Ma nagyon harapós vagyok. Pedig az úszás tök jó volt Rebessel, de idegesítenek az apróságok, amikhez ráadásul még közöm sincs. Dühít, hogy a kismamatársak többségének kifigyelt a táskájából a cigaretta, hogy a mellettem öltöztető csaj felpakolt mindent a pelenkázóra, a csücsitől a gyereken át a kosaráig mindent, pedig hát vagyunk vagy tízen, és ha összehúzzuk a gyerekeinket, akkor is csak öten férünk egyszerre az asztalhoz. Mindeközben üvöltve beszél a gyerekével. Nem vele, hanem hozzá. De miért? Nem bírom ezt a típust, idegesít, mert kicsit mindig az az érzésem, hogy az elismerést próbálja így kivívni, lám, milyen fasza és jófej anya is ő, hallja hát mindenki, kár volna kihagyni az élményt, jópofán beszél a gyerekkel, aki mondjuk 4 hónapos és már ül, jaaaaaaaaaa, toll machst du das, visszhangzik az uszodában, jajjj, ráz a hideg. Mondjuk hűvös is van. És hogy a júzer szó egy betűben különbözik a lúzertől. Ez milyen már? Minek használni egyáltalán? Röff.
4 megjegyzés:
Legközelebb csórd el a cigijüket, Kunkori. :)
Igazad van, szívni kellett volna :-DDDD
Basszus! Lehet, hogy spangli volt benne normál ciginek álcázva. Amilyen stresszes a gyerekúsztatás, nem is csodálkoznék. Nekem is volt benne részem szülőként. Uszodaiszonyunk lett a gyerekkel. (uszodaphobia) :D
Remélem azóta megnyugodtál már :)))
Nagy ölelés neked ezekhez az elviselhetetlen dolgokhoz! :)
Megjegyzés küldése