Soha semmi bajom nem volt a korommal. Nem zavart, ha megkérdezték (úgy mondjuk könnyű, hogy mindig jó pár évvel fiatalabbnak néztem ki). Tegnap aztán valami elindult. Nem tudtam aludni. Pánikrohamom volt talán. Úgy vert a szívem, hogy egyszerűen képtelen voltam csukott szemmel feküdni, miközben ettől az érzéstől egyre mélyebben és mélyebben rántott magával az örvény, a végén már agyaltam, hogy hívjak-e mentőt, de akkor mi lesz a két gyerekkel, Péter edzésen, éjjel egyig biztos nem jön haza.
Próbáltam nyugtatni magam, ismerem az érzést, nem először tör rám, de egy ideje már nem volt "bajom", ezért ijedtem meg újra annyira. Aztán végül megjött Péter, elmondtam neki, megnyugtatott, hogy csak egy kis pánik, az én koromban ez már normális (milyen kedves, emlékszem, ő a 30. szülinapja előtt fél évvel már nem tudott aludni, annyira kész volt). Mondhatom, nagyon megnyugodtam.
Átbeszéltük az életünk nagy dolgait, mások életének nagy dolgait is (na jó, azt ki), az mindig megnyugtat, ugye. De most valahogy ez sem segített. Aztán olyan három óra körül csak sikerült elaludnom, töméntelen tv-zés és olvasás után.
És tessék, itt vagyok, 35 évesen, kimondani is borzasztó, nem tudom, hogy akkor most még fiatal vagyok, vagy már középkorú. De már a szó - középkorú - is elborzaszt. Maradjunk a fiatalnál. Így van, fiatal vagyok én, jó eséllyel ugyanennyi még előttem van (de akkor ez most a közepe, na, hagyjuk).
Tegnap leszámoltam az éjszakai fagyizással. Kihasználtam azt a pár órát, amim még volt addig, hogy papírforma szerint lelassuljon az emésztésem, ami a 35 feletti nők elhízásának egyik komoly oka. Lehet, hogy a csokifagyi volt túl sok, azért nem tudtam aludni. Valahol azt is olvastam, hogy a csokoládé pörget, majdnem úgy, mint a kávé. Akkor legalább kettőt egy csapásra: elhízás és szívdobogás megelőzve.
Péter meg állandóan azzal jön, hogy milyen tortát hozzon nekem a délutáni ünnepléshez. Persze úgyis tudja, hogy csokisat kérek, és ha lehet, fagyiból.
Anyu, drága, nem kell túl komolyan venni! :-D (de akkor még fiatal, ugye?)És köszi a virágot!
Próbáltam nyugtatni magam, ismerem az érzést, nem először tör rám, de egy ideje már nem volt "bajom", ezért ijedtem meg újra annyira. Aztán végül megjött Péter, elmondtam neki, megnyugtatott, hogy csak egy kis pánik, az én koromban ez már normális (milyen kedves, emlékszem, ő a 30. szülinapja előtt fél évvel már nem tudott aludni, annyira kész volt). Mondhatom, nagyon megnyugodtam.
Átbeszéltük az életünk nagy dolgait, mások életének nagy dolgait is (na jó, azt ki), az mindig megnyugtat, ugye. De most valahogy ez sem segített. Aztán olyan három óra körül csak sikerült elaludnom, töméntelen tv-zés és olvasás után.
És tessék, itt vagyok, 35 évesen, kimondani is borzasztó, nem tudom, hogy akkor most még fiatal vagyok, vagy már középkorú. De már a szó - középkorú - is elborzaszt. Maradjunk a fiatalnál. Így van, fiatal vagyok én, jó eséllyel ugyanennyi még előttem van (de akkor ez most a közepe, na, hagyjuk).
Tegnap leszámoltam az éjszakai fagyizással. Kihasználtam azt a pár órát, amim még volt addig, hogy papírforma szerint lelassuljon az emésztésem, ami a 35 feletti nők elhízásának egyik komoly oka. Lehet, hogy a csokifagyi volt túl sok, azért nem tudtam aludni. Valahol azt is olvastam, hogy a csokoládé pörget, majdnem úgy, mint a kávé. Akkor legalább kettőt egy csapásra: elhízás és szívdobogás megelőzve.
Péter meg állandóan azzal jön, hogy milyen tortát hozzon nekem a délutáni ünnepléshez. Persze úgyis tudja, hogy csokisat kérek, és ha lehet, fagyiból.
Anyu, drága, nem kell túl komolyan venni! :-D (de akkor még fiatal, ugye?)És köszi a virágot!
12 megjegyzés:
Először is sok-sok boldogságot kívánunk szeretettel! :)))
Másodszor: a harmincöt nem középkorú (szerintem). :)
A pánikroham meg nagyon szar. Ha most jött elő először akkor lehet, még elő fog jönni párszor vigyázz magadra, gondolj szép és jó dolgokra és a legfontosabb, hogy megtaláld azt a tevékenységet ami kihoz belőle.
Én pl. összebújtam olyankor a gyerekekkel, néztem velük a mesét, de nem segített, sőt rosszabb lett. Ami segített, hogy nagy levegőket véve kimentem a szabadba, utána zuhanyoztam egyet majd megráztam magam és ledobtam a pánikot (képletesen).
Kívánom, hogy találd meg a te kiutadat! :)
Boldog szuletesnapot!
Fiatal vagy, két kisgyerekkel, ferjjel, boldogsaggal. Visszaolvastam, valahol irtad, hogy mar ket eletre valo megtortent veled - latod, es meg mindig milyen fiatal vagy!
Meg minimum ennyi nyugodalmas es szep evet kivanok! Füled érjen bokáig -
Nils H-né
te???? 35???? maximum 25, de azt is csak a két gyerek miatt gondolom. Boldog születésnapot!!!!
Képzeld, én a 30-ikon voltam pánikban, az utána következőket nagyon élveztem. Így, a nagyon közelgő és nagyon kerek előtt azért megfordul a fejemben, hogy ez már akkor nem is olyan fiatal..
Na de 35? micsoda kérdés?!
boldog szülinapot:) legalább túlvagy a pánikon, most már elkezdhetsz arra koncentrálni, miért is éppen a mostani a legszebb női kor:))
Boldog szülinapot!
/hogy lehet valaki ennyire szemtelenül fiatal??:)/
Boldog szülinapot Judit!
Akárhogyis, az élet szép!!;)
MrToni
Olyan kedvesek vagytok! Köszi mindenkinek! Képzeljétek, a zuramtól egy párizsi hétvégét kaptam ajándékba! Legszívesebben már most csomagolnék, de még várni kell a megvalósításra :-)
Még 5 év elválaszt attól, hogy igazán dögös negyvenes csajszi légy. Így szegény uradnak pár évig sajnos még be kell érnie egy pajkos kis harmincassal. Boldog szülcsi napcsit kívánok, kissádám módra.
:-DDDDDDDDDDDD
Ugyan már, van egy 5 hónaposod! Középkorúaknak olyan már nem szokott lenni! ;o) Boldog szülinapot!
Kicsit megkésve, de boldog születésnapot! :)
A 35 még a fiatal kategória, igaz, én majd ősszel töltöm be, de egyelőre nem érzem, hogy úton lennék a középkorú felé. Majd októberben visszatérek rá. :D
Megjegyzés küldése