2010. november 30., kedd

Kedd 30

Aki hisz a péntek 13-ban, az eddig még mindig átaludta a kedd 30-at! Nekem sajnos fel kellett kelnem. 

Minden úgy indult, mint bármelyik másik napon. Kivéve az autómat. Az nem indult. De ez már csak akkor derült ki, amikor egy üvöltő, tetőtől-talpig bebugyolált gyereket sikerült beletuszkolnom végre az ülésbe, és én is ott tartottam, hogy mehetünk. Az autónak sajnos nem jött be a dolog, így mentünk - gyalog. 

A mínuszokkal, hóval és jéggel dacolva megérkeztünk az iskolába, ahova menni kellett először, hogy bevigyem a gyerekeknek a mézeskalács-tésztát, mert ma sütöttek. Az iskolában nem találtam meg az osztályt. A termet igen, de az be volt zárva. Aztán az osztályfőnököt sem. Végül ő meglett, a tanáriban, gyerekek tornán, sütés később, rosszul emlékeztem. Közben éreztem valami nagyon nem komfortosat is, úgy fenéktájon - nem, semmi olyat: Rebeka innivalója borult csak ki a táskámban, ami átázott, elérve a nadrágomat, ami szép lassan szintén. Sebaj, gyorsan hazaérünk. Mínuszok, hó, jég, plusz vizes nadrág. 

Otthon telefon, szervíz, biztos az akkumulátor (nem az, komolyabb és főként jóval drágább baj). Eközben Rebes felmászott az etetőszékre, ahonnét le is esett, de nem csak úgy, hanem lesodorta közben a müzlistálat is, ami ripityára tört, közvetlenül mellette.  Gyors terepszemle, gyerek egyben, tál ezerben, ijedtségen és néhány púpon kívül - a tompító asztallábtól - semmi. Gyors déli alvás (na jó, az hosszú volt, ld. mai nap bejegyzéseinek száma). 

Beni délután szülinapra hivatalos, de nem, sajnos mégsem tudom elvinni a fiúkat, mert hát nincs kocsim.  Sebaj, J. papája már viszi is őket, majd hozza is haza, a gyerekek nem érkeztek meg a buli helyszínére. Már a többiek. A mieink ott voltak ugye, és vártak, csak vártak, csak vártak... *

Közben alvás után elindultam Rebussal még egy sétára, hogy levegőzzünk (NB, újabb öltözés-tuszkolás kombó), és főként, hogy hozzak a kedvenc teámból, mert elfogyott. Mínuszok, jég, hó - teabolt baleset miatt zárva. Ezúttal legalább a gatyám száraz volt hazafele.

Péntek 13? Nem. A kemény csajok kedd 30-ban nyomják...

*Telefonált a szülinapos mamája, szegény, nagyon kínban érezte magát (amit nem csodálok): baleset volt az úton, amin mentek, és fél óra késéssel értek oda, valószínűleg éppen elkerülték egymást a fiúkkal. Megígérte, hogy jövőre bepótolják :-)

2 megjegyzés:

Nils Holgersonné írta...

basszus-
de legalabb pentek 13-kor mar nyugodtan alszol.

A kocsit sajnalom, meg Rebes pupjait, a tobbi kiheverheto, amennyiben mar ott tartotok, hogy nevettek rajta.

J es Beni nem tudott legalabb egy jót játszani?

A Lady Grey-t meg én is szeretem.

ruju írta...

:-) Perzse, már nevetünk, mindig csak benne lenni gáz, amikor kikerül a bejegyzés, már általában nevetgélek jókat a balek-énemen...

Persze, J meg Beni egész délután együtt játszottak, nem nálunk, ez jólesett, megvallom (amúgy J minden pénteken nálunk van, úgyhogy most ez egy jó alkalom volt, hogy ott is legyenek kicsit, nem igaz?)