájára, felpörgeti és még az órák után sem veszít a lendületéből, olykor kitakarítja az egész iskolát. Ezúton kérném a tisztelt szülőket, hogy ne holmi színes lufikkal, meséskönyvekkel, matchboxokkal, vagy csokival jutalmazzák fiukat! Ő már nem igényli az ilyen csacskaságokat. Egyszerűen csak emeljék meg duplájára a zsebpénzét!

Tisztelettel: bélyegárus bácsi
(Beninek csak Bélyegbá')

Zsófi írta...

Ruju, van is mire büszkének lenned, ügyes nagyfiú :)
és az a bűbáj rózsaszín-lila-bordó kalapka itt jobbra...no meg a viselője....